Lehet-e hazugságban

Lehet-e hazugságban országolni, élni, kormányozni?
Még akad, aki emlékszik Kádár néhány utolsó megnyilatkozására, amikor kérdés nélkül váratlanul Nagy Imre bitófájához kanyarodott, és arról kezdett elmélkedni, hogy miért kellett kivégeztetnie jótevőjét, akinek ráadásul ország-világ előtt megígérte a büntetlenséget és a szabadságot. A magyar népnek nemkülönben…
Ilyesféleképpen tekereg most a nyilvánosság előtt hivatali és erkölcsi utóda, Őszödi Böszme, aki amúgy különféle mondókákkal perdülhetne pártja hűséges szavazói elé. Előadhatná például, hogy ha megtartják a hatalmat, akkor közvetlen járatokat indítanak a Szíriuszra, nyugdíjasoknak ingyen, mindössze regisztrációs jegyet kell váltaniuk. Megszüntetik a közüzemi költségeket, és megnyerjük a dél-afrikai focivébét. Miért ne? Miért ne hinné el éppen ezeket az a szavazó, akit eddig akárhányszor átvertek, mindig bízott bennük?
Nem és nem, ő rendre visszakanyarodik híres beszédéhez, amit eleinte igazságbeszédnek nevezett talpnyaló írástudóival együtt, s hívei ezt gyönyörűen be is vették. Mi tagadás, némely részletében az is volt, jelesül ebben a szenvedélyes három mondatban: „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni.” Igen. Szónoklata e tekintetben kétségtelenül igazságbeszéd. Beismerő vallomás a fékezhetetlen hataloméhségről, az önkény jogáról, amit ő politikának nevez, s aminek erejével büntetlenül kilövethette bárkinek a szemét. No, de ő nemcsak ezért szereti magát a nyilvánosság előtt, hanem egyáltalán, azért, mert. Most meg, miután belekeverte magát ebbe a dologba, arról szövegel, hogy áruló lappang a pártjában, az szivárogtatta ki a szónoklatot.
A hívek fölhördülnek ilyenkor, mert erkölcsi érzéküket szakadatlanul frissítik, ó, a gaz Júdás!
Egy sem kérdi, s maga korunk Buci Gyurija sem, hogy miért volna ez baj? Miért volna hűtlenség napfényre hozni az igazságot? Ha már drága (köz)pénzen kinyomoztatták, akkor miért nem tűzték fel a vörös lobogóra az illető nevét, s miért nem nevezték ki azonnal a BKV személyzeti igazgatójának? Háromszoros azonnal fölmondással és visszafoglalkoztatással? Végkielégítésről itt és most, a hívek előtt, ne…
Talán nem érett ilyesmire a nép? Melyik nép? Amelyik a Vezér és a Párt mellett tűzön-vízen át kitart? Amelyik baloldaliságában oly mélységesen elkötelezett, hogy az sem rendítené meg, hogyha maguk a „Wall Street urai” – kövéren, szivarral a szájukban – hirdetnék ki az összes kereskedelmi kloákában, hogy a Vezér lendületes szónoklata, pártjának szegfűje és zászlaja egy vérbeli szélsőjobboldali burzsoá csoportot leplez, Dimitrov elvtárs szavaival: a „nemzetközi finánctőke nyílt, terrorisztikus diktatúrájának” magyarországi helytartóságát. Nem, az ő hitük nem bicsaklana meg. Soha. Tiszta szívből helyeslik, ha az igazságot hazugságnak nevezik, a hazugságot igazságnak, oda-vissza, akárhányszor – ha az ő Böszméjük mondja, sőt, ha ő nyúzza őket, akkor úgy kell annak lennie. Hogyan? Hát ahogy mondják.
Ők soha nem fognak bedőlni se a Fidesznek, se az Orbánnak, akkor sem, ha tényleg kirántja az ország és az ő életük szekerét a kátyúból.
Ők Vezérük mellett angyalarcú Döbrögijükben bíznak, aki az imént 180 millió forintért megrendelte egy közvélemény-kutatótól a kormány és egyes miniszterei munkájának értékelését. Ez lesz a mérvadó, nem a választás!

A szerző író