Ki van rúgva!

Már csaknem tíz éve kapkodja a fejét a világ Donald Trumppal összefüggésben. Soha nem lett azelőtt senkiből amerikai elnök, aki nem politikus vagy népszerű tábornok – mondták nyolc éve. 1893 óta először fordul elő, hogy valaki négy év szünet után térjen vissza a Fehér Házba – hüledeznek most. A Kamala Harrist legyőző megválasztott elnök más meglepetéseket is okozott, és újakat is tartogathat.

GLOBAL-MARKETS/VIEW-USA Fotó: Reuters/Brian Snyder

A végeredmény: Harrisben nem állt sikeresen össze a Hillary Clinton és Barack Obama mintájára összegyúrt nemi és etnikai szavazatmaximáló profil. (Mellesleg: Harris családtörténete a kisebbségek, köztük a feketék minden fronton látható felkarolása mellett még ugyanúgy nem az amerikai „négersors”, ahogy Obamáé sem volt az. A 44. elnök fekete apja New Yorkban tanuló kenyai ösztöndíjas volt, Harrisé jamaicai bevándorló professzor. Sőt az egyik apai felmenője éppenséggel egy ír születésű ültetvényes lehetett Jamaicán…) Miközben összességében Trump a leadott szavazatokban most is hozta a saját 2020-as eredményét, Harris mintegy tízmillióval kevesebbet kapott Biden négy évvel ezelőtti szavazataihoz képest – ez még a nagy Amerikában is komoly lemaradást jelent. Egyik kampánygyűlésén Trump már előre a nevével összefonódott The Apprentice (A tanonc) valóságshowból vett ikonikus mondatával küldte haza Harrist: Ki van rúgva!

Fotó: AFP/Angela Weiss

A három fő ügyből, amelyek a leginkább foglalkoztatták a választókat a Gallup felmérése szerint, a Trump-kampány kettőt is megnyert, a gazdaságot és a bevándorlást. A harmadik – az abortuszhoz való jog – pedig főleg Harris híveit foglalkoztatta, miután a legfelső bíróság 2022-ben eltörölte a művi terhességmegszakításhoz való jog alkotmányos védelmét. Más okokat is hosszasan lehetne még elemezni, így például azt: egyfajta „tükörszavazás” is zajlott egy végletekig polarizált légkörben. Trump több mint 75 millió voksa jóval meghaladja a lelkes törzsszavazóinak számát, sokan ugyanis egyszerűen gyökeres változást akarnak Biden és Harris négy éve után, és ezt most tőle várják. Ugyanígy Harris mellé is sokan állhattak pusztán a Trump újabb elnökségétől való félelmükből. Ennek a fősodorbeli amerikai média – illetve a közösségi médiafelületek politikailag elfogult szűrése – bőven meg is ágyazott a Trumppal szembeni folyamatos hangulatkeltésével. A megválasztott elnök egyik első rendelete a közösségi médiás cenzúra felszámolását célozza. 

Elemzőket is meglepett, hogy a választási rendszerrel kapcsolatos számos aggály – például a szavazópolgárok problematikus beazonosítása demokrata vezetésű államokban – dacára a csalódottak nem borították utóbb lángba Amerika utcáit. A YouGov/Economist felmérése szerint a polgárok 75 százaléka elfogadja Trump győzelmét – ez ott már jó eredménynek számít –, köztük még a demokrata hívek szűk többsége is. „Az amerikai választási folyamat a gyakorlati részleteit tekintve erős és stabil, a közvélemény mély bizalmatlanságának ellenére is” – közölte az az illetékes, aki az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) demokráciairodájának kiküldött választási megfigyelőit vezette. Mégpedig nem más, mint Meszerics Tamás, az LMP egykori európai parlamenti képviselője. (Káder nem vész el, csak átalakul…)     

Mondják: az inkumbensnek, azaz a már hivatalban lévőnek mindig könnyebb. Kivéve persze, ha nagyon rosszul kormányoz. Washingtonban a Tengerészeti Obszervatórium – az alelnöki rezidencia – és a Fehér Ház között mindössze négy kilométer a távolság, ami igazán nem sok, kivált, ha médiahátszél repíti az utazót. Harris számára ez is soknak bizonyult. Mindenesetre Trumppal új politikai időszámítás kezdődik – és nem csak Amerikában. Véget érhet Ukrajna kritikátlan támogatása pénzzel, paripával, fegyverrel, vagy – ahogy maga Trump ígérte – akár a csaknem három éve tartó háború is. Más amerikai szempontok érvényesülhetnek a NATO-ban és Kínával kapcsolatban. Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert Washingtonban ugyan kiváló ellenségképet faragtak Vlagyimir Putyinból – Oszama bin Laden 2011-es megölése óta amúgy is betöltetlen volt ez a pozíció –, de az Egyesült Államok mint szuperhatalom fő mai ellenlábasa a világgazdaságban és a biztonságpolitikában nem Oroszország, hanem Kína. A magyar–amerikai viszonyban minimum reménykeltő, hogy Biden „diplomáciájának” viharos évei után – például két nagy háború is kitört a világban – egy csapásra állt helyre a legfelső szintű kapcsolat, amikor is Trump rögtön a győzelmekor az elsők között hívta fel Orbán Viktor kormányfőt.

 Az amerikai gyakorlat szerint egyébként a politikai kinevezett nagykövetek az elnökváltás napjáig benyújtják lemondásukat. Alighanem ez lesz a sorsa David Pressmannek is, amit csak abból a szempontból sajnálunk, hogy a róla írt cikkeink igen népszerűek voltak olvasóink körében… 

Trump érdekeket fog sérteni, és sokak tyúkszemére lép majd, főleg Washingtonban. Dolgát megkönnyíti, hogy a republikánusok átveszik a szenátus irányítását, a törvényhozással kevesebbet kell küszködnie, mint 2017 és 2021 között. Ezért is riogatóak az elmúlt napok médiacímei. „Trump második elnöki ciklusa világszerte káoszt hozhat” – így a CNN, mintha legalábbis Biden akkora globális rendet teremtett volna. „Hogyan vezethet egy Trump-elnökség tisztogatáshoz a Pentagonban?” – írja a Reuters, amely ehhez nyugodtan adhatta volna ezt az alcímet: „Berezeltek a woke-tábornokok”. Az amerikai kormányváltás szakértői programja, a Project 2025 – amelytől Trump a kampány taktikai okai miatt elhatárolta magát – hazánkat egy helyen említi. A magyar kormányt demokratikusan választott, Amerika-barát európai és NATO-szövetségesnek nevezik. Éppen ezért a Project 2025 szerint nem felel meg a közfinanszírozású Szabad Európa chartájának annak 2020-ban – liberális nyomásra – újraindított magyarországi szolgáltatása. Annyi bizonyos, sok helyütt és sokan lesznek, akiknek Trump a fejükhöz vágja majd: Ki van rúgva! 

Borítókép: Donald Trump a győzelem éjszakáján (Fotó: Reuters/Brian Snyder)