Választás 2010

Szelektív emlékezet
Kovács László volt uniós adóügyi biztos, az MSZP egykori elnöke a köztévé Ma Reggel című tegnapi műsorában azt állította, hogy 2002 előtt ő nem riogatta az országot 23 millió román munkavállalóval. Arra az újságírói kérdésre, hogy megbánta-e a kampányfogást, a szocialista politikus úgy reagált: „Annyira nem, hogy ezt én nem mondtam. Egyszer valaki megmutathatná végre, hogy én mondtam. Csak idézték tőlem, de én ilyet nem mondtam.” Ezen a ponton Betlen János műsorvezető közbevetette: „Nekem mondta, még 40 millió ukránt is mondott. Az Aktuálisban – én esküszöm, hogy erre így emlékszem.” (MN)

Gyűlöletkampány?
Tizennyolcmillió forint honoráriumot fizetett Orbán Viktornak 2003-ban a polgári kormány miniszterelnökének könyveit kiadó, nemrégiben felszámolt Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Rt.-t, amely ezután nem fizetett adót – állította tegnap Nyakó István MSZP-szóvivő. – Az MSZP kétségbeesésében gyűlöletkampányba kezdett a Fidesz elnökével szemben – reagált Koszorús László (Fidesz), hozzátéve, hogy az emberek már nem hisznek az MSZP hazugságainak, az átveréseknek, elegük van a Gyurcsány-korszakból. (MN)

Orbán Viktor az élen
Bár a Szonda Ipsos szerint a leginkább megosztó politikus Orbán Viktor, mégis a közvélemény-kutató cég 2010. januári népszerűségi listájának első helyére került. Pozícióját a jelentős méretű Fidesz-tábor körében tapasztalható nagyfokú népszerűségének köszönheti – írta a Népszabadság. Mesterházy Attila megítélése sokat javult a szocialisták körében, ahol a miniszterelnök-jelölt a második legkedveltebb személyiség, csak Bajnai Gordon előzi meg. Vona Gábor, a Jobbik kormányfő-jelöltje is erősíteni tudott saját szavazói körében, így a 7. helyen áll.

Tölgyessy társadalomkritikája
Ha a külvilág nem várná el, Magyarországon ma már valószínűleg nem lenne demokrácia – mondta tegnap Tölgyessy Péter az MR1-Kossuth rádió 180 perc című műsorában. Az alkotmányjogász úgy látja, a társadalom nem tud mit kezdeni sem a parlamentarizmussal, sem a demokratikus közélet politikusával, irtózik a nyilvános vitától, és legszívesebben visszamenne az államszocializmus csendjéhez.