Erdőprogramja részeként a magyarországi hiúzok megmentéséért is harcot hirdetett a World Wide Found (WWF) nevű természetvédelmi szervezet. Európa legnagyobb macskaféléje Magyarországon körülbelül tucatnyi példánnyal képviselteti magát, de a Kárpát-medencében sem élnek többen háromezernél, s ez folyamatosan az eltűnésükkel fenyeget – tudtuk meg Gálhidy Lászlótól. A WWF programvezetője emlékeztetett: hazánkban utoljára 1918–19 fordulóján lőttek hiúzt, aztán az állat eltűnt az erdeinkből, s az ötvenes években hivatalosan is kihaltnak nyilvánították. A ragadozó csak körülbelül másfél évtizeddel az ezredforduló előtt jelent meg újra az Északi-középhegységben, s azóta számuk stabilan tíz és tizenöt között mozog – tette hozzá Gálhidy. A hiúznak nincs természetes ellensége, hacsak az embert nem tekintjük annak, mert a természetet érintő rendszeres, durva beavatkozásaival megfosztja az állatot vadászterületeitől – magyarázta a szakértő. Hozzátette: a faj megmentése éppen ezért csak olyan összetett programban lehetséges, amely nemcsak a ragadozóra koncentrál, hanem annak életterét is megóvja. A csendes, szinte láthatatlan macskafélének ugyanis nagy igényei vannak: vadászatai alkalmával akár hatvan négyzetkilométert is bejárhat. Remekül halad havon is, gyors, képes nagyot ugrani, táplálékát főként kis testű emlősök (pocok, egér, nyúl) teszik ki, de a rókát, őzet, nagyobb madarakat is elfogyasztja. Emberek lakta területnek még a közelébe sem merészkedik, így a gyermekek, a háziállatok egyaránt biztonságban vannak tőle, igaz ugyanis, hogy a hiúz jobban fél tőlünk, mint mi tőle. A WWF úgy véli, az állat megmentése érdekében összefüggő, az erdőgazdálkodásból kizárt, nemzeti oltalom alatt álló területek, nyugati szóhasználattal élve vadonok megteremtésére van szükség. A foltos bundájú, fülén pamacsokat viselő, emberre veszélytelen macskaféle jelenléte azt mutatja, hogy az erdő életének természetes rendje kezd helyreállni – fogalmazott Gálhidy László, hangsúlyozva, ezt a kedvező folyamatot azonban könnyebb a visszájára fordítani, mint fenntartani.
A környezetvédelmi minisztériumban (KVVM) is figyelemmel kísérik a hazai hiúzok életét – szögezte le Bakó Botond, a tárca természetmegőrzési főosztályának szakértője. Elmondta, hazánk 10 évvel ezelőtt jelentős összegeket kapott az unió Life nevű környezetvédelmi programjában a nagymacska, valamint a szintén ritkaságszámba menő farkasok megfigyelésére, életterük megőrzésére. Mivel a Magyarországon élő nagyvadak elsősorban Szlovákiából érkeznek, a szaktárca együttműködik a szomszédos állammal az állatok használta ösvények védelméért, s rendszeres a tapasztalatcsere is – közölte Bakó. Hozzáfűzte: mindkét fajra megőrzési tervet dolgoztak ki, de azok végrehajtása már az új évtized feladata.

Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál