Észak dél ellen

Kurmanbek Bakijev sorsa sok tekintetben idézi elődjéért. Öt éve a mostani elnök – eltekintve a tömegbe lövetéstől – hasonlóan zavaros körülmények között buktatta meg Aszkar Akajevet, s kaparintotta kezébe a hatalmat. Az utcára vitt, az áremelések, a szegénység miatt is elkeseredett tömeg éppúgy fosztotta ki akkor az üzleteket, mint most Bakijev rezidenciáját, ami híven árulkodik a kirgiz politikai rendszer gyengeségéről, keleti vonásairól. Ugyanúgy a klánok mozgatják a szálakat, mint öt éve, s hasonlóan az északi és a déli családok között húzódik a törésvonal. Bakijev nem tanult elődje hibáiból sem, s vesztét alapvetően az elburjánzó korrupció mellett a klánok közötti egyensúly felborulása okozta. De egyre többen pártoltak el mellőle a saját klánjából is. Öt évvel ezelőtti szövetségesei most az ellenzék vezetői. Bakijev ugyanis szinte már csak a szűk családi kör hatalmának bebetonozásával törődött. Nemcsak helyzetbe hozta és kulcspozíciókba ültette rokonságát, de már megkérdőjelezte a parlamentáris berendezkedés normáit is. Az archaikus nomádállam felé tett lépés az utolsó csepp volt a pohárban. S a hasonlóságok sorában még az sem kizárt, hogy az elégedetlen klán ezúttal is kapott azért egy kis külföldi segítséget.