Az ébredező Balaton

K A P Á S J E L Z Ő Szezonnyitó pecázáson jártunk a Balatonon. Nem valódi horgásztúra volt ez, csak amolyan kényelmes délutáni kiruccanás, de tapasztalataink így is bizakodásra adnak okot. Legnagyobb örömünk, hogy a korábbi tervek ellenére a Balatont hallal ellátó tógazdaságokat sem herdálják el.

Megkezdődött a szezon a Balatonon, még ha ennek a változékony időjárás miatt eddig sok nyomát nem is tapasztaltuk a tónál. De a hajók már járnak, a vitorláskikötőkben is feltűnik néhány árbocos, sőt Zamárdiban egy bátor úriember a fürdéssel is megpróbálkozik. Aztán térdig érő víznél visszafordul. Gyönyörű arcát mutatja ilyenkor a Balaton, a víz kristálytiszta, felette a madarak első felfedező köreiket róják. És csend van.
A pecások is egyre gyakrabban merészkednek ki a partra, úgy tűnik, az idei év számukra is sikerekkel kecsegtet. Az idén először a zamárdi vitorlásmóló bejáratott köveinél tesszük próbára a Balatont, kedvező jel, hogy már kora délutántól társaink is akadnak.
A haltelepítés március végén kezdődött, első körben 150 mázsa, példányonként másfél kilogramm feletti, háromnyaras pontyok kerültek a tóba. Ezek már szép, fogható halacskák, legalábbis az elmúlt évek gyenge eredményei után ekkorát is élmény megszákolni. S külön öröm az is, hogy bár a kormány megpróbálta elherdálni a kötelező éves telepítések bázisát jelentő Balaton-környéki tógazdaságokat, ez már nem sikerült neki. A telepítés hat helyen, Fonyódnál, Siófoknál, Balatonalmádinál, Balatonfürednél, Szepezdnél és Badacsonytomajnál zajlott, a békés halak mellett 250 ezer, 3-6 centiméteres kis csukát is a vízbe juttattak. Kevésbé jó hír, hogy tapasztalataink szerint jelentősen elszaporodtak a nem őshonos törpeharcsák a tóban. Jelenlétük káros, megeszik a többi hal ikráit.
Délután hat körül indul be az élet, a horogra tűzött gilisztát folyamatosan piszkálják a kis bajszosok. Finom fenekező szerelékkel itt, Zamárdinál annyit foghatnánk, amennyit csak akarunk. Kukoricával, pufival a tükrösök iránt érdeklődnénk inkább – még a tilalom beállta előtt –, de a pontyozó boton meg sem moccan a kapásjelző. De gyönyörű az idő, szívesen eljátszogatunk a kis halakkal, jönnek is szépen egymás után. Naphal, törpeharcsa, bodorka, megint törpeharcsa, majd végre két formásabb keszeg, aztán megint csak törpeharcsák, sorban egymás után. A helyi öregek azt mondják, aki nem csak szórakozni jön ki a partra, hanem nagyvadra vágyik, annak este kilenc körül érdemes bevetni a cájgot. S valóban, az izgalmak a teljes sötétség beálltát követően kezdődnek. Három horgászálláson zajlik a munka, egy órán belül összesen három ponty és egy angolna érkezik. Úgy érezzük, idejekorán kell távoznunk, a többiek megvárják az éjfélt. Szélcsend van, meleg, mintha már itt lenne a nyár.