(hogyan kampányoljunk )

Én nem tudom, mit írnék a szórólapomra, ha a Magyar Szocialista Párt képviselőjelöltje lennék. Kezdeném talán azzal, hogy nem vagyok előzetesben, sőt szabadlábon védekezhetem, s mint ilyet, megillet az ártatlanság vélelme. Ezután következne a fényképem, amelyen szerény, csöppet sem szemtelen, már-már bátortalan arcot vágnék, s csak valahol a tekintetem mélyén villantanám fel a vérbeli, szociálisan érzékeny, ám büszke, bátor és férfias profilt.
Utána vallanék vagyontárgyaimról. Némi öniróniával említeném meg harminckét éves Trabantomat, amit bérmakeresztanyámtól kaptam tizennyolc éves koromban, első bérmálkozásom alkalmából (itt mesteremre utalnék). Ekkor rátérnék, hogy legutóbb a Fidesz és a nyomozó ügyészség ármánykodása ellenére a bíróság próbára bocsátott, épp most telik le a harmadik évem, utána szabad leszek, mint a madár. (De ne Demszkyre asszociáljanak!) Házi őrizetemet a minap szüntették meg, esetemben szökéstől, összebeszéléstől, a tanúk befolyásolásától nem kell tartani. Ezzel szerényen jelzem: áldás vagyok a társadalomra.
Humoromat felvillantanám, midőn szakértelmemet bizonyítandó diplomámról beszélnék, annak ellenére, hogy a nyomozó hatóságok ismételt felkérésére sem tudtam felmutatni. Utalnék rá, hogy én magam is tévedésnek estem áldozatul, amikor főtanácsadóm és titkárságom vezetője az újraoltási bizonyítványomat nézte diplomának, s teljesen jóhiszeműen eszerint tájékoztatták a közvéleményt és a minisztériumot. Bizonyítani tudom, hogy az általános iskolát Bütyközdtengelicen sikerrel elvégeztem, utána szakvizsgát tettem paplantűzésből és erdőkerülésből. Ez utóbbi révén tettem szert arra a hatvankilenc holdas vadasparkra, amit a Fidesz-bérenc sajtó hetvenholdasnak tüntetett fel, s ezért a bíróság helyreigazításra kötelezte. Innen kezdve kissé bizalmasabb és személyesebb hangot ütnék meg, elmondanám, családszerető ember vagyok, s néha könnybe lábad a szemem, amikor szolgálati Audim ablakán át megpillantok egy hajléktalant. Ha rajtam múlna, e hazában mindenkinek fedél lenne a feje fölött, ahogy annak idején Medgyessy miniszterelnök úr is ezt mondta. A Fidesz, ha ilyet mond választói ígéretként, természetesen szemfedélre gondol.
Mindezek után, nagy piros betűkkel választóim tudomására hoznám büszke szlogenemet: NEM VAGYOK RÁCS MÖGÖTT.
Erről jut eszembe a fentebb említett fotó. Azon semmiképpen se viselnék csíkos inget vagy öltönyt, mert abból a választópolgár esetleg helytelen következtetésre jut. Apropó: ha szakállam volna, leborotváltatnám, ha nem volna szakállam, növesztenék. Ugyanezt tenném a hajam esetében is, ezzel jelezve, hogy kész vagyok a teljes megújulásra. A következőkben beszélnék gyermekeimről, akik ugyan már rég kiröppentek a fészekből, s utalnék rá, mennyire áldás egy politikusnak a nagy család. A fent említett Trabantot most íratom legkisebb fiam nevére, a középső a fácánost kapta, a legidősebb a halastavat, a svábhegyi villa a feleségem másodunokaöccsének a nevén van, aki Venezuelában él, mobilon elérhetetlen, színes bőrű lányt vett el. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy nem vagyok rasszista, mint a Fidesz. Így vagyonnyilatkozatom tökéletesen átlátható, miként üvegzsebem is. Végül biztosítanám választóimat, hogy aki rám szavaz, az nem fog csalódni. Azt kapja, amit elvárhat. Ebben a tekintetben mi, szocialisták nem árulunk zsákbamacskát, mint a Fidesz. Büszkék vagyunk nyolcévnyi kormányzásunkra, és ha újra minket választanak, folytatjuk a reformpolitikát, nem úgy, mint a Fidesz, amelynek még programja sincs.
Új arc, új hang, maradandó értékek! Ezt a szlogent azért még odaírnám a fotóm mellé. Hogy hol maradnának meg az értékek, a BKV-nál vagy netán a MÁV-nál, én nem tudom…