A történelem már-már cinikus fintorral a berendezkedő kommunista rezsimnek ajándékozta 1848 és 1849 századik évfordulója megünneplésének lehetőségét. Rákosi Mátyás a forradalom és szabadságharc centenáriumán ki is jelentette, hogy március 15. egyetlen méltó örököse, sőt az akkori törekvések beteljesítője a bolsevik élcsapat. Három évvel később azonban nagyot fordult a világ: 1951 tavaszán a Minisztertanács kimondta: „március hó 15. napja rendes munkanap”. Ettől kezdve Sztálin születésnapja és a Tanácsköztársaság március 21-i kikiáltásának évfordulója vetett árnyékot arra a napra, amelyet a tribünökön Petőfi és Táncsics arcképével korábban még lelkesen ünnepelt a párt.
Március 15. ambivalens kezelésének gyakorlatát a Kádár-rendszer is folytatta. 1957 tavaszán Kádár kormánya felújította az 1951-es határozatot március 15. munkanapjellegéről. Mivel az 1956-os követelések között hangsúlyos helyen szerepelt március 15. és október 6. újból nemzeti ünneppé nyilvánítása, így a kérdés igencsak forró pontnak bizonyult a forradalom leverését követően. De a magyarországi kommunisták amúgy is értetlenül álltak a nemzeti kérdés előtt – mondja a közép-európai kultúr- és művelődéstörténeti könyveiről ismert Kiss Gy. Csaba (ELTE Bölcsészettudományi Kar). A nemzeti múlt mint legitimációs terület vagy felelevenítésre váró örökség meg sem jelent az MDP és az MSZMP ideológusainak szeme előtt, sőt – ellentétben a többi szovjet csatlós gyakorlatától – sem ki-, sem felhasználni nem kívánták a nemzet történelmét. Amint 1956 előtt nem sikerült március 15-ét beilleszteni a kommunista állam szellemiségébe, úgy a kádári évtizedekben sem hivatkoztak rá látványosan – mondja Kiss Gy. Csaba. Ennek fő oka nem más, világít rá a március megünneplésének történetéről könyvet is író Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, hogy az 1956-os forradalom idején a harcok és megmozdulások résztvevői tudatosan építettek a márciusi szimbolikára, így március 15. lappangón vagy nagyon is hangsúlyosan mindig október 23-ra emlékeztetett. Erről Kádárék is tudtak. „1956 októberében a márciusi eszmékkel azok léptek fel, akik a szocializmus és a népek békéje ellen törtek” – mondta Kállai Gyula 1958-ban. Ugyanekkor a szintén a párt baloldalához tartozó Komócsin Zoltán kijelentette: „Az 1956. októberi ellenforradalom 1848-as jelmezben vette kezdetét.”
A Kádár-rendszer fennállása első tíz évében semmit sem tett azért, hogy a többi ünnephez hasonlóan március 15-ét is beépítse saját rituáléjába, s a forradalom leverését követő tíz évben nem történt március 15-i „rendzavarás” sem. Az a nemzedék azonban, amelyik már ’56 után nőtt fel, máshogyan kezelte ezt a kérdést. A márciusi ifjakra való megemlékezés lehetőséget adott arra, hogy a Kádár-rendszer ellenzéke a pesti srácokat ünnepelje, Kádár Haynau szerepébe kerüljön, Batthyány kapcsán pedig Nagy Imrére gondoljanak. Kiss Gy. Csaba megemlíti, hogy 1968-ban született meg Utassy József Zúg március című verse is, amely ezt az életérzést szólaltatta meg. A párt, érezve március elhallgatásának további tarthatatlanságát, 1965-től kezdve a KISZ felügyelete alatt tartotta meg a forradalmi ifjúsági napok ünnepségsorozatát. A „három egymást követő tavasz” ahistorikus konstrukciója úgy nézett ki – magyarázza Gyarmati György –, hogy először volt 1848. március 15., majd 1919. március 21-én jött a proletárdiktatúra, végül Magyarország 1945. április 4-én „felszabadult”. Az új keletű ünneptriász feladata vélekedése szerint az volt, hogy kalodába zárja 1848 emlékét.
Hamarosan azonban megtört a jég. Míg 1970-ben harminc–negyven fő jelent meg a főváros kultikus helyein (Petőfi-szobor, Lánchíd, Batthyány-örökmécses), s a rá következő évben illegálisan felvonuló száz–százötven emberből ötöt letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, addig 1972-ben és 1973-ban már egymástól függetlenül utcára tóduló több száz fős csoportokkal kellett számolni. A rendőri fellépés és a többek között a Nemzeti dal elénekléséért lefolytatott bírósági eljárások azonban megtették a hatásukat: az 1975 és 1985 közötti egy évtized márciusai ismét nagyobb „rendbontás” nélkül zajlottak le. Ennek jellemző oka volt, hogy a hetvenes évek elejétől a korábbi évek „renitenskedőit” március 15-én preventív jelleggel begyűjtötték a rendőrkapitányságokra, és gyakorivá váltak a „megelőző beszélgetések” is. 1974-ben azért még rendkívüli rendőrségi és operatív erőbedobással készült az MSZMP-kb március 15-ére, még a forradalmi rendőri ezredet és a főváros környéki kaszárnyák határőr- és honvédalakulatait is tartalékba helyezték, miközben utcára vezényelték a munkásőröket és az Ifjú Gárdát.
A nyolcvanas évek első felének nyugalmát a ’86-os „lánchídi csata” példátlan hatósági brutalitása követte. 1986. március 15-én este hatalmas fáklyás menet indult a várba a Táncsics-szoborhoz, de a Lánchidat a rendőrség mindkét oldalról lezárta, és az átjárón rekedt embereket a rendőrök brutálisan verni kezdték. A lánchídi csata politikai felelőse Berecz János agitprop titkár és Harangozó Szilveszter III-as főcsoportfőnök volt, a rendőrségi felelősség Vörösmarty Mihály ezredest, a forradalmi rendőri ezred akkori parancsnokát terheli. Az 1987-es március 15-ét a hatalom ismét teljes rendőri készültséggel várta, este több tüntető a szovjetek kivonulását követelte. A következő március azonban már teljes egészében az ellenzéké volt: 1988-ban a tízezer fős tömeg több helyszínen is megemlékezést tartott, ahol rendszerellenes beszédek hangzottak el. S ugyan a tekintélyét és önbizalmát vesztett MSZMP arra kérte az ellenzéki pártokat 1989-ben, hogy „senki se sajátítja ki március 15-ét”, az addig pontosan ezt tevő állampárttal senki sem akart többé közösen ünnepelni. A televízió szimbolikus elfoglalása és az „1848–1956” feliratú transzparensek a visszafordíthatatlan változást jelezték. Nemkülönben az, hogy 1989. március 15-én este ugyanaz a Sinkovits Imre szavalta el a Nemzeti dalt, aki 1956-ban a Parlament lépcsőjénél tette.
Március 15. Kádár-rendszer alatti helyzetével, pártállami és ellenzéki szerepével foglalkozik hétfőn az Ősök tere.
Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 20.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
