Túlrajzolt szenvedély

Ahol Anne Fontaine Coco Chanel című filmje befejeződött, ott indul a szintén 2009-es Jan Kounen Chanel és az egyik legnagyobb modern orosz komponista, Igor Sztravinszkij kitalált liezonját felidéző mozgóképe. A XX. század úttörő női divatdiktátorának, Gabrielle „Coco” Chanelnek a magánéletéről azonban egyiküknek sem sikerült hiteles és maradandó képet festeni.

Jan Kounen nemrég bemutatott Coco Chanel és Igor Stravinsky – Egy titkos szerelem története a már saját útját járó, önálló kalapüzlettel rendelkező Cocót ábrázolja, aki első szenvedélyes szerelmének, Arthur „Boy” Capelnek tragikus halála után az orosz zeneszerző, Sztravinszkij bűvkörébe kerül. Titkos viszonyuk nem bizonyított, de tény, hogy szoros barátság fűzte őket egymáshoz, és Sztravinszkij 1920 őszétől közel fél évet töltött el családjával a tervező vidéki villájában, ahol Az öt ujj című zongoraciklusát írta meg.
A hosszúra nyúlt, kaleidoszkópszerű képek montázsából öszszeállított főcím után erős kezdés. Az első találkozás: 1913. május 29. Párizs, Théatre des Champs-Elysées. Igor Sztravinszkij (Mads Mikkelsen) Tavaszi áldozatának botrányba fulladt előadása. A film szerint az előadáson jelenlévő, szintén forradalmár lelkületű Chanel (Anna Mouglalis) azonban ráérzett a komponista lényére. Hét évvel később, Sztravinszkij az orosz forradalom elől menekülve visszatér Párizsba, majd egy „véletlen” találkozásnak köszönhetően tüdőbeteg feleségével, Katyerinával (Jelena Morozova) és négy gyerekével Chanel unszolására, a tervező garches-i villájába költözik, hogy nyugodtan alkothasson. Az elfojtott vágyak pillanatok alatt felszínre törnek: fülledt erotika, tiszavirág-életű szenvedély.
Chanel és Sztravinszkij Kounen számára nem csak művészként, a zene és a divat megújítójaként érdekes. Inkább a két ember között fellobbanó vágy megélését, a klaszszikus nőt megtestesítő családanya és az önálló, egyenjogúságát hangsúlyozó nő között kialakuló ellentétet próbálja meg vizsgálni. Teszi mindezt felszínesen és elnagyoltan. Érdektelenül, oda nem illően jelenik meg Kounen ábrázolásban az alkotás folyamata, egy új parfüm, zenei kompozíció megalkotása.
Karl Lagerfeld Chanel-kosztümjei mellett csak a színészek érdekesek ebben a filmben. Mads Mikkelsen a tőle megszokott őszinteséggel játszik, Anna Mouglalis Chanelje szuggesztív, vonzó, keménykötésű nőként jelenik meg. A legmegkapóbb alakítás mégis Jelena Morozova csendben szenvedő anyafigurája, aki mintha Tolsztoj valamely regényéből lépett volna elő. A film utolsó öt perce ugyanolyan felesleges, mint a hosszú főcím: nem illik bele ebbe a kiragadott, kitalált életszakaszt megörökítő alkotásba a rég volt szerelemre visszaemlékező öreg emberek giccses képe.
(Coco Chanel és Igor Stravinsky – Egy titkos szerelem története. Színes, feliratos, francia romantikus dráma, 120 perc. 2009. Rendező: Jan Kounen. Forgalmazó: Szuez Film Kft.)