Közéleti beszédmodor

Sári József Napfogyatkozás című operájában, amely Arthur Koestler életét eleveníti meg, van egy mondat: „És az emberek elkezdték figyelni egymást, hogy milyen lapokat olvasnak…”
Olyan kort élünk, amikor ismét előfordul, hogy emberek csak úgy mernek napilapokat olvasni, ha valahogy eltakarják a címlapot. És ismét itt vannak az erős mondatok: víziókat jelenítenek meg, szándékokat kutatnak, „ordas eszmékkel” fenyegetőznek, mások „ordas eszméket látnak”, egyre többen élnek halmozásos-sulykolásos alakzatokkal, őrjítő és butító állandó jelzőkkel, egyszerűsítő metaforákkal… Többnyire rossz érzést hagyva maguk után. Rossz közérzet a kultúrában és persze a társadalomban… – mondhatnánk Freud után szabadon.
Egy ilyen időszakban bukkant fel az Anyanyelvápolók Szövetségének csöndes és jó szándékú felhívása közéleti-politikai stílusunk kulturáltabbá tételére. Egy ilyen felhívásra többnyire senki sem figyel: nem elég kemény, nem elég harcias, nem elég harsány… De talán érdemes arra, hogy beleolvassunk: „A világ nagy részén gazdasági válság van, hazánkban pedig a válság okozta tengernyi nehézségen túl még új választás is közeledik. Ennek kampányidőszaka azt a veszélyt hordozza magában, hogy a magatartás- és érintkezésformáinkban már eddig is meglévő durva hang, útszéli stílus még az eddigieknél is jobban terjed: rányomhatja bélyegét a közéleti-politikai megnyilatkozásokra, a parlamenti meg az azon kívüli politikai vitákra, véleménynyilvánításokra, s még tovább gyengíti, rontja az emberi kapcsolatokat…”
A helyzet felvázolása után következik az értékelés és a kérés: „Ennek a magatartás- és viselkedésformának a szabadjára engedése megítélésünk szerint nem volna méltó társadalmunkhoz… Ezért nyomatékosan kérjük a hivatásos politikusokat és nem hivatásos politizálókat egyaránt, hogy a kampányidőszak alatti propagandatevékenységükben és vitáikban elsősorban azzal bizonyítsák saját emberi méltóságukat, hogy tiszteletben tartják másokét.” És – talán – most jön a lényeg: „Legyenek mindvégig tudatában annak, hogy az országépítés folyamatában úgyis együtt kell működniük, s korántsem mindegy, hogy ezt milyen előzmények után teszik majd. Fogják tehát vissza indulataikat! Ne feledjék, hogy a vita elsősorban nem az érzelmek, indulatok harca, hanem két vagy több személynek vagy közösségnek szellemi küzdelme valamely kérdés eldöntésére.”
Jó lenne, ha Sári József Napfogyatkozás című operája csak a történelemről és nem jelenkorunkról vagy éppen jövőnkről szólna.
(Közéleti-politikai stílusunk kulturáltabbá tételéért. Az Anyanyelvápolók Szövetségének felhívásából idéztem. A teljes szöveget elolvashatják a www.anyanyelvápoló.hu és a www.manysz.hu honlapon, valamint az Édes Anyanyelvünk című folyóirat februári számában.)