Jégpálya

Egyre jobban utálhatják a telet a hollandok meg a britek, szerintem már a jég gondolatától is a hányinger kerülgeti őket. (Akárcsak engem.) Nagy a bánat, nem csoda, hogy a gazdasági jelentések szerint több skót whisky fogy, mint valaha. Duplán, jég nélkül.
Főfájást azonban nem az ivás, hanem az a 3,9 milliárd euró okoz, amelyet korábban London és Hága adott az Icesave izlandi internetes bank csődje miatt veszteségeket szenvedett britek és hollandok kártalanítására. Ők azok, akik a nagy profit reményében egykor Izlandra vitték pénzüket. De jött a válság, ment a vagyon. Meglehet, az adósság miatt inkább az izlandiaknak kellene idegeskedniük, de ők köszönik szépen, egyelőre örülnek, hogy élnek. Vasárnap népszavazást tartottak, s a válaszadók több mint kilencven százaléka elutasította, hogy az átlagemberek kárára fizessék meg az elmúlt évek rossz pénzügyi politikájának árát. Persze, kaphatnánk fel a fejünket, minket, magyarokat is megkérdezhettek volna, akarunk-e 21,5 milliárd dolláros újabb adósságot a nyakunkba, de mifelénk nem szokás szólni a békáknak, mielőtt lecsapolják a mocsarat. (A metaforáért köszönet Kóka Jánosnak.) Az izlandiak a közvélemény-kutatások szerint hajlandók elfogadni bizonyos megszorításokat, s elismerik, helyes, hogy a britek és a hollandok visszakapják pénzüket, csak éppen nem mindegy, mekkora ennek az ára. Mert a demokráciában bizony mondhatnak véleményt a békák, még ha utána lenyelik is némelyiket.
De hogy előremutató dolgokról is essen szó, vázoljunk fel hét lehetőséget, milyen jövő várhat a következő évtizedekben Izlandra, arra az országra, amelyre jó nagyot csapott a kapitalizmus vasökle.
1. Elszegényedik, s ilyenkor törvényszerűen látványosan megugrik a népszaporulat. A válság kezdetén még csak 320 ezres lélekszámú sziget ötven év múlva képtelen lesz ellátni a több millió fiatalt, akik ezért illegális bevándorlóként tűnnek fel Nagy-Britanniában és Hollandiában. Hamarosan annyi pénzt utalnak haza, hogy szüleik is utánuk mehetnek.
2. A britek és a hollandok tengeri blokád alá veszik Izlandot, megakadályozva az élelmiszer ki- és bejutását, így akarják kicsikarni a kártérítést. De az izlandiak a halászatból is fenntartják magukat, reggelire ezentúl bálnazsíros kenyeret esznek, délben lazacot, este kaviárt. Átvesznek egy régi magyar közmondást: szegények vagyunk, de jól élünk.
3. A bálnazsír fogyasztása, vagyis a bálnavadászat ellen tiltakozva Greenpeace-aktivisták szállják meg Izlandot, akik azonban végül megszánják a lakosságot, s mint a háború utáni Nyugat-Berlinbe, légihídon szállítanak oda enni- és innivalót: főleg steaket angolosan és Heinekent.
4. A vörös csillagos holland sör hatása alatt Kelet-Izlandon kommunista csoportosulások jönnek létre, s egy éjszaka váratlanul fallal választják ketté Reykjavíkot. London és Hága elengedi a nyugat-reykjavíkiak adósságát, a keletiekkel azonban negyven éven keresztül hidegháborús lesz a hangulat. Szó szerint hideg.
5. A globális felmelegedés hatására mégsem lesz hideg, sőt elolvad a közép-izlandi jégpáncél. A helyén mocsár keletkezik, amelyet a britek és a hollandok lecsapolnak a mélyéről kinyerhető földgáz reményében. A békákat már ők sem kérdezik meg. Közben az angolul Icelandnek nevezett szigetet átnevezik Sunlandnek. A Magyarországon bekövetkező újabb baloldali fordulat és a tolmács betegszabadsága miatt nap helyett népnek fordítjuk le a „sun” szót, így unokáink Népszigetként ismerik meg az országot.
6. Szintén a klímaváltozás következtében az izlandi jég vízzé válik, elönti Hollandiát. Egy uzsorással kevesebb. A holland túlélők Izlandra költöznek, a lápvidéken ingyen kapnak telket kárpótlásul. De csak ha megtanulnak izlandiul.
7. Az elemzőközpontunk által utolsóként számba vett variáns szerint Izland kedvező feltételekben állapodik meg hitelezőivel. Gazdasága hamar talpra áll, a sikeres tárgyalások után belép az Európai Unióba, s lakói pár év múlva nevetnek azon, hogy megijedtek a rémhírektől. De ez utóbbi forgatókönyv megvalósulásának sokkal kisebb a valószínűsége, mint az előtte felvázoltak bármelyikének.