Vagdalkozás a nyugdíjfronton

Többen robotolták végig a maguk negyven évét, mint ahányan azért mentek rokkantnyugdíjba, mert volt pénzük megfizetni azt. Ezeknek az embereknek a befizetése beleveszett a szocializmus építésébe. Az azóta befizetett pénzek évek óta nem fedezik a kifizetéseket

A polgár, ha nyugdíjas, megtanulja, mi az a türelem. Végighallgatja a töméntelen zöldséget, amit a médiában szórnak rá. Elolvassa az Index erőlködéseit, hogy a nyugdíjasok közül minden nyolcadiknak több a pénze, mint egy átlag keresőé. Évről évre megtudja, mennyivel kell a nyugdíjkasszát a központi költségvetésből kiegészíteni, és elgondolkodik azon, hogy ha nem dolgozna nyugdíjasként valahol, lakása rezsijét sem tudná kifizetni. Ja, mindezt 44 évi munkaviszony után, mert ez nálunk a végső ásza a nyugdíjvitának. Ezt üzenem azoknak a drága kocsin repesztő, élő nyugdíjast még nem látott MSZP-politikusoknak, akik úgy hazudnak nyugdíjügyben, mint a vízfolyás. Én tudom, hogy a hazug szó milyen taszító, de ezekre a nemtelen vitákra, amik ma ez ügyben folynak, nincs jobb jelző. Amikor az MSZP zsonglőrködik a számokkal, a szava sem igaz. Ha a nyugdíjasokat komolyan érdekelné, akkor megtudhatnák, hogy az 1990 után következő kormányok közül a Fideszé emelte a legmagasabban, mintegy 22 százalékkal a nyugdíjakat. A többi sóder, duma.
A most kitört nyugdíjháború a két párt között egyenesen szánalmas. Miféle aláírásokat gyűjtenek azoktól a nyugdíjasoktól, akik már nyugdíjban vannak? Nekik nem oszt vagy szoroz a hetvenéves nyugdíjkorhatár, hiszen őket már nem érinti. Ezért ez a kampány teljesen haszontalan. Éppen olyan haszontalan, mint az MSZP-vel bármilyen komoly témáról vitát nyitni. Stumpf Istvánnak van igaza; az MSZP nem tud, nem is akar és képtelen is bármiről érdemi vitát folytatni. Ahelyett, hogy valaki épeszű módon ismertette volna a svéd nyugdíjmodellt, az MSZP elkezdett fröcskölve gyűlölködni, eszelős hülyeségeket elővezetni, sőt azonnal sajtóhirdetéseket közöltetni, akkora ökörséggel megtetézve, hogy az idén bevezették a nyugdíjprémiumot. Én pedig, ha nyugdíjam meghaladja majd az 500 ezer forintot, minden pesti nyugdíjast meghívok egy acid partira. Az utóbbi legalább akkora üres blöff, mint az előző. Elfelejtették odaírni, hogy ez gazdaságnövekedéshez kötött manőver. A gazdaság meg, mint tudjuk, ül a béka feneke alatt.
Nyugdíjügyben a hazudozás gigantikus méreteket ölt. A valóságról senki nem beszél, mert akkor az a három és fél millió nyugdíjas nem ringathatná tovább magát még ebben a semmire nem elég 82 ezres átlagnyugdíjban sem, nem szólva az 56 ezresek táboráról. A kályha 1990. Az MSZMP egy teljesen üres nyugdíjkasszát hagyott a rendszerváltó kormányra, tetszenek érteni, nulla, azaz nulla forintot. A nyugdíjat lazán elköltötték Bős–Nagymarosra, lakáskamatok támogatására és más, számunkra rejtve maradt eocén, oligocén, triász, jura, kréta és liász programokra. Az MSZMP eszmei és egyéb gyermeke, az MSZP erről ma is mélyen hallgat: mármint, hogy mi lett az 1990 előtt befizetett járulékok sorsa. A sár innentől rakódik rájuk.
A második általános vélekedés szerint a nyugdíjas egy here, aki állami kegydíjból él. Hát nem. Többen robotolták végig a maguk negyven évét, mint ahányan azért mentek rokkantnyugdíjba, mert volt pénzük megfizetni azt. Ezeknek az embereknek a befizetése beleveszett a szocializmus építésébe. Jó lenne ezt tudatosítani, és azt is, hogy az azóta befizetett pénzek évek óta nem fedezik a kifizetéseket, mert sokkal kevesebb ember dolgozik, mint ahányan nyugdíjat kapnak. Hiába fizették be valaha, a mostani nyugdíjrendszer olyan, hogy az aktuális generáció termeli meg az előző nyugdíját.
Bajnai Gordon természetesen lódít, amikor azt mondja, hosszú távra megoldotta a nyugdíjkérdést. Nem igaz. Az igazi probléma a Fidesz-kormány fejére fog borulni. A munkanélküliséggel ugyanis együtt csökken a befizetett járulék. És a szocialisták kormányzása alatt még egy mellékmondat sem jutott a népesedéspolitikára, sőt az egészségügy megregulázása miatt jó lenne megismerkedni az elmúlt évek halálozási statisztikájával. Hosszú évek óta jóval többen halnak meg, mint ahányan születnek. A szocialista kormányzatok soha nem ruháztak be a gyerekekbe, ennél Kádár népesedéspolitikája nagyságrendekkel különb volt. Nem tudjuk, mi lett a nyugdíjalapnak a rendszerváltáskor juttatott ingatlanokkal, de hogy nem tudták, tudják működtetni, az biztos. Ha még megvan egyáltalán belőlük bármelyik is. Az MSZP-nek egyfelől ördögi mákja van, mert esztelenül rémisztget egy hiszékeny tábort, szinte ingyen, másfelől kivillantja azt a teljesen torz arcát, amelyikkel sem vitatkozni, sem egyezkedni nem lehet, mert alkalmatlan rá. Az MSZP-szótárban csak olyan létezik, hogy a Fidesz elvesz, befagyaszt, ellop, kivesz, panelprolizik, korrupt, katasztrófába dönt. A szocialisták felkészületlenek bármiféle stratégia vagy hosszú távú nemzeti érdek képviseletére.
Egész mostani manőverük a sarokba szorított, szűkölő kutya reflexe. Egyben tökéletes látlelet arról, hogy az MSZP kizárólag csak a rombolásban érdekelt, bármi áron. Ezt ugyan nem érdemes a nyugdíjasoknak megmagyarázni, mert akinek a fejében az van, hogy a Fidesz 19 ezer forintot ellopott tőle, és a jóságos Medgyessy visszaadta, azzal semmit nem érdemes kezdeni, és azzal sem, akinek nem üt szöget a fejébe, hogy ezt a csábos távhőáfa-különbséget ki fizeti meg, ha nem ő? Azzal sem sokra megyünk, amikor a Fidesz úgynevezett szakpolitikusa kiáll és nyakatekert mondatokban számokat idézgetve refrénként ismételgeti, hogy a Fidesz megőrzi a nyugdíjak reálértékét. Tényleg ennyire futja? Mari néni mennyit fog fel abból, hogy „reálérték”? Itt a higgadt pártelnöknek kellene megszólalnia, nem aláírásgyűjtésekkel bohóckodni. Orbán Viktor rövid mondatokban elmondhatná azt, hogy a következő kormány arra törekszik, hogy a nyugdíjakból, ha szerényen is, de meg lehessen élni. Ha kampány van, akkor megkockáztatható, hogy el lehet gondolkodni azon is, hogy aki nyugdíjba megy, annak az életszínvonala legalábbis a felére csökken. Nincs kedvezményes bérlet-, cégautó-, ebédjegy-, mobil-, internettérítés. Otthon kell fűteni, világítani, főzni stb. Ezen lehetne némileg segíteni, és ha Orbán Viktor oszt és szoroz, egy szerény havi nyugdíjas kafetériával (a Tesco, az Auchan, a Cora legalább annyi romlott árut dobnak ki, mint amennyit a nyugdíjasok náluk havonta levásárolhatnának) segíthetne a nyugdíjasok életfeltételein. Ez legalább tiszta beszéd.
A másik tökéletesen céltalan vita ezen a 70 éven van. Miért a 40 éves munkaviszony után nyugdíjba vonuló nőket kedvezményezi a Fidesz? A középkorú férfiak úgy hullanak, mint a legyek ősszel. Budapest az özvegyek városa, nem az aranylakodalmasoké. Miért nem lehet rugalmas nyugdíjkorhatárt bevezetni? A súlyos fizikai munkát végzők menjenek el időben, a szellemi foglalkozásúak dolgozhassanak akár 70 éves korukig is. Most a legokosabb sebészprofesszort is napra pontosan elzavarják nyugdíjba, miközben a kezében vagy a fejében felhalmozott tudás még sok évig hasznosulna. Nehogy azt higygye bárki, hogy a nyugdíjaslét az örömök tárháza. Az unokákat játszótéren pásztorló nagypapák egyszerűen hiányoznak, a nagymamák meg a feleslegesség érzését próbálják alibitevékenységekkel pótolni. 70 évesen nem nagyon lehet hajolgatni és huncut kisgyerekek után száguldozni. A mostani nyugdíjas-generáció egyébként is elhasználódott, beteg, sértett és emiatt túlzottan is érzékeny.
Valamint fél. Ennek a félelemnek egyetlen racionálisnak hitt alapja van, hogy elveszik vagy csökkentik a nyugdíját. Ez pedig olyan fegyvert ad a becstelen kormánypárt kezébe, amit minden negyedik évben felemel, és becélozza vele a nyugdíjas-társadalmat. Ahol bizony még sok tanúja él annak, amikor a Rákosi-féle, talpig demokratikus diktatúra képviselői hétfőről keddre elvették a vagyonnal a már folyósított nyugdíjakat is. Állítólag ők is szocialisták voltak.