Minden idők legjobb futballvébémeccse, ez volt az igazi dráma

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A huszadik részben azt a mérkőzést idézzük fel, amelyet nagyon sokan mind a mai napig minden idők legjobb világbajnoki labdarúgó-mérkőzésének tartanak. Az 1970-es mexikói vb elődöntőjét, amelyet az NSZK és az olasz válogatott vívott egymással.

Olaszok hihetetlen öröme Mexikóban, vb-döntőbe jutott az itáliai csapat Fotó: WEREK Forrás: R3690_Werek

Még le sem fújták a 2022-es dohai Argentína–Franciaország labdarúgó vb-döntőt, a magyar internetes portálokon, de a helyszínen is élénk vita bontakozott ki arról, hogy melyik volt minden idők legszínvonalasabb, legizgalmasabb vb-mérkőzése? A fiatalok persze a Messi-fémjelezte argentin válogatott franciák ellen vívott találkozójára esküdtek, csak az idősebb korosztály tagjai jegyezték meg félénken, hogy azért ott van az 1970-es mexikói világbajnokság Olaszország–NSZK-elődöntője is. Ez a hosszabbításba torkolló, a ráadás 30 percében összesen öt gólt hozó futballkrimi méltán érdemli meg a „minden idők” kezdetű mondatot, még akkor is, ha 56 évvel ezelőtt kicsit más volt ez a sportág, mint most.

Az NSZK és Olaszország csapata az 1970-es világbajnokság elődöntőjében. Fotó: Sven Simon/picture-alliance

Az NSZK lábában ott volt a 120 perces negyeddöntő

Az NSZK ráadásul úgy érkezett meg az Azték Stadionban rendezett elődöntőre, hogy a nyugatnémet csapat játékosainak lábaiban ott volt egy 120 perces negyeddöntő, amit az 1966-os világbajnok angolok ellen játszottak. (Erről a negyeddöntőről sorozatunk 69. részében írunk majd.) Az olaszok kevésbé voltak fáradtak, ők a legjobb nyolc között a házigazda Mexikót intézték el 4-1-re.

A meccs:

IX. labdarúgó-világbajnokság, elődöntő: Olaszország–NSZK 4-3 (1-0, 1-1, 3-2)
Mexikóváros, Azték Stadion, 75 ezer néző. Vezette: Jamaszaki (mexikói)

Olaszország: Albertosi – Burgnich, Cera, Rosato (Poletti), Facchetti – De Sisti, Mazzola (Rivera), Bertini – Domenghini, Boninsegna, Riva.
NSZK: Maier – Vogts, Schulz, Schnellinger, Patzke (Held) – Beckenbauer, Overath – Grabowski, Seeler, Müller, Löhr (Libuda). 
Gól: Boninsegna (8.), Burgnich (97.), Riva (103.), Rivera (110.) illetve Schnellinger (90), Müller (95, 109.).

A német csapat játékán mintha látszott is volna a fáradtság. Erre utalt az, hogy az olasz válogatott, amely sokkal frissebben kezdte el a meccset, már a 8. percben vezetést szerzett. Roberto Boninsegna lövése nem volt túl erős, nem volt túl helyezett, mégis utat talált a németek kapujába. 

Innentől kezdve az olaszoknak egyáltalán nem volt sürgős. A német szövetségi kapitány a 65. percben érezte azt, hogy valamit tennie kell, hiszen az ellenfél vezetett, a német játékosok pedig nem tudtak mit kezdeni a szívósan és frissebben játszó olaszokkal. Beckenbauer értette meg először ezt, ő volt az, aki betört az olasz tizenhatoson belülre, jött Facchetti, felvágta. A mexikói bíró azonban – óriási döbbenetre – nem ítélt tizenegyest. Ráadásul Beckenbauer meg is sérült, felkötött karral tért vissza a pályára. 

A nyugatnémet szövetségi kapitány, Helmut Schön (balra) és a sérült Franz Beckenbauer. Fotó: Sven Simon/picture-alliance

Az idő azonban vészesen fogyott. A stadion villanyújságján megjelent a 90. perc. A pályán Riva feltartott kézzel ujjongott, Olaszország nyert. Abban a pillanatban az Olaszországban légióskodó Schnellinger a semmiből lövi be az NSZK egyenlítő gólját. A bíró lefújja a második félidőt, hosszabbítás következik.

Az embertelen hőségben jött az őszinte foci

Az embertelen hőségben egyre többen lesznek rosszul a nézőtéren. Pedig a java még csak most következik. A két csapat láthatóan teljesen elkészült az erejével. 

A németek Beckenbauernek könyörögnek, hogy térjen vissza a pályára. 

A Császár nem is mond nemet, tudja, mi a dolga. Ő ennek a csapatnak az esze, a lelke, a szíve. A hosszabbítás valami egészen más futballt hoz. Szakértők utólag ezt azzal magyarázták, hogy ebben az időszakban a játékosok már sutba vágtak minden edzői intelmet. Önfeledt futball alakult ki, ezért is lehetett ez minden idők legjobb vb-mérkőzése.

A már padlón fekvő németek előbb a vezetést is megszerezték, majd, amikor erre az olaszok két góllal válaszoltak, újra egyenlíteni tudtak. 3-3 után azonban az olasz válogatott egy perc alatt lőtte be a negyediket, s erre a németeknek már nem volt válaszuk. A kétszer 15 perces hosszabbításban esett öt gól miatt, de a játék, a pályán kialakult dráma miatt is lehet ez mind a mai napig a világbajnokságok történetének legjobb mérkőzése.

Helmut Schön: Micsoda úriember!

Ferruccio Valcareggi, az olasz válogatott szövetségi kapitánya a meccs után azt mondta, ilyet még soha nem élt át a kispadon. „Győzelmünket rendkívüli erőfeszítéseinknek köszönhetjük. Valamennyi játékosunk erejének teljes megfeszítésével harcolt a végső győzelemért, és csak így sikerülhetett ilyen nagyszerű ellenfelet, mint az NSZK, két vállra fektetnünk. Persze, elismerem azt is, hogy egy kis szerencsénk is volt. Kollégája, a német Helmut Schön: „Ez a mérkőzés akár a döntő is lehetett volna, s ugye nem veszik magyarázkodásnak, ha azt mondom: balszerencsénk volt. 

A sok gól oka az volt, hogy mindkét csapat ereje végére ért, s az egyetlen hajtóerő a csatárok maradék energiája volt. Dicsérni vagy bírálni senkit sem akarok, hiszen az egész csapat igen jól játszott.

Csak sajnos az utolsó percekben játékosaim már nem tudtak úgy összpontosítani. Mit mondhatok még? Tiszta, szívből gratulálok az olaszoknak.”

Minden idők legjobb vb-mérkőzése volt ez. Fotó: Sven Simon/picture-alliance

Micsoda úriember, sóhajtunk fel, miközben a német edző szavait olvassuk. Egy szót sem szólt a második félidőben teljesen indiszponáltan bíráskodó mexikói játékvezetőről. Pedig megtehette volna. Sőt, amikor az újságírók arra biztatták Schönt, hogy beszéljen a bíróról, a német szövetségi kapitány közölte, hogy erre semmiképpen sem hajlandó. Kollégája, az olasz mester igyekezett megvédeni a mexikóit, mondván: ő is ember, ő is hibázhat. 

A FIFA elnöke, Sir Stanley Rous is szót kért a nagy meccs után. Egyik nyilatkozatában büszkén döngette a mellét, hogy ezt a futballdrámát több ember nézte a világon, mint 1969. július 20-án Neil Armstrong holdra szállását. Ám ezzel még nem volt vége a drámai eseményeknek.

Rémhírek a nagy meccs után

Egy nappal a mérkőzés után a nyugatnémet SID hírügynökség kürtölte világgá, hogy az olaszok játékosa, Luigi Riva doppingellenőrzésénél valami nem volt rendben. Később persze kiderült, hogy ennek a gyanúsítgatásnak semmi alapja nem volt. 

A következő rémhírt a helyi bulvárlapok hozták le: azt írták, hogy a meccs mexikói bírója a találkozót követően agyonlőtte magát, mert annyira szégyellte a rossz teljesítményét.

Ez sem volt igaz. Az azonban igen, hogy Sandro Mazzola kiborult, mert őt cserélte le a meccsen az olaszok mestere. Mazzola szerint a helyére beállt Rivera nem tudta megoldani Franz Beckenbauer őrzését. Na de Rivera rúgta a győztes gólt! Ezért Mazzola szavait senki sem akarta meghallani.

Neil Armstrong a Holdon, de kit érdekelt ez, amikor ott volt az olasz–német vb-csata. Forrás: © Collection Roger-Viollet

Az olasz válogatott tehát döntőbe jutott, de várható volt, hogy a fináléba került két együttes közül ők voltak fáradtabbak. Ez aztán a döntőben meg is mutatkozott, de a brazilok elleni finálé sorozatunk egy másik, hetvenedik fejezete lesz.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.