
Az idő azonban vészesen fogyott. A stadion villanyújságján megjelent a 90. perc. A pályán Riva feltartott kézzel ujjongott, Olaszország nyert. Abban a pillanatban az Olaszországban légióskodó Schnellinger a semmiből lövi be az NSZK egyenlítő gólját. A bíró lefújja a második félidőt, hosszabbítás következik.
Az embertelen hőségben jött az őszinte foci
Az embertelen hőségben egyre többen lesznek rosszul a nézőtéren. Pedig a java még csak most következik. A két csapat láthatóan teljesen elkészült az erejével.
A németek Beckenbauernek könyörögnek, hogy térjen vissza a pályára.
A Császár nem is mond nemet, tudja, mi a dolga. Ő ennek a csapatnak az esze, a lelke, a szíve. A hosszabbítás valami egészen más futballt hoz. Szakértők utólag ezt azzal magyarázták, hogy ebben az időszakban a játékosok már sutba vágtak minden edzői intelmet. Önfeledt futball alakult ki, ezért is lehetett ez minden idők legjobb vb-mérkőzése.
A már padlón fekvő németek előbb a vezetést is megszerezték, majd, amikor erre az olaszok két góllal válaszoltak, újra egyenlíteni tudtak. 3-3 után azonban az olasz válogatott egy perc alatt lőtte be a negyediket, s erre a németeknek már nem volt válaszuk. A kétszer 15 perces hosszabbításban esett öt gól miatt, de a játék, a pályán kialakult dráma miatt is lehet ez mind a mai napig a világbajnokságok történetének legjobb mérkőzése.
Helmut Schön: Micsoda úriember!
Ferruccio Valcareggi, az olasz válogatott szövetségi kapitánya a meccs után azt mondta, ilyet még soha nem élt át a kispadon. „Győzelmünket rendkívüli erőfeszítéseinknek köszönhetjük. Valamennyi játékosunk erejének teljes megfeszítésével harcolt a végső győzelemért, és csak így sikerülhetett ilyen nagyszerű ellenfelet, mint az NSZK, két vállra fektetnünk. Persze, elismerem azt is, hogy egy kis szerencsénk is volt. Kollégája, a német Helmut Schön: „Ez a mérkőzés akár a döntő is lehetett volna, s ugye nem veszik magyarázkodásnak, ha azt mondom: balszerencsénk volt.
A sok gól oka az volt, hogy mindkét csapat ereje végére ért, s az egyetlen hajtóerő a csatárok maradék energiája volt. Dicsérni vagy bírálni senkit sem akarok, hiszen az egész csapat igen jól játszott.
Csak sajnos az utolsó percekben játékosaim már nem tudtak úgy összpontosítani. Mit mondhatok még? Tiszta, szívből gratulálok az olaszoknak.”






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!