Tizenhat éves volt 1956 októberében, azt, ami a forradalom napjaiban történt, máig élete nagy, „eligazító” élményének érzi. Négy évvel ezelőtt a budapesti Műegyetem Duna felőli oldalán felállították 1956-os emlékművét, amelynek hófehér mészkő tömbjei a lelkes, tiszta fiatalok csoportját idézi meg. A tömegből egy alak emelkedik ki, egy női figura, amelyet profán szabadságistennőnek tekinthetünk, jelentőségét az is érzékelteti, hogy méretben is a többi alak fölé nő. A tömeg feje fölé egy másik forma, a forradalom zászlaja emelkedik, alatta pedig alul alig megfaragott sziklából tűnnek elő a jelképszerű, leegyszerűsítve megjelenített figurák.
Szép, méltóságteljes emlékművet tervezett, a forradalomhoz, saját ifjúkori eszményeihez méltó alkotást. Az már más kérdés, hogy a mészkövet Törökországból kellett hozatni, s még a szállítással együtt is olcsóbb volt, mint ha Süttőről rendelték volna, s hogy már javában dolgozott a faragáson hat-nyolc ember, de a közbeszerzési eljárást még nem írták ki, sőt az anyag, a kivitelezés költségeit is saját tiszteletdíjából kellett megelőlegeznie. Magyar szobrászat az ezredfordulón? Vagy inkább magyar szobrász a huszadik század második felében? Erre is, arra is jó példa az emlékmű története, ahogyan Csíkszentmihályi Róbert kiállítása is a szentendrei MűvészetMalomban, ahol az épület három szintjén elhelyezkedő kiállítótermek mellett az udvar tágas tere is a művész rendelkezésére állt, hogy műveit elhelyezze, valamint a Szamárhegy oldalába mélyen benyúló pince is, ahol köztéri műveinek fotói kaptak helyet.
Utóbbiak tanulsága szerint pályája eleje óta a gyakran foglalkoztatott szobrászok közé tartozott, pályázatok nyerteseként emlékművek, díszítőszobrok sorát készítette a közterekre, egy-egy kompromisszumtól eltekintve sikeresen realizálva azt az elképzelését, hogy a szakembernek nem a politikát, hanem a szakmát kell szolgálnia. Sőt a köztéri művek egy része, magas, karcsú, fatörzsszerű formáival szervesen illeszkedik a kisplasztikákhoz is: a természetet idézik, vagy a zene világát, amely a kezdettől fogva meghatározó volt a szobrász számára. Az volt az itáliai művészet világa is, hiszen olasz édesanyától született, s amikor malenkij robotra hurcolták édesapját, anyjával a fiumei nagyszülőkhöz menekültek, ott éltek 1945–48 között. Családlátogatásra kapott 1963-ban nyugati útlevelet, így fedezhette föl két hónapos útja során Olaszországban a többi között a tényt, hogy köztéri mű és a kisplasztika közötti szerves illeszkedés ott, ahol nincs diktatúra, magától értetődő dolog.
A csiga bemutatása – 1970-ben ezzel a művel vált ismertté szakmai körökben. A középkori oszlopfejek vagy épp a reneszánsz, manierista grották faragványait idézi a szobor emberalakja, amely egy évmilliókkal ezelőtt megkövesedett csigát „mutat be”, valódi talált tárgyat tehát, így a mű talán tetszett volna még Marcel Duchamp-nak is. Csíkszentmihályi számára azonban nem ő, hanem például Medgyessy Ferenc, Borsos Miklós volt a választott mester, sosem az önmagukban vett, hanem az anyagból kibontható ideák vonzották. Így születtek meg a magas, karcsú, fatörzset, emberalakot egyszerre idéző művek, az idő múlására utaló törött óraszerkezetek, az emberi viszonylatokat bemutató páros szobrok, majd annak az állati figurákban emberi tulajdonságokat, jellemeket kifejező Bestiáriumnak a darabjai, amelybe még a kilencvenes évek elején kezdett, s amelyet egészen a legutóbbi évekig folytatott, s amelyhez szervesen kötődik legutóbbi, a középkori haláltánc-ábrázolásokra utaló, Mind elmegyünk című sokalakos plasztikája is.
És közben érmek százai is születtek. Olyan mestermű szinte mindegyik, mintha csak alkotójuk a reneszánsz éremművészet hagyományainak folytatója lenne, vagy azt az igazságot akarná példázni, amelyet a falon olvasható Borsos-idézet: „Tudnivaló, hogy a szellem kis helyen is elfér, sőt, mintha jobban érezné magát, mint nagy méretekben.” De egyáltalán nem baj, hogy születésnapi kiállításához Csíkszentmihályi Róbert tágas teret kapott: van mivel megtöltenie.
(Csíkszentmihályi Róbert gyűjteményes kiállítása. Szentendre, MűvészetMalom, május 30-ig.)
origo.hu
Orbán Viktor: Nem hagyjuk, hogy az újabb brüsszeli hülyeség árát ismét velünk fizettessék meg
