Seselj politikája kísért a Vajdaságban

A vajdasági magyarok nem tudnak belenyugodni abba, hogy három észak-bácskai járás (ahogy a Vajdaságban mondják: község) az észak-bánáti körzethez tartozzon. Szerintük ugyanis ez ellentmond minden logikának, ésszerűségnek, s csak megnehezíti a bácskai polgárok életét.

A magyarkanizsai, a zentai és az adai járásról van szó, amelyek magyar többségűek. Ezeket csatolták másfél évtizede – Vojiszlav Seselj javaslatára, radikálisainak kormányzása idején – a nagykikindai központú észak-bánáti körzethez. Az akkori feltételezhető szándék az volt, hogy a vajdasági körzeteket úgy szabják, hogy minél kevesebb legyen döntő többségben magyar. Így születhetett meg a furcsa megoldás, hogy a bácskai Zenta, Ada és Kanizsa közigazgatásilag Bánáthoz tartoznak, ahol nincs annyi magyar, s az eltávozott németség helyét is szerbekkel töltötték fel.
Azért természetesen maradt magyar többségű körzet, az észak-bácskai, amelyhez Szabadka, Topolya és Kishegyes tartozik. De ide kellett volna tartoznia a már említett három „észak-bánáti” járásnak is.
Még felsorolni is sok azoknak a lépéseknek a hosszú sorát, amelyeket a VMSZ vagy parlamenti képviselői tettek e kérdés rendezése érdekében. S ebben teljes a konszenzus a vajdasági magyar pártok között. Ha annak idején az ilyen körzetesítésnek voltak is etnikai szempontjai, visszacsinálása nem magyarkérdés. A VMSZ-es tisztségviselők nem győzik hangoztatni, hogy követeléseiknek nincs semmi közük az emlegetett magyar nemzeti autonómiához Észak-Vajdaságban. Ennek bizonyítására felhozhatják, hogy a zentai, az adai és a magyarkanizsai szerbek sem fogadják el, hogy a városaik a Tiszán túli észak-bánáti körzethez tartózzanak. A felosztás ugyanis ellentmond nemcsak a földrajzi, hanem a gazdasági logikának is, ám mindezeket az akkori döntéshozók – egy szempont miatt – figyelmen kívül hagyták. S ami még elkeserítőbb, az új javaslat is meghagyja ezeket a körzethatárokat a Vajdaságban, amely az egyik régió, amiből hét helyett öt lesz majd az országban.
Szandzsákban is azt követelte a többség, hogy az ottani hat járás egy statisztikai régióhoz tartozzon. Ellenzői azzal érvelnek, hogy a régiókat nem etnikai alapon alakítják, mert az nem európai standard. Szerintük a statisztikai régiók létrehozása nem jelenti Szerbia felszabdalását politikai, sem etnikai alapon, s nem is kívánják elültetni a szeparatizmus magját. A régiók célja az uniós támogatási alapokhoz való könnyebb hozzáférés.
A régiók számának csökkentésével azonban végül eleget tettek a szandzsáki muzulmánok követelésének, s minden bosnyák járás egy régióba – a nyugatiba – kerül.
A javaslat szerint öt régió lesz Szerbiában, hozzávetőlegesen két-két millió lakossal. Igaz, köztük lesz Koszovó is, tehát gyakorlatilag csak négyről van szó. Ezek: Vajdaság, Belgrád, továbbá a két belső szerbiai: Sumadija és Nyugat-Szerbia, valamint Kelet- és Dél-Szerbia.