A szégyenteljes döntetlen után tért magához az évszázad meccsét megnyerő csapat

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 68. részben az 1970-es mexikói vb-re tekintünk vissza. Ezen a világbajnokságon Olaszország döntőt játszott és ezüstérmes lett. Ám a vb-t nem akárhogy kezdte. A három csoportmeccsen nyújtott teljesítménye láttán senki sem mert arra fogadni, hogy Itália ott lehet a torna utolsó mérkőzésén.

Az olasz csapat hihetetlen mexikói kalandjai ma már a feledés homályába merültek Fotó: PIERO CRUCIATTI Forrás: AFP

„Megérkeztünk Mexikóba, és a szívünk hevesen vert” – mesélte később Shmuel Rosenthal, a balhátvéd. 

Kis szürke egerek voltunk, akik a világbajnokság sztárjait, mint például Pelét, csak a moziból, vagy talán egy remegős fekete-fehér Super 8-as filmből ismertük.

Ami az Izrael elleni 0:0-t illeti, ott sem az olasz csapatról szólt a hősi ének. Hanem az izraeli kapusról, Yitzhak Vissokerről, aki egymaga tartotta meccsben a csapatot. Izrael számára ez a döntetlen felért egy hőskölteménnyel, s ez akkor is igaz volt, ha a továbbjutás szempontjából semmit sem ért. Ám minden másképpen alakul, ha az olaszok kapusa, Albertosi nem védi ki Spiegler elképesztő ziccerét. Ebben az esetben ugyanis az olaszok újra kiestek volna a csoportmérkőzések során.

„Hihetetlenül nagy volt a feszültség a harmadik csoportmérkőzésen Olaszország ellen” – mondta Itzhak Shum középpályás. „Ha nyertünk volna, Olaszország kiesett volna. Az hatalmas szenzáció lett volna. 

Az 1970-es mexikói világbajnokságon szereplő izraeli csapat minden idők legjobb izraeli válogatottja volt és az is marad.

„A kiesés után Mexikóban maradtunk egészen a világbajnoki döntőig” – mondta Zvi Rosen védő. „Miután kiestünk, az egyik reggel elmentünk egy nagy piacra Mexikóvárosban, és ott találkoztunk néhány olasz válogatott játékossal, akik megerősítették, hogy rémálom volt számukra az ellenünk vívott mérkőzés.”

Botrány tört ki az olasz tévében

De mindez nem csak az olasz válogatott számára volt rémálom. Ma már szinte senki sem emlékezik arra az incidensre, amely ezen a mérkőzésen zajlott le az olasz állami tévéadásában, a meccs közvetítése alatt. A főszereplő az a Nicolo Carosio volt, aki 1933-ban debütált az olasz rádió sportkommentátoraként, majd 1954-ben a tévében is bemutatkozott. Ő volt ennek az Izrael elleni vb-mérkőzésnek a tévés kommentátora és ez volt az utolsó alkalom, hogy az olasz tévében meccset közvetített. 

Nicolo Carosio, akit a RAI vezetősége leváltott (Forrás: Wikipédia)

A botrány akkor robbant ki, amikor az etióp partjelző, Seyoum Tarekegn les miatt – tévesen – érvénytelenítette Gigi Riva 29. percben szerzett gólját. A brazil vezetőbíró elfogadta az etióp döntését, így nem adta meg az olaszok találatát. 

A tévében a mérkőzést közvetítő Nicolo Carosio is megdöbbent. De sosem mondta ki azt a szót, amelynek kimondásával mégis megvádolták. 

A mérkőzés másnapján ugyanis a Rómába akkreditált etióp nagykövet levelet írt a RAI-nak, s ebben a levélben rasszizmussal vádolta meg az olasz tévést.

A levél hatására a RAI igazgatója azonnal leváltotta az ártatlan tévést, s helyére Nando Martellinit ültette be. Hosszú hónapoknak kellett eltelnie addig, amíg kiderült, hogy Carosio semmilyen rasszista megnyilvánulást nem követett el. Mindez nem változtatott azon, hogy az igaztalanul megvádolt tévés 1971-ben nyugdíjba vonuljon. 

Az olasz válogatott pedig a három rémes csoportmérkőzést követően megtáltosodott, és Mexikó, valamint az NSZK legyőzésével bejutott a vb döntőjébe, ahol azonban nem bírt a brazilokkal.