Oroszország nem alternatíva Szerbiának

A kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény elfogadásával és a vajdasági autonómia bővítésével Szerbia az utóbbi időben szimpátiapontokat gyűjtött Magyarországon. A megszorítások miatt ugyanakkor sokan az önrendelkezés anyagi ellehetetlenülését vetítik előre. Erről, az EU-csatlakozás esélyeiről, az Oroszországhoz fűződő szoros kapcsolatról és Koszovóról is nyilatkozott lapunknak adott interjújában Mirko Cvetkovics szerb miniszterelnök.

A szakértő. Mielőtt még 2001-ben tagja lett volna Zoran Djindjics kormányának, Mirko Cvetkovics szakértőként, tanácsadóként dolgozott a Világbanknál. Tudását és tapasztalatát később washingtoni és madridi cégeknél kamatoztatta. 2003-ban ás 2004-ben a szerbiai privatizációs ügynökség irányítója, majd visszavonul a politikából, és saját tanácsadói ügynökséget alakít. 2007 májusában ismét a kormányba hívják pénzügyminiszternek a demokraták kádereként (formálisan nem tagja a pártnak). Már a fentiekből is látszik, hogy Borisz Tadics szerb elnök 2008 júniusában szakértőt, technokratát, nem pedig politikust kért fel a Demokrata Párt által vezetett koalíció alkotta kormány irányítására. Már akkor is inkább taktikusi, mint vezetői képességeit emelik ki. Mirko Cvetkovics 1950-ben született a kelet-szerbiai Zajecsarban, Belgrádban diplomázik a közgazdasági egyetemen, majd doktorál. Jól beszél angolul. Jelenleg Zimonyban él. Nős, egy leány apja. (S. I.)

Finoman fogalmazva jelenleg nincs bővítéspárti hangulat az Európai Unióban. Ennek fényében mikorra teszi Szerbia EU-integrációjának dátumát?
– Kijelenthetem, hogy a tavalyi év a legsikeresebb esztendő volt a szerb integrációs folyamat történetében. Sikerült elérni a vízummentességet, decemberben lépett életbe az EU–szerb kereskedelmi kapcsolatokat megkönnyítő ideiglenes megállapodás, s ratifikáció előtt áll az EU-tagjelölti státus elnyerésének előfeltételeként számon tartott stabilizációs és társulási megállapodás. Ezek a lépések azért is fontosak, hogy eloszlassák azokat a lakossági kételyeket, amelyek az Oroszországgal vagy más, nem EU-tag országgal fenntartott kapcsolatok alapján fogalmazódtak meg. Ami a dátumot illeti, az idén nem számítunk látványos előrelépésre. Célunk az uniós tagjelölti státus elérése, ami 2010 végén vagy a következő év elején valósulhat meg. A csatlakozás pontos dátumáról most még korai beszélni. A mi várakozásaink szerint a görög és az olasz EU-elnökség idején történhet meg, azaz 2014-ben. De kétségtelen, hogy egy ilyen döntés sok külső és belső tényezőn múlik.
– Napirendre kerülhet-e a NATO-csatlakozás? Nemrég szerbiai értelmiségiek népszavazást sürgettek a kérdésről. Egyébként felmérések szerint Szerbia lakosságának fele ellenzi a NATO-tagságot.
– Nincs napirenden a NATO-csatlakozás kérdése. Részt veszünk az észak-atlanti szövetség békepartnerségi programjában, de a katonai elkötelezettség szempontjából semleges ország vagyunk.
– Visszatérve az uniós integrációra, miként befolyásolja ezt a folyamatot Koszovó kérdése?
– Uniós tárgyalópartnereinkkel folyamatosan tárgyalunk a koszovói helyzetről, de azt különválasztjuk az EU-integráció ügyétől. Két külön témáról van szó. Nyilatkozatok szintjén sokan összekötik a két kérdést, de semmilyen írásos dokumentumban nem szerepel együtt Koszovó és a szerb integráció ügye.
– Tíz-húsz év távlatában hogyan látja Koszovó jövőjét?
– Mi, a magunk részéről az idei év közepére várjuk a hágai Nemzetközi Bíróság döntését Koszovóról (hogy annak kikiáltása a nemzetközi jog megsértése-e, vagy sem – a szerk.), s biztosak vagyunk abban, hogy az állásfoglalás Belgrád igazát fogja megerősíteni. Ezt követően pedig megkezdjük a megoldáskereső tárgyalásokat minden érdekelt féllel, és az összes létező álláspontot figyelembe fogjuk venni.
– Oroszországot nem csak azért emlegetik Szerbia egyik legfontosabb szövetségeseként, mert Koszovó ügyében Belgrádot támogatta. A szerbiai privatizáció vagy éppen a Déli Áramlatról szóló megállapodás kapcsán sokan Moszkvát úgy emlegették, mint az EU alternatíváját Szerbia számára. Alternatíva az orosz kapcsolat?
– Oroszország nem jelent alternatívát. Szerbia a stabilizációs és társulási megállapodás aláírásával elkötelezte magát az uniós integráció irányába. Az egy más kérdés, hogy Szerbiát számos történelmi szál köti Oroszországhoz, a jó kapcsolat Moszkvával pedig nemcsak Belgrád, hanem az Európai Unió érdeke is. Ne feledjük, egy nagy országról, piacról, energiapotenciálról beszélünk Oroszország esetében. A Déli Áramlat nem Szerbiát és Oroszországot köti össze, ez a gázvezeték a terv szerint egy uniós országon keresztül érkezik hozzánk, majd onnan úgyszintén EU-országba húzódik tovább. Érdekeltek vagyunk e gázvezeték megvalósulásában, de nem politikai, hanem gazdasági okok miatt. A Déli Áramlat hosszú távra megoldja Szerbia gázellátását, és a tranzitdíj sem mellékes szempont.
– A szoros orosz viszony kapcsán sokat beszéltek a szerb NIS olajipari vállalat áron aluli eladásáról a Gazpromnak.
– Ez az üzlet ugyanannak a szerb–orosz energiamegállapodásnak a része volt, amely a Déli Áramlat megépítését is tartalmazta. A NIS áráról voltak viták, de utólagos számításaink azt mutatják, hogy többé-kevésbé megfelelő áron került a Gazprom többségi tulajdonába a cég. Annál is inkább, mert sok fejlesztést igényelt és fog igényelni a korábban állami kézben lévő olajvállalat.
– A Duna-stratégia az egyik kiemelt témája lesz a közelgő magyar uniós elnökségnek. Szerbia mennyire érdekelt ebben a projektben?
– Kiemelt fontosságúnak tartjuk e kérdést. Szerbia számára a Duna jelenti a kijáratot a Fekete-tengerhez, de általában mi úgy tekintünk a Dunára, mint a tengerünkre. Kereskedelmi, turisztikai szempontból rendkívül fontos a dunai hajózás, így Belgrád aktív résztvevője kíván lenni ennek a projektnek.
– Jugoszlávia szétesése után sok szerb került az anyaország határain kívülre. E közösségek körében elterjedt a kettős állampolgárság, azaz nagyon magas azoknak az aránya, akik igényelték, s áttelepedés nélkül meg is kapták Szerbiától az állampolgárságot. Mi a véleménye erről?
– Szerbia állampolgársági törvénye rendkívül liberálisnak, nagyvonalúnak nevezhető. Számunkra nem jelent problémát, hogy két vagy több állampolgársággal rendelkezik valaki. És az sem számít, melyik a második állampolgárságot adó állam.
– Magyarországon a politikai pártok egységesen üdvözölték a Szerbiában élő kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló, nemrég elfogadott törvényt. A kérdés most az, lesz-e megfelelő anyagi hátterük ezeknek a kulturális autonómiát biztosító tanácsoknak.
– Tény, a költségvetésünk nem bőkezű. A szűkösebb pénzügyi helyzetet megérzik a nyugdíjasok, a közalkalmazottak, s vélhetőleg a kisebbségek is. Ha az elosztást nézzük, akkor abból az derül ki, hogy – természetesen GDP-arányosan – kiemelt figyelmet szentelünk a nemzeti kisebbségeknek. A nemzeti tanácsokról szóló törvény is ezt mutatja. A magyar a legnagyobb és legszervezettebb kisebbség Szerbiában, s mint ilyen, a legnagyobb költségvetési támogatást kapja.
– A nemrég kibővített vajdasági autonómia esetében is az anyagi háttér okoz vitát.
– Csak ismételni tudom magam: a szigorú költségvetési politika számos területen okoz elégedetlenséget. Az alkotmány szerint a Vajdaságot a szerb büdzsé hét százaléka illeti meg.
– A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) azért szavazott a jövő évi szerb költségvetés ellen, mert az alkotmány- és Vajdaság-ellenes. Mennyire befolyásolhatja ez a lépés a demokraták és a VMSZ viszonyát?
– A VMSZ lépése értelmetlen és inkorrekt volt. Azért szavazott a szerbiai parlamentben a költségvetés, s így gyakorlatilag a kormány ellen, mert ezzel akarta jelezni elégedetlenségét a vajdasági törvényhozásban tevékenykedő politikai partnereinek a már említett hét százalék elosztásával kapcsolatban. Mindezek ellenére abban bízom, hogy ennek a történetnek nem lesznek hosszabb távú következményei.