Boncasztalon a beteg bálna

Minél tovább boncolgatják a beteg bálnát, annál ellentmondásosabbá válik a főváros utolsó, egyben legértékesebb Duna-parti ingatlanán épülő többmilliárdos beruházás megítélése. Egyre inkább úgy tűnik, a kétszázhatvan oldalas finanszírozási szerződés buktatóit éppen a Közraktárak helyén épülő CET tulajdonosa, a főváros nem vette észre időben.

Miközben a daruk már a Duna-parti acélbálna szerkezeti elemeit emelgetik, sorra kerülnek elő a nyolcmilliárd forint összköltségvetésű CET-beruházás finanszírozásának kérdéses részletei. Bár a főváros által két évvel ezelőtt kiírt közbeszerzési eljárás befutója, a Porto Investment Kft. vezérigazgatója, Márton Imre nem érti a projekttel szemben kialakult bizalmatlanságot, a finanszírozási szerződés nyilvánosságra került pontjai alapján egyáltalán nem világos, Budapest valóban nyer-e az üzleten. Bizonyos részein az ügy kísértetiesen hasonlít a Rácz-fürdő bővítéséhez, amelynek ellentmondásai nyomán már büntetőeljárás indult.
– A fővárosnak nem lett volna elég saját tőkéje, hogy egy ilyen léptékű beruházást megvalósítson, hitelfelvételre pedig nem volt lehetősége – érvelt a PPP (public private partnership) finanszírozási konstrukció mellett Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes a minap, a Kortárs Építészeti Központ Iparművészeti Múzeumban rendezett vitaestjén. A beszélgetés résztvevői már ebben sem értettek egyet.
Kovács Balázs, a beruházás ellenőrzésére hivatott bizottság (Fővárosi Közgyűlés kiemelt fejlesztések bizottsága) fideszes tagja rámutatott: a főváros éppen a közelmúltban vett fel a CET-beruházás értékénél jóval nagyobb összegű hitelt. Ráadásul a – később visszalépő – TriGránit mellett volt olyan tőkeerős ingatlanberuházó pályázó is – a Wallis –, amely jobb pénzügyi modellt kínált, befutónak mégis egy ismeretlen, Máltán bejegyzett offshore cég, a Porto Investment Ltd. 3,1 millió forint törzstőkével bejegyzett budapesti székhelyű leányvállalatát, a Porto Investment Kft.-t választották. A hivatalos indok: a Porto által felkért holland sztárépítész, Kas Oosterhuis bálnaterve meggyőző volt. Tavaly januárban a Porto Kft. és az építész cége, az ONL Kft. ismeretlen okok miatt szerződést bontott. Kas Oosterhuis jogi lépéseket fontolgat, s ügyvédei tanácsára nem is nyilatkozik a beruházásról.
– Tévedés volna azt hinni, hogy Oosterhuis az egyetlen, aki sikerre tudja vinni a kivitelezést – hangsúlyozta Márton Imre, aki nem lát semmi rendkívülit abban, hogy a pályázatát befuttató építész cége helyett más alvállalkozókat bízott meg a bálna felhúzásával, sőt a szerződés értelmében még a kivitelezést ellenőrző fővárosi céget, a Fővárosi Ingatlankezelő Műszaki Vállalkozói Zrt.-t is fizeti. Ikvai-Szabó Imre szerint ezzel az adófizetők jól jártak, Kovács Balázs viszont aggasztónak tartja, hogy a beruházást ellenőrző bizottságnak sokszor nem volt lehetősége a kivitelezés kontrolljára. (A szerződés furcsasága, hogy a fővárosi adminisztrációnak mindössze tizenöt napot biztosít a tervek véleményezésére, a határidő elmulasztása esetén azokat jóváhagyottnak kell tekinteni.)
Ellenőrzött, vagy bizottsági kontroll nélkül maradt tervekkel, de a bálna épül. Ikvai-Szabó Imre biztos abban, hogy az üzlet nyertese Budapest lesz. – A főváros mindvégig tulajdonos marad, az ingatlan jelzáloggal nem terhelhető, és az üzemeltetés teljes bevétele az önkormányzat kasszájába folyik be – emelte ki a főpolgármester-helyettes. A szerződés nyilvánosságra került részletei szerint azonban nem ennyire egyértelmű a mérleg.
Az első nyolc évben a beruházó viseli az üzlet kockázatát, ha azonban a kilencedik évben bérlők nélkül, üresen kong a CET gyomra, és semmilyen bevétel nem folyik be a főváros kasszájába, a Porto Kft.-t akkor is megilleti a főváros által 25 éven át a beruházó-üzemeltetőnek fizetendő, a szerződésben meghatározott összegű szolgáltatási díj.
Ráadásul mivel a Porto Kft. jórészt hitelből építkezik (a több mint nyolcmilliárd forint kilencven százalékát az MKB Bank folyósítja), a szerződésbe utóbb bekerült a hitel visszafizetésére vonatkozó banki biztosíték is – a főváros terhére. Ha az önkormányzat a tervezettnél korábban felmondaná a Porto Kft.-vel kötött szolgáltatási szerződést, köteles a banki hitelt a beruházó helyett visszafizetni. Sakk-matt. Ha tíz év múlva a főváros inkább szabadulna a kötelemből, többmilliárdos tartozást kell magára vállalnia.
Még akkor is akadhat buktató, ha a 31 ezer négyzetméteres épületkomplexum hasznosításra szánt 12 500 négyzetméterét az ingatlanpiaci pangás ellenére sikerül bérbe adni. A beruházó és a főváros szerződése értelmében a komplexum harminc százalékát kulturális célokra kell hasznosítani, azaz főként az 1600 négyzetméteres rendezvényteremre kell olyan bérlőt találni, aki a követelményeknek eleget tesz. A helyiségek felére már van bérlő – nyugtatott meg mindenkit Ikvai-Szabó Imre –, a multifunkcionális tér bérlőjének kiválasztása most zajlik. A befutó a bérleti szerződéssel együtt kulturális hasznosítási szerződést köt majd a beruházóval – 25 évre. A szerződés értelmében így a főváros negyedszázadig akkor sem szólhat bele a tulajdonában lévő komplexum központi terének hasznosításába, ha annak semmi köze nincs a kultúrához.