Csak egy mediterrán bejövetel volt

Március 17-én az izraeli légierők két kémkedésre kifejlesztett repülőgépe a Nemzeti Közlekedési Hatóság engedélyével berepült a magyar légtérbe, és legnagyobb forgalmú polgári repülőterünkön megközelítési és átrepülési manővert hajtott végre. A katonai felderítőgépek szakértők szerint olyan elektronikai felszereltséggel rendelkeznek, amelyek képessé teszik őket számítógépes hálózatunk, mobiltelefon-hálózatunk, légvédelmünk radarberendezéseinek feltérképezésére. Tekintve, hogy párban érkeztek, ezért a sugárzásokat kibocsátó radarállomások, a rádiósugarakat átjátszó állomások, a műholdas összeköttetéssel működő elektronikai készülékek pontos helymeghatározására is képesek voltak. Akik kiadták az engedélyt, az ország irányítását szolgáló informatikai rendszerünk feltérképezésének és a légvédelmünket biztosító radarállomások pontos helyének és az általuk kibocsátott jelek fizikai jellemzőinek megállapítására szolgáltattak potenciális lehetőséget egy idegen országnak.
Már tíz nap telt el a botrányos incidens óta, és a mai napig nem tudjuk, hogy pontosan milyen feladatot hajtottak végre az izraeli gépek. Hiába ülésezett a héten az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, a kérdésekre nem kaptunk érdemi választ.
Ők még mindig tartják magukat ahhoz a verzióhoz, hogy az izraeli katonai kémgépek célja repülési manőverek gyakorlása volt Ferihegyen. Mint a repülőtér tőszomszédságában, Rákoshegyen élő állampolgár, képtelen vagyok elhinni, hogy a nagy tapasztalatú illetékesek valóban csupán gyakorlatozás céljára engedték át fejünk felett a légteret. A reklámszöveg jut eszembe: „hülye azért nem vagyok”. Az izraeli pilóták kiképzését és gyakorlatozását a magyar légtér használata nélkül is megoldották az elmúlt néhány évtizedben.
Tréfába illő volt Vágó Józsefnek, a Nemzeti Közlekedési Hatóság légiközlekedési igazgatósága vezetőjének magyarázkodása a parlament honvédelmi bizottságában. Eszerint az izraeli gépek berepülési tervében csupán az szerepelt, hogy „touch and go” manőver végrehajtását szeretnék gyakorolni. Itt nem érintési manőver történhetett, hanem sokkal inkább letapogatási akció. A politikai hatalom készségességét mindenesetre jól letapogatták.
Légterünk használatát átengedni egy NATO-szövetségen kívüli, idegen katonai hatalom számára, amely ráadásul egy olyan fegyveres konfliktusokkal terhelt térséghez tartozik, amelynek államaival hazánk normális diplomáciai kapcsolatokat ápol, érthetetlen és megmagyarázhatatlan.
Ráadásul a kérdést egy közigazgatási szervezet, egy közlekedési hatóság döntötte el – egy rossz, vélhetőleg alkotmánysértő – jogszabályra hivatkozva, ami önmagában is skandalum.
Elképesztő, hogy országgyűlési hatáskörbe kívánkozó kérdés eldöntését a közigazgatás alsó szintjére tolták. Emlékezzünk csak, az iraki háború idején mekkora botrány volt abból, hogy amerikai gépek országgyűlési felhatalmazás nélkül használták légterünket, vagy az úgynevezett CIA-járatokra, amelyek terrorizmussal gyanúsított személyeket szállítottak az unió országainak légterét felhasználva, és ez micsoda felháborodást váltott ki Európa-szerte. Pedig az Egyesült Államok nagy, erős és befolyásos tagja a NATO-nak.
Úgy tűnik tehát, hogy súlyos törvényességi problémát is felvet a kémgépek „bejövetele”, amiért egyébként Izrael felelősségét emlegetni azért nem érdemes, mert ők engedélyt kértek egy manőverre, és azt meg is kapták. Azt, hogy az engedélyezett tevékenységen túl még mit tettek, tettek-e egyáltalán bármit, soha nem tudjuk meg.
A magyar kormányzati adminisztráció szokatlanul gyors ügyintézést végzett. Röpke nyolcórás hivatali munkaidő alatt lefolytatták az engedélyezési eljárást. Nyolc óra elegendő volt ahhoz, hogy a Külügyminisztériumba beérkező nagykövetségi kérelmet továbbítsák a légiigazgatósági hivatalhoz, amely erről nyomban értesítette a honvédség illetékes szerveit, a hírszerző szolgálatokat, és ugyanazon a külügyi csatornán keresztül még aznap továbbították az engedélyt az izraeli nagykövetségnek. Vagyis csak a nemzetbiztonsági kockázatot nem elemezte senki.
Egyedül Vágó József felelősségét állapították meg az ügyben, őt felmentették állásából arra hivatkozva, hogy elmulasztotta értesíteni a nemzetbiztonsági szervezeteket, márpedig ő ennek pont az ellenkezőjét állította a honvédelmi bizottságban. Szekeres Imre honvédelmi miniszternek eszébe sem jut, hogy felelősséget vállaljon az ügyért. Mintha a baloldali kormányzati ciklusban hozott eljárási szabályok által okozott anomáliákért őt semmilyen felelősség nem terhelné. Mintha evidens lenne, hogy egy ilyen honvédelmi és nemzetbiztonsági kérdés a közlekedési hatóság kompetenciájába tartozik.
Az már csak hab a tortán, hogy tavaly húsz alkalommal is jártak légterünkben katonai céllal izraeli gépek, de erről csak most szereztünk tudomást. Hogy pontosan milyen célt szolgált a március 17-i „manővert” megelőző korábbi húsz berepülés, azt Szekeres Imre nem árulta el a honvédelmi bizottság ülésén, ám igyekezett megnyugtatni a honatyákat, miszerint „semmilyen veszély nem fenyegette a magyar légteret”. Túl sok fogalma vélhetőleg nincs az izraeli felderítőgépek képességeiről, hiszen tegnap reggel a TV2 reggeli műsorában arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy tízezer méter magasságból mindazokat az információkat meg lehet szerezni, amelyek légterünkben röpködve begyűjthetők. Akkor vajon mi szükségünk van a radarállomásokra, vajon miért erőltetik annyira a tubesi lokátorállomást? Hiszen ott vannak a műholdak.
Nyilatkozatai tükrében Szekeres maga a két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat honvédelmi miniszteri uniformisba bújtatva.
Információéhségünket egyébként Szabó Vilmos külügyi államtitkárnak sikerült leginkább kielégíteni, aki szerint az úgynevezett mediterrán együttműködés jegyében röpködtek feledtünk a kémmadarak. Jó forró belpolitikai hangulatot generált, az biztos. A külügyminisztériumi vizsgálat szerint nem voltak „veszélyes” anyagok és eszközök a berepülő izraeli gépeken. Azért arra kíváncsi lennék, hogy az izraeli kérelem soron kívüli továbbításának fertályórányi ideje alatt ezt vajon miként tudták ellenőrizni. Egy másik illetékes honvédelmi szakember azzal próbálta csillapítani a kedélyeket, hogy a kémgépek nem bocsátottak ki sugárzó jeleket. Még jó, hogy legalább azt nem állította: fogadni sem voltak képesek például radarjeleket.
Simicskó István, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának KDNP-s elnöke szerint a magyar emberek joggal várnak választ arra, hogy milyen célból érkeztek ezek a repülők Magyarország légterébe, milyen gyakorlatot végeztek, milyen okból tették mindezt, és miért éppen most, a választások előtt történt ez az akció.
A Fidesz a nemzetbiztonsági bizottság összehívását kérte Bajnai Gordon kormányfőtől, és lemondásra szólította fel Szekeres Imrét.
Semmit nem tudunk, mi volt a kémgépek valódi célja, s miféle tudás birtokában érkeztek vissza izraeli bázisukra. Nem csoda, hogy a külföldi sajtóban, a világ számos pontján, így Izraelben és az Egyesült Államokban is beindult a kollégák fantáziája a gyakorlórepülés valódi célját illetően. Köszönhető ez a magyar honvédelmi és külügyi tárca zavaros és ellentmondásos megnyilvánulásainak. A kételyeket nem oszlatta el az izraeli nagykövet első megszólalása, amikor teherszállító Herkules-gépekről beszélt, és Izrael-ellenességet emlegetett egy tényekre szorítkozó hírközléssel kapcsolatban. Néhány amerikai, arab és izraeli lap a szír pénzváltó elleni merénylettel is összefüggésbe hozta a kémgépbotrányt.
Találgatásokban tehát nincs hiány. Egy másik verzió szerint az izraeli gépek azért jöttek Magyarországra, hogy bemérjék a Gripeneket, gyakorolják, műszereikkel hogyan észlelhető az egymás közötti és a bázissal való kommunikáció, mert készülnek arra, hogy valamikor esetleg Gripenekkel áll szemben az izraeli légierő.
Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a külföldi hírportálok által közölt feltételezések összeesküvés-elméletek. Mi ilyenre soha nem vetemednénk. Azt sem feltételezzük, hogy a légterünkbe történő „bejövetelnek” köze lenne az Irán ellen bárki által is tervezett katonai akciónak, nekünk fogalmunk sincs arról, hogy az Irán légvédelmét biztosító radarállomások frekvenciái és kibocsátott jeleinek fizikai paraméterei hasonlatosak-e a mi légvédelmi rendszerünkben alkalmazottakhoz. Azt pedig végképp elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a mi mediterrán szövetségesünknek és a Moszadnak bármi köze lenne a dubaji gyilkossághoz.
Kormányunk bizalma töretlen a mediterrán szövetségesben.
Nyilván az UPI amerikai hírügynökség is az összeesküvés-elméleteket kedvelők étvágyát akarta kielégíteni 2003 januárjában, amikor világgá kürtölte: Ariel Saron hozzájárult ahhoz, hogy a Moszad a terrorizmusellenes koalíció országaiban – vagyis Magyarországon is – végrehajthasson célzott likvidálásokat.
De nekünk elég, ha Szekeresnek hiszünk. Tollas a mi hátunk? Nem? Hogy mi van az olajággal a csőrünkben? Ó az csak egy „touch and go” szárazföldi manőver volt Noé kérésére.