Dübörgő demokraták áprilisa

Itt az idő, hogy kimondjuk: a Fidesz hajszolta bele az MSZP-t a korrupciós ügyekbe! És legalább mi, demokraták ne féljünk kimondani az igazságot: csak azt akarják elfedni, hogy valójában ők voltak kormányon nyolc szörnyű és keserves esztendőn keresztül

„Tisztelt kar-, honfi-, sport- és elvtársaim!
Azért vagyunk most itt, hogy visszavegyük az ünneplés jogát. Hát nem öröm-e, hogy biztos a bronzérem, s akár a második helyet is megcsíphetjük? Jó hír ez, mivel az utóbbi időben mást sem lehetett hallani, mint hogy mindenről mi tehetünk. Hogy a mi célunk eredetileg a győzelem megszerzése volt? Tudom, kedves barátaim, de a szélsőségek burjánzásának évadján nekünk, igazi demokratáknak csak az lehet a célunk, hogy az ezüstérmet elhódítsuk a kisebbik szélsőséges párt orra elől. A hataloméhes jobboldallal szemben mi tudjuk: az ezüst szebben csillog az aranynál. A kormányrúd után vágyó antidemokratikus csőcselékkel ellentétben nem uralkodni, hanem szolgálni akarjuk ezt a multiktól ölelt kis országot.
Drága egybegyűltek! Szépreményű ifjú politikusként mit is mondhatnék önöknek, nektek, amikor az MSZP egyik legdübörgőbb sikerének a küszöbén áll? Hiszen minden reményünk megvan arra, hogy megszorongassuk a Jobbikot és megelőzzük az LMP-t, az MDF-et, valamint a Kolompár Orbán-féle MCF Roma Összefogást. Mit is szónokolhatnék nektek, akik tudjátok, milyen könnyekig megható vagyok, amikor ifjú emberként itt állok előttetek a siker kapujában? A választópolgárok értik a válságot és a válságos szocialista pártot. Értették és megértették, hogy meg kell védeniük a hatalomszomjas Fidesztől, és ezt csak azzal érhetik el, ha kimenekítenek minket a kormányzati terhekből. Hiszen mindenki látja, akinek nem borította el az agyát és látását a pártpolitika mocsara, hogy a Fidesz tehet a mindent elöntő korrupcióról. Ha tudták, mi folyik a tárcáknál, az állami cégeknél, miért engedték, hogy a kormányzati politikusok megtegyék mindazt a meggondolatlanságot a nokiás doboztól a százmilliós végkielégítésekig, amivel most demagóg, populista módon minket vádolnak? Kérdezzük meg csak a hatalmi tébolyban szenvedő Orbánt és társait: ha tudtak a sok ezer milliárdos adósságnövekedésről, miért nem szóltak időben? Ha látták, hogy a munkanélküliség az egekbe szökik, nem alkotmányos kötelességük lett volna-e felhívni a mi figyelmünket is minderre? Vagy ekkor is már az forgott felelőtlen fejükben, hogy ezt is a mi nyakunkba varrják? Csak súlyosbodjon a baj, s akkor könnyebben meg tudják téveszteni a szavazókat, s a vétlen kormány ellen fordítani?
Itt az idő, édes barátaim! Itt az idő, hogy kimondjuk: a Fidesz hajszolta bele az MSZP-t a korrupciós ügyekbe! És legalább mi, demokraták, a szabadság utolsó védőbástyái, ne féljünk kimondani az igazságot: csak azt akarják elfedni, hogy valójában ők voltak kormányon nyolc szörnyű és keserves esztendőn keresztül. Mondjuk ki együtt, és tegyünk fogadalmat: nem engedjük továbbzakatolni a Fidesz hazugsággyárát, amivel a kollaboráns és hazug médiabirodalma segítségével emberek millióit téveszti meg évek óta. Mondjunk együtt nemet az ordas eszmékre, amiket a történelem szemétdombjáról kapartak elő. Nem akarunk olyan országban élni, ahol az emberek nyomorba döntését, a korrupciós esetek százait, az államadóssági spirál fölpörgetését az ártatlan baloldalra lehet kenni. Nem nézhetjük tétlenül, hogy ne lehessen nokiás dobozban szállítani a vérrel-verítékkel öszszekuporgatott kosztpénzünket. Nem akarunk olyan diktatúrában élni, ahol pénztárcánkban turkálnak, és minden félrerakott, ciprusi megőrzésbe adott milliárdról a történelem legsötétebb korszakaira emlékeztető módon kelljen számot adni számonkérőszék-szerű hatóságoknak – az ügyészségnek, a rendőrségnek.
Én új ember vagyok, új világképpel, új programmal és új arccal. Ifjonti zsenge fővel csak gyermek-, ifjúsági és sportállamtitkár, országgyűlési képviselő és frakcióvezető voltam, meg különböző parlamenti bizottsági tisztségeket és más posztokat töltöttem be tizenvalahány éve. Annyira új vagyok, hogy az én kezemhez eredmények sem tapadnak, nemhogy más, holmi Zuschlag-pénzek. Aki azt mondja, hogy bármit is csináltam eddig, az egyszerűen hazudik. Egyetlen vagyok a saját magamat és az MSZP-t szenvedélyesen szerető szocik közül. Új jelölt új világképpel és régi étvággyal. Annyira új ez a program, hogy még mi sem ismerjük. Egy vidéki fórumon azzal fogadott a kultúrház párttagjaiból álló közönség, hogy aszongya, Mesterházy úr, halljuk ám, megint egy új jelöltet kelletett kiválasztani a Gyurcsány úréknak meg az Ildikó nagyasszonynak, és egy még újabb programot is írattak. Alig bírtam megnyugtatni őket, drága és rám büszke barátaim, hogy még mindig én vagyok a jelölt, és a program is ugyanaz.
Édes elvtársaim! Fel kell tennünk egyszer azt a kérdést is önkritikusan: Mi hát akkor a hiba? Mi kell még ennél is több, mint amit én és az MSZP erőnk megfeszítésével nyújtani tudtunk önöknek, nektek? Nincs itt semmi hézag, elvtársak, ezt én garantálom – hogy a Veres fiúk örökérvényű szólását kölcsönözzem. Csak a jobboldal mérgező uszályába került törpe kisebbség állítja a hazugság hálóját szövögető szélsőséges sajtó hatására. Legfeljebb hét-nyolc millió megtévesztett ember törpe kisebbségi véleménye áll szemben a mi szakmailag, politikailag kikezdhetetlen értékítéletünkkel. Mi hát a teendő? – hogy egyik tanult elődöm, Lenin szavait idézzem. A hátralévő héten mindenki győzze meg szomszédait, ismerőseit, hogy ha nem akarnak a Fidesz rabláncában vergődni, ne szavazzanak rájuk. Jelszavunk: egy a tábor, egy a korbács. És: egy a tábor, egy a zárka. Ha további mandátumot kapunk a választóktól, betiltjuk a kormány-, a baloldal- és a reformtagadást is. Senki se vásároljon jobboldali kereskedőtől, és ne forduljon polgári reakciós mérnökhöz, ügyvédhez, kárpitoshoz, fodrászhoz, az orvosokról nem is beszélve. Nem engedünk 2006 őszéből! És nem tűrjük, hogy dübörgő csizmákkal eltapossák álmainkat. Mindenkit megnyugtatunk: ha elnyerjük a választók bizalmát, egy polgári reakciós orvospert már előkészítettünk. Igen, a szocialista párt az egyetlen, amely megvédi a szöges bakancsoktól és Árpád-sávos kalucsniktól a szabadság üde zöld gyepszőnyegét. Mi vagyunk az egyetlenek Batu kán és Szulejmán, Haynau és Sztálin után, akiknek van képünk és erőnk tükörbe nézni ilyen hódoltatást követően. Az ellenzék el akarja hitetni, hogy minden rossz volt ebben a dicsőséges nyolc évben. Holott egyetlen hibánk, hogy túl gyorsan és kapkodva akartuk bevezetni a reformokat. Nyolc év oly hamar lepereg, hogy csak huss. Legalább húsz-harminc év kell, míg az emberek hozzászoknak a nem evéshez, a lakástalansághoz, a ruhátlansághoz. Ehhez kérjük a bölcs választók felhatalmazását. Mi nem árulunk zsákbamacskát. Nem vagyunk szélkakasok: ugyanazt ajánljuk, amit már négy és nyolc éve is megígértünk. Mi ez, ha nem a négy lábon járó megbízhatóság? Készen állunk, hogy a következő, az azt követő és az utána jövő voksolásokon is megígérjük az ingyentankönyvet, iskolai étkeztetést, nyelvvizsgát, jogosítványt, a nyugdíj- és fizetésemelést, valamint az utazási kedvezményeket és mindent, mi szem-szájnak ingere, hogy nézni is tereh. Ki meri a képünkbe hazudni, hogy például az élethosszig tartó ingyenmunka nem valósult meg? Röpke harminc év múlva átadjuk a 4-es metrót, a Halászbástyát, az Országházat és a Lánchidat. Hogy ez utóbbiakat már átadták? Na látjátok, drága barátaim, és még merje mondani a mételyező jobboldal, hogy semmi sem épült az utóbbi években. Szavazzatok ránk! Ne higgyetek az aljas rágalmazóknak, akik azt terjesztik, hogy nem a közjót szolgáltuk a sok pénzkimentéssel, offshore-ozással. Hisz ki mondja azt, hogy nem jó, ha az embernek ennyi pénze van? És ki állítja, hogy nem okozunk meglepetést? Igazi meglepetés lesz, hogy egy kormánypártra ilyen kevesen szavazzanak. Jöttök utánam Ciprusra? Nem hallom, hangosabban! Igen? Akkor utánam, srácok!”