Felejthető meccs, ám Koeman elégedett

Egy dologban mindenki egyetért: labdarúgó-válogatottunk szerdán Győrben egyenrangú ellenfele volt Oroszországnak. Az 1-1-es végeredmény ezt hűen tükrözi, igaz, sok egyebet eltakar. A sűrű európai futballnaptár ismeretében nehezen várható el, hogy egy barátságos meccsen megszakadjanak a felek, meglehet, kissé naivan, azt gondolnánk, a gyengécskére sikerült tavalyi második félév után minden magyar futballista ég a vágytól, hogy bizonyítson. Ám a kezdő tizenegy tagjai közül csak Huszti hajtott, szembetűnő volt, hogy mellette Rudolf nem akart megfeszülni. Ha mégis hozzá került a labda, többnyire öncélú cselezgetésbe kezdett. A középpályán Buzsáky jól szervezett, Bodor kereste a helyét, meggyőződhettünk arról, hogy Dárdai és Hajnal felépült, hiszen csereként beálltak, a védelemben Juhász ezúttal is magabiztos volt, ugyanezt Horváth Gáborról már nem mondhatjuk el, s Királynak is – aki mellett, úgy tűnik, Erwin Koeman letette a garast Fülöppel szemben – akadtak megingásai. Ám a kapitány szerint ennél sokkal biztatóbb az összkép:
– Az első félidőben jobban játszottunk ellenfelünknél, több lehetőségünk adódott, megérdemelten szereztünk vezetést. A második játékrészben az oroszok megmutatták, hogy jó és gyors csapatuk van, de gólhelyzetet nem tudtak kialakítani. Kár azért a buta egyenlítő találatért. A félidő második részére feljavultunk, gólt is szerezhettünk volna. Összességében elégedett vagyok a csapat teljesítményével.
Guus Hiddink, az oroszok leköszönő szövetségi kapitánya legalább a nyilatkozatával igazolta, hogy nem hiába sorolják a legjobb edzők közé:
– Örülök és boldoggá tesz, hogy utolsó meccsemet az orosz válogatott szakvezetőjeként barátom és honfitársam, Erwin Koeman ellen vívhattam.
Feleslegesen nem kell magyarázkodni.