A megengedő bizottság

A választójog szabályai ugyanis éppen azért követelik meg mindenkitől a szigort és a pontosságot, hogy az eljárás tiszta és vitathatatlan legyen. Mostanáig az a csapat, amely a megadott időpontig nem tudott kellő számú résztvevőt indítani, utólag, verseny közben nem küldhetett be embereket a pályára

Sajnálom, de engem az Országgyűlés hat évvel ezelőtti döntésére emlékeztet az Országos Választási Bizottság (OVB) múlt pénteki határozata. A választójogi testület ezen a napon, vagyis március 26-án azt mondta, mégis állíthat fővárosi listát a Magyar Demokrata Fórum. Talán még emlékeznek az olvasók: 2004 őszén a parlament Szili Katalin elnökletével elfogadta Herényi Károly bejelentését, vagyis tudomásul vette, hogy a frakcióvezető kizárta a képviselőcsoportból az MDF öt alapító tagját, Balsai Istvánt, Horváth Balázst, Font Sándort, Kelemen Andrást és Szászfalvi Lászlót.
Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a frakció tagjairól csak maga a frakció hozhat ilyen határozatot, a szocialista többségű Országgyűlés azonban ezzel mit sem törődött. A házelnök azt mondta: a parlamentnek csupán ahhoz van joga, hogy tudomásul vegye a frakcióvezető bejelentését, s nem mérlegelheti, hogy a közlés megfelel-e a valóságnak. Jóval később a bíróság mondta ki, hogy ez nem így van. Elmarasztalták személy szerint Herényi Károlyt és a Magyar Demokrata Fórumot is. A Fővárosi Ítélőtábla indokai szerint az Országgyűlés felelősségét csak azért nem lehetett megállapítani, mert korábban a képviselők módosították a törvényt, s kizárták, hogy a parlament perelhető legyen. Így bújtak ki a felelősség alól, holott a párthoz és a frakcióvezetőhöz hasonlóan megsértették az MDF-es képviselők jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát. A választópolgárok a parlamenti határozat nyomán azt hihették, hogy a kizárt képviselők visszaéltek a bizalommal, s ezért kellett őket eltávolítani.
Herényi Károly és Dávid Ibolya pártelnök rég napirendre tért az eset fölött. Elvesztették a pert és kész. Megszabadultak viszont azoktól a képviselőktől, akik vezetőváltást kívántak elérni, s veszélyeztethették volna a status quót az MDF-ben. Az eltávolított honatyák – bár az ítélet ezt lehetővé tette – nem tértek viszsza a frakcióba.
Több jel is arra utal, hogy az OVB szintén kisegítette a demokrata fórumot. Már az különös volt, hogy múlt csütörtökön másnapra halasztották a fővárosi lista ügyének elbírálását. Szigeti Péter elnök ezt azzal indokolta, hogy szeretnék megvárni a Fővárosi Bíróság ítéletét két MDF-es képviselőjelölt kopogtatócéduláiról. Slosár Gábor és Király Zoltán egyéni mandátumának azonban a világon semmi köze sincs a budapesti listához. Pénteken már látszott: csupán időhúzásról volt szó, hiszen enélkül is dönthettek, sőt dönteniük kellett volna.
Az ügyben Dávid Ibolya pártelnök kereste meg fellebbezésével az OVB-t. Úgy vélte, a Fővárosi Választási Bizottság március 24-én jogsértést követett el, mert nem vette nyilvántartásba az MDF fővárosi listáját. Hozzátehetjük: a lajstrom nélkül a pártnak vajmi kevés reménye lehet, hogy elérje az öt százalékot, s bejusson a parlamentbe.
A tudósítások az ülés után arról számoltak be, hogy az OVB órákig tartó vitát folytatott bonyolult jogi kérdésekről. Ez látszólag így történt, ám valójában nem egészen ez a helyzet. Megkockáztatható ugyanis, hogy az ülésteremben teátrális álvitát folytattak. Az MDF holdudvarához sorolt Fazekas Marianna OVB-tag túlságosan is részletes bevezetővel próbálta megalapozni a későbbi határozatot. Most is az történt, ami az elmúlt négy évben oly sokszor: az a tag nyitotta meg a polémiát, aki ehhez kötődése alapján indíttatást érzett. Fazekas érveit a liberális Halmai Gábor elnökhelyettes egészítette ki többszöri felszólalásával, majd a szélsőbalos meggyőződéséről ismert Szigeti Péter elnök folytatta. Mindhárman azt a konklúziót vonták le, hogy az MDF listája nyilvántartásba vehető. Ellenvéleményt Bordás Vilmos fejtett ki, aki az előző ciklusban a Fidesz delegáltja volt. Idén februárban rendes taggá választotta az Országgyűlés. A bejegyzés elutasítását javasolta Litresits András – az MSZP nemrégiben delegált szakértője. Szoboszlai György, a szocialisták korábbi megbízottja, most az OVB rendes, megválasztott tagja hiányzott a pénteki ülésről. Jelen volt viszont a Fidesz új küldöttje, Sasvári Róbert.
A szavazás végül 4-2-es eredménnyel zárult. Dávid Ibolya fellebbezését elfogadták: az MDF fővárosi listáját nyilvántartásba vették. Előtte azonban meglehetősen hosszú szünetet tartottak. Ezt követően meglepetésre Bordás Vilmos szólt a grémiumhoz, és a vitában kifejtett álláspontjával szöges ellentétben kijelentette, hogy kész megszavazni a listát. Az indoklás döntően Szigeti, Halmai és Fazekas nézeteit tükrözi. Ennek két lényeges eleme van: a választási eljárás szigorú határidőit nem kell nagyon komolyan venni, az új fejlemények pedig nem hagyhatók figyelmen kívül. Halmai ezt az ülésen úgy fogalmazta meg, hogy az új tények fényében el kell térniük a Fővárosi Választási Bizottság határozatától, Szigeti pedig azt mondta, az időkorlátokat megengedően kell alkalmazni.
Milyen fejlemények adódtak? Az már az elsőfokú határozat meghozatalakor sem volt új, hogy az MDF nyolc egyéni választókerületi képviselőjelöltje közül egy kiesett, Csapody Miklós lemondott, vagyis visszalépett a jelöléstől. A Fővárosi Választási Bizottság ezt úgy értékelte, hogy a jelöltek száma hétre csökkent. A jogszabály ugyanakkor azt írja elő, hogy a fővárosban csak annak lehet területi listája, akinek legalább nyolc egyéni választókerületben sikerült jelöltet indítania, s erről az igazolást becsatolta. Az OVB az új tények fényében viszont úgy találta: Csapody tényleg kiesett, de a létszám nem csökkent, sőt kilencre nőtt, mert időközben két további jelöltnek sikerül befutnia az egyéni körzetekben. Az igaz, hogy az ő jelölésükről a kezdetekkor nem mellékeltek dokumentumot, de most már számításba vehetők. Már csak azért is, mert a választási eljárásban megszabott jogvesztő határidőket gyakorlatilag nem lehet betartani. A háromnapos eljárási szakaszok egyrészt nagyon rövidek, másfelől pedig valamennyi döntés ellen van jogorvoslati lehetőség, így ha mindent kivárnánk és teljesítenénk, meghiúsulhatna a listaállítás.
A vitában az nem hangzott el, hogy más pártoknak hasonló gondjaik lettek volna. Az MSZP és a Fidesz–KDNP simán elérte az egyéni képviselők, valamint a fővárosi és az országos lista nyilvántartásba vételét. Csupán a Magyar Demokrata Fórum kísérletezett azzal, hogy utóbb a választópolgárokkal kijavíttathassa a már átvett kopogtatócédulákat. Most pedig a fellebbezésben kért rendkívüli jogértelmezést az OVB-től.
Az OVB pénteki határozatát várhatóan ma vizsgálja meg a Legfelsőbb Bíróság. Nem tudhatjuk természetesen, hogy az ítélkező fórum milyen álláspontot foglal el, de akárhogyan lesz is, az bizonyos, hogy döntése alapvetően befolyásolja majd a hazai választási rendszert. A választójog szabályai ugyanis éppen azért követelik meg mindenkitől a szigort és a pontosságot, hogy az eljárás tiszta és vitathatatlan legyen. Mostanáig az a csapat, amely a megadott időpontig nem tudott kellő számú résztvevőt indítani, utólag, verseny közben nem küldhetett be embereket a pályára. Ha ezt most, a pártrendszer módosulásának időszakában netán átértelmezik, anélkül, hogy a jogszabály megváltozott volna, új szellemben kell készülni az áprilisi országgyűlési voksolásra. Fel kell tenni azt a kérdést, mit nevezünk megengedő jogértelmezésnek, jogalkalmazásnak. Különben a jogbiztonság szenved csorbát: bármi megengedhető lesz.