Másodszor foglalta írásba az idén öt éves Élőlánc mozgalom társadalompolitikai mondanivalóját. Először a 2006-os országgyűlési választáskor jelentkeztek cselekvési programmal, de később visszavonultak a civil világba. Helyesen tették. – Könnyű a játéktéren kívül okosnak lenni – szokás mondani, ez azonban afféle labdarúgó-bölcsesség, az ellenkezője igaz: okos edző, számító klubgazda arra figyel a legjobban, amit a közönsége üzen neki, és ezt a politikusoknak sem árt megszívlelni.
Élőlánc Magyarországért, 2010, ez a 140 oldalas könyvbe szerkesztett politikai vitairat címe, 13 fejezetét tizenöt ismert, a tudomány hétköznapi gyakorlatában edződött szakember fogalmazta meg. A munka kivonatos ismertetés céljára úgy szólván alkalmatlan, hiszen éppen a lényege, küldetése az, hogy pontosan, a tennivalókra rámutatva segítse a tervező, döntéshozó politika és a végrehajtó hatalom munkáját.
Az útmutatónak szánt kiadvány környezet- és természetvédelemmel foglalkozó fejezetéhez leginkább a mezőgazdaság- és vidékfejlesztés, az építésügy, az egészségügy, a közlekedés- és az energiapolitika kapcsolódik, ám mindegyik megvizsgált társadalmi problémakör lehetséges kiútjai összefüggenek egymással. A kül- és biztonságpolitika körében olvasható elvárás, miszerint „céltudatos, határozott magatartást kell tanúsítanunk azokban a szövetségi rendszerekben, amelyekhez csatlakoztunk (…) meg kell őrizni vagy helyreállítani a politikai közösség, elsősorban a nemzetállam ellenőrzését az önrendelkezés legfontosabb anyagi és szellemi eszközei felett…” például egybevág az élővizeink, föld alatti vízbázisunk minőségi és mennyiségi gondjaival, a folyóink, levegőnk és földjeink élővilágának, biológia sokféleségének, élelmiszereink tisztaságának veszélyeztetettségével, mivel a károkozás sok esetben az államhatárainkon túl történik, lásd a Duna-vízmegosztás, rehabilitálás és hajózás ügyét vagy a Tisza árvizeinek, megmérgezésének eseteit.
„A vidék népességmegtartó erejének növelésére az a modell a legalkalmasabb, amely elsősorban a kis- és közepes méretű egyéni és családi vállalkozásokra, ezek együttműködésére, társulásaira épül” – írják a szakértők a vitairatban, mert „a külföldi tulajdonú vállalkozásoknak juttatott kedvezmények nem váltották be a reményeket (…) a szántóföldi tömegárú termelését ösztönző támogatási rendszer néhány ezer céghez és magánszemélyhez szivattyúzza az EU-s és a hazai közpénzeket, a támogatásokból a kisebbek kiszorulnak, évente tízezrével mennek tönkre gazdálkodók.” „Földjeink minősége Európában a legjobbak közé tartozik (…) miközben tizenöt év alatt több mint 500 ezer hektárt, Magyarország területének öt százalékát vonták ki a művelésből, és részben vagy egészben lebetonozták.” Ez pedig így nem mehet tovább. Ezt mondta Orbán Viktor is, a polgári ellenzék kormányfőjelöltje a március 8-i gazdasági fórumon, ahol a magyar vállalkozók és munkaakadók országos vezetőivel, üzletemberekkel találkozott. Másokkal együtt ők is haszonnal forgathatják az Élőlánc megoldási javaslatait.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség