Ha a szerzői jogok és szabadalmi törvények fellazításáról vagy a magánszféra védelméről van szó, harcba szállnak. Ha bármi másról, akkor brüsszeli képviselőjük úgy szavaz, mint a mellette ülők. Egyelőre így zajlik az európai típusú kalózkodás, megspékelve néha egy-egy spontánnak tűnő megmozdulással, ahogy mostanában mondani szokás: villámcsődülettel (flashmobbal), bírósági perekkel és a világháló szövögetésével.
Az európai kalózok mindennapjairól a Svéd Kalózpárt európai parlamenti képviselője – mert ilyen is van nekik –, Christian Engström mesél, aki a minap találkozott Brüsszelben magyar újságírókkal. Pártjuk 2006-ban jött létre, a meghirdetését követő negyvennyolc órában hárommillióan látogattak el oldalukra, s azóta világszerte ezeregyszáz cikk jelent meg róluk. A sikerhez a nemzetközi helyzet „fokozódása” is kellett: ekkorra már bírósági eljárások árnya vetült az internetes fájlcserélő oldalak üzemeltetőire, sőt használóira is, azaz sok millió emberre világszerte. (Olyan internetes oldalak ezek, amelyeknek a segítségével az érdeklődők többek között filmeket, számítógépes játékokat, zenét tölthetnek le maguknak, gyakorlatilag egymás gépeiről.) Majd jött tavaly tavasszal az úgynevezett Pirate Bay-botrány, amikor is az ismert és közkedvelt svéd letöltős oldal üzemeltetőit első fokon egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, valamint 800 millió forintos kártérítésre kötelezte a bíróság. (Az ügy végére még nem került pont.)
Ám a kalózok az ingyenes letöltéseket féltő közhangulatot meglovagolva közben valósággal berobbantak a svéd közéletbe, ötvenezer tagot toboroztak, a legutóbbi EP-választáson pedig 7,13 százalékot értek el, bizonyítván: immár ők a harmadik legnagyobb politikai erő Svédországban. A történet hihetetlen, de igaz. Sőt a felmérések azt mutatják, az ifjabb generáció körében olyan magas a támogatottságuk, hogy egy mostani választáson minden ötödik fiatal rájuk szavazna. S ha növekszik a hagyományos politikából kiábrándultak száma, talán még az idősebbek közül is egyre többen beállnak mögéjük.
A kalózok Németország bevételére is készülnek, a tavalyi országos választáson elért kétszázalékos eredményük erős kezdésnek tűnik. Aktivistáik januárban a Berlin-Tegeli repülőtéren hívták fel magukra a figyelmet, megmutatván, hogy nem csak a virtuális térben léteznek. A biztonsági okokból várhatóan a berlini légikikötőben is használatos, az utasokat lényegében lemeztelenítő úgynevezett testszkenner használata ellen tiltakoztak; hogyan másként, mint hogy ruháiktól megszabadulva sétáltak át az ellenőrző ponton. Nekik nem volt rejtegetnivalójuk. Az általuk is felvetett kérdés: meddig mehetnek el a hatóságok az egyén személyes szabadságának megsértésében, korlátozásában a biztonságra hivatkozva?
Tény ugyanakkor, hogy nemrég majdnem odavesztek az amerikai Delta légitársaság járatának utasai egy testére robbanóanyagot ragasztó nigériai terrorista miatt, akit ha átküldenek a „szuperröntgenen”, aligha juthatott volna fel a repülőre. A nagyfokú biztonságérzetért cserébe viszont vállalnunk kell, hogy a hatóságok bármikor lehallgathatják telefonunkat, elolvashatják leveleinket, vagy éppen a modern technika révén olyan testrészeinket is vizsgálgathatják, amelyeket nem szívesen tárnánk eléjük. Vagyis lényegében kollektíve büntetnek – még ha kicsit túlzó is ez a szó –, akár több százmillió internetezőt vagy légi utast néhány elmebeteg miatt. A kalózok letették voksukat, ők elutasítják a magánszféra ilyen szintű megsértését, erősíti meg Engström. Nagy dilemma ez. Már-már filozofikus szintű. Mint ahogy az is, van-e jogunk szabadon élni mindazzal az információval, adattal, termékkel, ami az interneten keresztül elérhető, avagy mindenáron védeni kell bizonyos szerzői jogokat, s ki kell fizetni egyes tartalmak (például zene, filmek) árát, mint a könyvtárban is az éves tagsági díjat.
A vitát mindenképpen folytatni kell, ebből a szempontból örvendetes, hogy immár harmincnál több kalózpárt alakult Európában, főleg a széles sávú internetezés élharcosainak számító országokban: Nyugat-Európában és Skandináviában. (Magyarország ezen a téren is lemaradt, a kalózok céljait egyelőre a Lehet Más a Politika tűzte zászlajára.)
Egyesek már a hatvannyolcas mozgalmak modern utódait vélik felfedezni a kalózokban, akik kritikusan szólnak a nagy pártokról és az állami berendezkedésről, ám a hatvannyolcasoktól eltérően újfajta kommunikációs csatornákon, hihetetlen hatékonysággal tudják megszólítani az embereket, főleg a fiatalokat. De párhuzamot remélhetőleg csak amiatt vonnak hatvannyolccal, mert Engström részben kényszerből abban az Európai Zöldek–Európai Szabad Szövetség nevű frakcióban foglal helyet Brüsszelben, amelynek társelnöke Daniel Cohn-Bendit, a franciaországi diáklázadások egykori szélsőbaloldali-anarchista vezetője. Ha Engström és aktivistái jó irányba kormányozzák a kalózhajót, európai szinten is jelentős erővé válhatnak. Minden potyautast azonban nekik sem szabad felvenniük.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
