Halfejek

Sokakban felvetődik a kérdés: vajon korábban Gyurcsány Ferenc, most pedig Bajnai Gordon egykori cégeinek adózási és egyéb trükkjei csak azért kerültek elő, mert adott pillanatban kormányfők vagy azok voltak? S a homályos vagy piszkos ügyek csak azért látnak napvilágot, mert épp a legfontosabb közjogi méltóságának feladatait látták, látják el? A válasz nem egyértelmű. Igen is, meg nem is. Főként az igen igaz, de azért a nem is.
Azért igen, mert ezek az emberek mindig szem előtt vannak. Közszimbólumok. Vezetik és képviselik az országot, s még a toalettpapír is az adózásból származó közpénzből jár nekik. A jó erkölcs tehát – amit a szocialisták cinikusan úgy hígítottak fel, hogy „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani” – jogos kívánalom velük szemben, hiszen az egész lakosságnak, a demokráciára érzékeny állampolgároknak, s a jelenleg és a jövendő adófizetőknek mutatnak példát. Egy egészséges közösségben az nem lehet hivatkozási alap a vezetői erényekre, ami Gyurcsány esetében már előkerült. Az, hogy csak azért nem vonták felelősségre, mert már nem lehetett, hiszen az általa elkövetett bűncselekmény elévült.
S azért válasz a nem is, mert Gyurcsány, illetve Bajnai volt cégének kártékony ügyletei önmagukban is sértik az épp az ő ténykedésük miatt egyre inkább semmibe vett közérdeket. Hiszen ha igaz, hogy a társadalom alapvető működésére azért jut egyre kevesebb pénz, mert egyre inkább nincs, akkor megengedhetetlen a pazarlás, a lopás, s az, hogy valakik gazdasági előnyüket úgy érvényesítik, hogy kibújnak a közterhek megfizetése alól. Az pedig minimum kiábrándító az MSZP-ből, hogy azokat választották meg egymás után miniszterelnöknek, akiknek nemcsak hogy sűrű pöttyök látszottak múltjukon, de a tisztesség egy pillanatra sem sütött róluk.
Ezekkel a józan erkölcsi érzékkel ítélve elrettentő példákkal tehát nem csoda, ha nyolc év alatt lezüllött az ország. Nem a világválság az oka annak, hogy a közszférában már minden és mindenki gyanús, s az a kivételes, ha az állami és önkormányzati cégeknél vagy egyéb közszolgáltatást végző vállalatoknál, a hivatalokban, a hatóságoknál az ügyek törvényesen haladnak, illetve korrupció nélkül fejeződnek be. Ha úgy végzi el munkáját a tisztviselő – ami eleve a kötelessége, amiért a fizetését kapja –, hogy közben nem tartja a markát. Nem lehet a válságra fogni, hogy míg a tisztességes vállalkozók egymás után zárják be vállalataikat, s a lakosság tömegesen jut koldusbotra, addig a köztisztviselők markáns része dúsgazdaggá válik. Az egyre gyengébb állam utolsó erőforrásait is felélő korrupt közszféra és a lelkiismeretlen és agresszíven korrumpáló külföldi és belföldi tőke pedig azt eredményezi, hogy tökéletesen élhetetlenné válik Magyarország.
Mindezt persze látják a határainkon túl is. Nem akarom befolyásunkat összevetni Amerikáéval, de az mégiscsak beszédes, hogy miközben a piszkos pénzeket keresve neki feltárulkoznak a svájci bankok és hatóságok, addig a magyar adóhatóságot még csak válaszra sem méltatják a svájciak. Pedig a vámosok szerint jól látható, hogy nálunk is komoly károkat okoz a nemzetközi szinten zajló adócsalás. Ami tovább erősíti sokak, köztük Róna Péter figyelemre méltó véleményét is, aki szerint hazánknak mindent meg kellene tennie azért, hogy adatokat kapjon az adó- és bankparadicsomoktól, köztük Svájctól. Ám kiderült, hogy az adóelkerülők által vezetett, az embereket időnként az utcán gumibottal végigverő kormányunk ahelyett, hogy esetleg a környezetünkben található más, hasonló helyzetben lévő országgal karöltve diplomáciai nyomást és jogi erőfeszítéseket tenne a gengszterek vagyonának is védelmet nyújtó Svájccal szemben, még azt is visszautasítaná, ha Németországhoz hasonlóan lehetősége nyílna a kilopott tengernyi pénz tulajdonosainak kilétéről egyáltalán tudomást szerezni.
Lesújtó, hogy 2010-ben még mindig ennyire tehetetlenek vagyunk. Igazán ránk fér már a választás.