Ritkán kerül a szemünk elé olyan bolond, aki aztán milliárdos lesz. Donald Trump sem bolond, csak buzgó, lobbanékony ember, aki huszonnégy óra leforgása alatt meg szeretné oldani a világ problémáit. Látva az orosz „cár” eltökéltségét, Trump megértette: két út áll előtte. Békekötés részben a Kreml feltételei szerint, amelyek értelmében az oroszok elérik céljaikat, vagy eszkaláció a Nyugat részéről Vlagyimir Putyin megtörésére, ami egyúttal egy harmadik világháború valós kockázatával jár együtt. Tekintve azonban, hogy az európaiak a háború folytatása mellett tették le a voksukat, senki nem tudja, Trump valójában hogyan fog dönteni.
Egyelőre két vasat tart a tűzben, időnként megengedőnek, máskor fenyegetőnek mutatkozva Moszkvával szemben. De mi történik a színfalak mögött? Rejtély.
Mindenesetre a kereskedelmi háború tökéletesen logikus elemzésre épül, akkor is, ha túlzásai miatt a szándékolthoz képest ellentétes hatást vált ki. A dolgok mélyén Trumpnak igaza van, de a módszere brutális. Trumpnál a gyors cselekvés előrevalóbb a sehová sem vezető, bonyolult elméleteknél és a meddő vitáknál. Először cselekszik, aztán alkalmazkodik. Meg kell értenünk: Trump az 1950-es évek Amerikájának nosztalgikus patriótája, amely a világgazdaság hetven százalékát termelte meg, miközben Európa a padlón hevert, a globális Dél pedig még nem emelkedett fel. A kollektív emlékezetben, amelyet Hollywood varázsa ügyesen tartott fent, Amerika két háborút is megnyert: egyet a nácizmussal, egy másikat pedig a japán imperializmussal szemben. Vagyis Európa neki köszönheti a szabadságát.
Ha tehát a világ újra békében élhetne, ezt a nagy Amerikának köszönhetné. Sehol sem kell tehát említést tenni a 26 millió oroszról, aki az életét áldozta a német hadsereg nyolcvan százalékának felszámolásáért. Sehol sem volt kérdés a két atombomba, amelyet Hirosimára és Nagaszakira dobtak le, és amelyek másodperc leforgása alatt iktatták ki a polgári lakosság, nők, gyermekek, csecsemők és idősek százezreit.
Az erősebb jogát nem kérdőjelezték meg, a vadnyugati mentalitás ma is igencsak él. A nagy Amerika uralta a világot, és az évszázadokon át uralkodó római birodalom hatalmának mércéje szerint csak ez számított.
1945 óta Amerika győzelmi mámorban él, és nem viseli el, hogy egy rivális veszélyeztesse a felsőbbrendűségét. Trump ez után az Amerika után érez nosztalgiát, amelyet a MAGA (Tegyük ismét naggyá Amerikát!) szlogenje tökéletesen ki is fejez, persze egyszerűen, de bizonyosan nem együgyű módon. Az ő szempontjából nézve ha Amerika már nem a világ vezércsillaga többé, az azért van, mert hagyta magát lerabolni a globalista ideológia részéről, amely annak az amerikai középosztálynak a kárára gyarapszik, amely Trumpot megválasztotta. A globalizáció Trump szemével nézve Amerika ipartalanításának, a vállalkozások külföldre településének, a külföldi alvállalkozóktól való függésnek és az amerikai nép elszegényedésének a szinonímája. Vagyis sürgősen ki kell igazítani. Újraiparosításra van szükség, az ipar hazatelepítésére, valamint az amerikaiak teljes foglalkoztatásának biztosítására anélkül, hogy más országoktól kelljen függnie.
