Életek és kerületek között

Radványi Dorottya szerkesztő-riporter és az m2 a legnagyobb pénztelenség és értékválság közepén vett egy nagy levegőt, s kiállt egy olyan személyes honismereti sorozattal, amelynek főhősei, vallomásos mesélői nem celebek, hanem elismert, magasan képzett értelmiségiek, alkotók, akik Budán élnek vagy Pesten.
Mácsai János például, aki a XII. kerületet mutatta be, zenetörténész, hangszer-restaurátor, az MR3-Bartók rádió zenei szerkesztője, a városmajori gimnázium óraadó tanára. Zugligeti lakásából, zongorái közül indulunk, hogy bejárjuk élete állomásait. Mácsai édesapja festőművész volt, az éppen épülő Erzsébet híd lábánál laktak egy műteremlakásban. Fotók, amatőr filmek őrzik a családi idillt az ecsetek, paletták közt, a mesélő emlékezete pedig a délutáni csínytevéseket, felbosszantott házmesterekkel a főszerepben. A család később a Lipótvárosba költözött, s Mácsai onnan telepedett át felnőttként Budára, a XII. kerületbe, előbb egy kisebb lakásba, s aztán a mostaniba, amelynek erkélyéről belátni a fél várost. Zugligetben emlékezetes történelmi hely a templom, amelynek parkjában a rendszerváltás idején határon túlról menekültek sátrai álltak, s ahová adományokat vittek a környékbeliek. A villamos egykori végállomása gyönyörű, elhanyagolt épület, bérlakásokat alakítottak ki benne, aztán hagyták tönkremenni. (Igaz, el is kótyavetyélhették volna, nem?)
Jókai Mór jut eszembe, amikor a Svábhegy táján járnak a beszélgetők, nem telik bele húsz másodperc, Mácsai megmutatja, hol állt valaha a nagy mesemondó villája, és elmeséli, hogy még gyermekkorában, a hatvanas években, amikor még errefelé jó volt a levegő, a fővárosból sokan ide jártak nyaralni. Őt is hozta időnként a nagymamája, aki szobát vett ki háznál, vagy a Vörös Csillag szállóban lakott.
Igazából addigra lett oldott a beszélgetés, mire a gyermekvasúthoz ért a film, és Radványi Dorottya gyermeki örömmel mutatta meg Mácsainak és a kamerának egy úttörős mozaikon a mozgalmi dalbeli, kissé túlméretezett mókust fenn a fán, ahogyan a piros nyakkendősök feje fölött kapaszkodik, és persze oly vidám. Kalauzunknak van privát története az Erzsébet királyné tiszteletére épített kilátóról is, egyszer ugyanis az őr ott felejtette és bezárta őket oda egy másik, hozzá hasonló elvarázsolt barátjával, de kimásztak a villámhárítón.
És az intim városnézés 25 perce alatt szól a zene, komolyzene persze. Zenére indul a fogaskerekű, zenére bólogatnak a lombok, tekernek a bringák. Kár, hogy mivel délelőtt adják a sorozatot, nyilván most láttam utoljára.
(Hol élsz te?, m2, április 6., 10.25.)