Zsáktelepülés a Siklóstól légvonalban alig néhány kilométerre délre fekvő, mintegy háromszázötven lélekszámú – felerészben romák lakta – Old község. Helyben – ahogy a legtöbb baranyai, ormánsági kistelepülésen – nincs munkahely, a községből még a kistérség központjába, a közúton fél óra alatt elérhető Siklósra is nehéz bejutni s ott munkát vállalni: vasút nincs, az utolsó busz délután fél négykor indul vissza a faluba.
A mostoha közlekedés tehát alapvető akadálya a munkahely megszerzésének.
– Nemcsak a cigányoknak nincs itt munkájuk, hiszen az oldiak kilencven százaléka munkanélküli – jegyzi meg Balog Istvánné, a faluban ma is létező SZDSZ-alapszervezet vezetője.
Ne siessünk előre, tekintsünk most el attól, miként is létezhet Oldon SZDSZ-alapszervezet, említsük meg inkább, hogy Balog Istvánné (Ibolya) férjével együtt a munkával bíró szerencsés tíz százalék közé sorolhatja magát. Mindketten egy esztendeje dolgoznak szociális gondozóként egy alapítvány jóvoltából, s ugyan ma már képesítésük is van, azért mégsem irigylésre méltó ez a kenyérkereset.
– Nekünk nem számít, hogy cigány vagy magyar az illető, akit ellátunk, aki elfogadja a gondozást, azoknak segítünk – mondja Ibolya. – Azért nem mindenütt fogadnak szívesen bennünket, az egyik ormánsági település polgármestere is feljelentett, mert szerinte jogosulatlanul kezeljük a gondozottak adatait, lakcímét, nevét, korát…
Ez csak az általános bizalmatlanságot jelzi a szegénység sújtotta térségben, nem függ össze az egykor sokak által kritizált SZDSZ-es tagbeléptetésekkel. Ismert, hogy 2006 őszétől több százan léptek be Baranyában a liberális pártba. Akkor Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere volt a szervező, és nyugodtan mondhatjuk, az új SZDSZ-csoportok hamarosan királycsináló szerepbe kerültek. Az akkor felpumpált megyei szervezetnek ma már csak az írmagja van meg, másfél éve viszont Fodor Gábor pártelnök sorsa is az oldiak kezében volt. A 2008 nyarán megismételt pártelnökválasztáson Kóka János 344 szavazatot kapott, Fodor Gáborra pedig 346 küldött voksolt. Az oldiak az utolsó pillanatban érkeztek meg a fővárosba, s a falu küldötte Fodorra szavazott. (Emlékezhetünk, az SZDSZ rendkívüli tisztújító ülését azért kellett megtartani, mert kiderült, hogy a 2007. március végén Kóka Jánost az elnöki székbe ültető tisztújításon álküldöttek is szavaztak.)
Az oldi SZDSZ-csoport is ekkoriban szökkent szárba. Mali Zoltán kereste meg a falut annak idején a belépés ötletével, mondván, a liberális párt befogadja a cigányokat, ez egy megértő párt. Az oldiak közül majd félszázan be is léptek a szervezetbe.
– Úgy éreztük, hogy tartozunk valahová, s azt tapasztaltuk, hogy figyelnek ránk, hiszen Gulyás József (az SZDSZ volt ügyvivője – B. M. C.) többször járt nálunk, vele telefonon többször is beszéltünk – hangsúlyozza Ibolya. Volt olyan párttag, teszi hozzá, aki büszkén újságolta, ha neki címzett levelet kapott a liberálisoktól, amelyben „Kedves Barátom!” volt a megszólítás.
Az asszony szerint jól működött a helyi szervezet, tartottak liberális nőnapot, szerveztek majálist – bár a párt ezekre nem adott pénzt. Mint mondja, tavaly, a tél elején még tartottak csoportgyűlést, de már semmi sem köti őket a szabad demokratákhoz, a cigányok pedig semmit nem kaptak a párttól.
Akkor érte őket az első csalódás, amikor Fodor Gáborék még egy köszönöm!-öt sem mondtak nekik azért, hogy baranyai társaikkal együtt megnyerték neki a pártelnökválasztást.
Az oldiaknak voltak ötleteik, a fővárosból viszont nem jött visszajelzés, csak annyi: nincs pénz. Szerették volna például korrepetálni a diákokat, amihez tanárt kellett volna hívni a faluba. Kútba esett az a tervük is, hogy olyan programot szervezzenek a nyugdíjasoknak, idős embereknek, amellyel kizökkenthetik őket az egyedüllétből, a betegségekkel járó nyűgből.
Mali Zoltán egykori liberális szervező szerint miután őt kizárták a pártból, sorra léptek ki utána az emberek az SZDSZ-ből Baranyában, az oldiak mellett mára csupán a baranyahídvégi csoport működik. A ma már a monoki polgármester, Szepessy Zsolt által irányított Összefogás Pártot szervező drávapiski polgármester úgy látja, hogy az egykori párttagok az Ormánságban szinte kivétel nélkül az új, novemberben bejegyzett Összefogás Pártot választották.
– Mindenből cigánypolitikát csinálnak, igazi segítség viszont nincs – összegzi lemondóan az oldi SZDSZ-szervezet vezetője, Balog Istvánné, aki sérelmezi azt is, hogy az MDF-fel való házasságról sem kérték ki a tagság véleményét.
A baranyahídvégi SZDSZ-csoport vezetője, Zentai Sándor is hasonlóképpen csalódott. Azt mondja, hogy húszan maradtak az általa vezetett alapszervezetben, de hamarosan mindegyikük kilép a liberális pártból. Állítása szerint nem tudnak azonosulni a párt vezetésével, a sorozatos botrányokkal – az SZDSZ teljesen széthullott. Annak idején azért léptek be, mert etnikumra való tekintet nélkül befogadták őket. Szerinte ma már csak a Fidesznek van olyan programja, amely segít a romáknak, ezért úgy gondolja, az emberek többsége a jobboldali pártra szavaz majd.
Szerettük volna megtudni, miképp vélekedik Wekler Ferenc, az SZDSZ baranyai szervezetének elnöke a párt megyei csoportjainak szétmorzsolódásáról. Rövid beszélgetésünkből számomra az derült ki, igazából a megyei vezetés sincs tisztában azzal, ki tagja még és ki nem a falusi SZDSZ-szervezeteknek. Wekler Ferenc még megbecsülni sem akarta, hogy hány tagjuk maradt, illetve hány alapszervezetük működik. Arra a kérdésünkre, miként látják a baranyai liberálisok az együttműködés lehetőségét az MDF-fel, csak azt mondta: „ez ügyben nincs semmi”.
Mali eközben úgy számol, hogy új pártjuknak megközelítőleg 2800 tagja van csak Baranyában. Jelképes, 48 forintos tagdíjat kérnek, s a helyi kezdeményezések pártjának tartják az új szervezetet. Gúnyosan jegyzi meg: annak idején az oldiak még eldöntötték, hogy ki üljön az SZDSZ pártelnöki székébe. Retkes Attila, a mostani vezető viszont nem más, mint az a portás, aki majd utolsó távozóként lekapcsolja a villanyt.
origo.hu
Ennyit keres egy mérnök Magyarországon
