Csoportelsősége jutalmául a kieséses szakasz első körében negyedik helyezettet sorsoltak a magyar bajnok mellé, és szinte mindenki fellélegzett, amikor a három lehetséges verzió közül nem a két dán rivális, hanem a Constanta jött be. Csupán Mocsai Lajos vezetőedző emlékeztetett a románok érdes, a játékvezetői felfogás engedékenységétől függően már-már durva stílusára, valamint arra, hogy a magyar válogatott beálló Schuch Timuzsin mellett négy szerb légióst felvonultató gárda a legjobb 24 között nemcsak a Szegedet verte 32-30-ra, hanem a Karabatic vezérelte, bombaerős francia Montpellier-t is 37-33-ra. A BL-góllövőlistán 71 találattal második Laurentiu Toma ezen a mérkőzésen négy gólt ért el, Schuch viszont kétszer annyit, nyolcat. Mindennek dacára a hazai többség megkönnyebbüléssel fogadta a sorsolás hírét, sőt szokásával ellentétben Mocsai is igen messze tekintett előre, amikor kijelentette: „Nem titok, a négyes döntőbe szeretnénk jutni, és ehhez előbb a Constantánál kell jobbnak lenni. A román csapat jó erőkből áll, keményen védekezik, és különösen otthon veszélyes ellenfél.”
A Kárpátok másik oldalán is igen könnyen megbékéltek a sorsolás eredményével, hiszen a constantaiak a Veszprémen kívül a tavalyi BL-döntő két résztvevőjét, a Ciudad Realt vagy a Kielt foghatták volna ki. E két nagyágyúhoz képest a magyarokkal szemben hármas célt tűzhettek ki maguk elé: legalább hazai pályán megszorítani, esetleg legyőzni az MKB-t, akkor pedig, ugyebár, a visszavágón már minden előfordulhat. Bár, ami azt a hazai pályát illeti, a HCM Constanta nem a Fekete-tenger partján fekvő kikötővárosban, hanem Buzauban fogadja vetélytársait, ami Brassótól már csak egy ugrás. Mint ahogyan, reméljük, a veszprémieknek a negyeddöntő is.
Ami a teljes programot illeti, a további három csoportelsőnek ugyancsak illene vennie az akadályt a Kolding–Montpellier, a Gorenje Velenje–Ciudad Real, az FCK Handbold–Kiel összevetésben. A másodikok és a harmadikok összecsapásai közül az élre kívánkozik a Croatia Zagreb–Barcelona parti, nekünk, magyaroknak különleges pikantériát jelentett volna horvát oldalon Gál Gyula, spanyolon pedig Nagy László találkozása, ami azonban a Veszprémből Tatabányán át Zágrábba igazolt beállós orrcsonttörése miatt egyelőre elmarad. A Kielce–Hamburg párban favoritnak tűnnek a németek, a Valadolid–Rhein-Neckar Löwen és az Ademar Leon–Csehovszki Medvegyi rivalizálás végkimenetele abszolút kétesélyes.
Összességében egyáltalán nem lenne meglepő, ha a május 29–30-i kölni Final Fourban a négy csoportelsőt, azaz a Ciudad Realt, a Kielt, a Montpellier-t és a Veszprémet látnánk viszont. Nem akármilyen szereposztás: Európa három vezető férfi kézilabdás nemzetéből egy-egy csapat, plusz a legjobb magyar.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség