Szent Anna-kápolna Zalaegerszegen

Zala egyike a legrégebbi megyéinknek. Ispánságát Szent István király alapította az ezres esztendők elején, a királyi vármegye a Zala mocsarával körülvett kora feudális vár – Mosaburg – körül alakult ki. Zalavár a XIV. század végéig volt megyeszékhely, bencés apátsága sokáig a megye egyházi központjaként szolgált. Egy 1256-ban kelt oklevél már nemesi vármegyeként említi Zalát – elsőként Magyarországon –, a várak, gyepűk és erdőségek egy része továbbra is az udvaré maradt. A mohácsi vész után sokat szenvedtek a Bécs elleni török hadjáratok útjába került dunántúli részek, a teljesen elpusztított Somogyot 1596-ban az országgyűlés szükségből Zala megyéhez csatolta. Négy évvel később elesett a déli végeket védő Kanizsa, várát egészen 1690-ig megszállva tartotta a török. A hódoltság után újjáépült népes Nagykanizsa sokáig vetélkedett a kisebb Egerszeggel a megyeszékhely címéért, eredménytelenül.
A Zala-parti Egerszeg földesura a középkorban a veszprémi püspökség, az 1530-as évektől az egri érsek volt. 1777-től 1848-ig a Mária Terézia alapította szombathelyi egyházmegye volt a birtokosa. Pontosan egy tucat apró falu hozzácsatolásával vált méltó megyeszékhellyé – a XX. század második felére – az 1900-ban mindössze nyolcezer lakosú mezőváros. E középkori zalai települések megmaradt templomait – az andráshidait és a zalabesenyőit – bemutattuk már a sorozatunkban, most a város olai negyedének emlékeivel ismerkedünk meg.
Ola községet 1887-ben elsőként kebelezte be a város. Az akkor 400 lelkes kis község kereskedelmi szerepét a három évre rá megnyitott csáktornyai, majd a körmendi vasútvonal emelte meg, önálló vasútállomására, rakodórámpájára fuvarozták a fát, lisztet, burgonyát. 1930 után a közelében megindult kőolaj- és földgázkitermelés nyomán Zala második ipari központjává lett (Nagykanizsa után), most is látható néhány öreg fúrótorony a temetővel szemközt. A folyó mentén található Göcseji Falumúzeum közelében az olajipar műszaki emlékeiből is állandó kiállítás nyílt.
A városon átvezető 76-os számú régi körmendi (olai) út szélén magasodó tornyos plébániatemplom 1925–26-ban épült elegáns neobarokk stílusban a ferences szerzetesrend használatára, IV. Károly király emlékére. Tőle nem messze, a Hock János út túloldalán lévő régi temetőben látható a Szent Anna tiszteletére felszentelt kápolna. Kerek hajója és kelet felé tájolt, félnyolcszög-záródású szentélye a Közép-Európa-szerte ismert román kori – például a kaposszentjakabi vagy a soproni Szent Jakab titulusú – rotundák alaprajzát és felépítését utánozza. Formája és részletei azonban a barokk kor stílusjegyeit viselik, hiszen a temetőkápolna 1755 táján épült, abban az évtizedben, amikor a város új, Mária Magdolnának szentelt plébániatemplomát építtette Padányi Bíró Márton veszprémi püspök. A Szent Anna-kápolna – a falán olvasható felirat és a műemlékjegyzék szerint – Egerszeg német ajkú vargáinak adományaiból készült, eleinte a csizmadiacéh, később az ipartestület gondoskodott a fenntartásáról. 1930-ban villámcsapás rongálta meg a tetejét, helyreállítása nem egészen az eredeti formáját követte, ám 1978–79-ben gondosan restaurálták. Cserepezett kupolás tetejét apró tornyocska koronázza. Körülötte néhány kő síremlék látható a XVIII–XIX. századból; mögötte egy égnek törő hársfa pompázik.