Szigliget és Nemestördemic községek 1945 előtti utolsó főjegyzője, Péczer Sándor jellegzetes alakja a XX. század első felében élt és működött tisztviselői társadalomnak. Zala vármegyében született, ott élt, tanult, szolgált, és ott is halt meg. Lesenceistvándon jött a világra 1906. december 17-én, édesapja kovácsmester, önálló gazdálkodó, aki a község bírójának tisztségét is betöltötte. Édesanyja, Vöröskőy Gizella a Veszprém megyei Padragról jött férjhez a Lesence folyó menti faluba. A családi hagyomány szerint a dunántúli Péczerek az Árpád-kori Péc nemzetségből származtak, az idők során több ágra bomlott família Péczel, Péczely és Péczer néven gyarapodott, házasodott tovább. Nemesi levelüket, címerüket az 1600-as évek derekán kapták, szegről-végről rokonságban voltak az előkelő Apponyi grófokkal is.
A három gyermek közül a középső, Sándor a helybeli elemi iskola elvégzése után a keszthelyi premontrei katolikus reálgimnáziumba járt, ott tett érettségi vizsgát 1926-ban. Még azon a nyáron közigazgatási pályára lépett, augusztus 1-jétől jegyzőgyakornoki állást kapott a lesencetomaji körjegyzőségben. 1930–31-ben katonai szolgálatot teljesített Nagykanizsán, majd segédjegyzőként dolgozott Lesencetomajban. Egyetemi tanulmányait bevégezvén Budapesten avatták jogi doktorrá 1932-ben, a következő évben megszerezte a jegyzői oklevelet, 1933 és 1937 között a gyenesdiási körjegyzőségben töltött be hivatalt. Nemestördemicre 1937 márciusában költözött, és hamarosan főjegyzővé lépett elő a tiszti ranglétrán. Körjegyzőségéhez tartozott az akkor felmért és rendezett Szigliget falu is.
Péczer Sándor 1943. március 27-én feleségül vette Winkler Máriát, esküvőjüket a tördemici katolikus plébániatemplomban tartották. A napra pontosan két évig tartott házasságból két leánygyermekük született, Veronika 1943. december 12-én, Mária 1944. november 28-án.
Nagyon hideg volt 1945 télutója. A szovjet hadsereg március közepén megkezdte utolsó támadását a Dunántúlt védő német és magyar csapatok ellen. Március 23-án elfoglalták Veszprémet, visszafoglalták (!) Székesfehérvárt, és bár Kaposvárt már 1944 decemberében elérték dél felől az orosz–bolgár csapatok, a somogyi dombok közt erős német páncélos- és tüzérségi ellenállást kellett leküzdeniük. Nagykanizsa csak április 1-jén esett el, addigra azonban a szovjet gyalogosalakulatok már átmentek a befagyott tó jegén a Balaton északi partjára. Az emberek egy része nyugat felé menekült, a Tördemicet vonattal elhagyók közül többen légitámadás áldozatai lettek. Péczer Sándor a főút és vasútvonal menti községből a félreeső, biztonságosabb Szigligetre költöztette át feleségét a két kisgyermekkel. Az élet azonban nem állt meg. A főjegyző március 15-én még ünnepi beszédet mondott a tördemici országzászlónál megjelent lakosok előtt, kérve „nem a magyarok Istenének, hanem minden népek Istenének” a segítségét a bajban, emlékeztetve hallgatóságát arra is, hogy a forradalmár költő, Petőfi másfél év múltán a szabadságharc őrnagyaként áldozta életét az oroszok elleni harcban.
Március 27-én reggel a köztisztviselő magára hagyta családját, motorkerékpárjával átment Nemestördemicre, hogy gondoskodjék az esedékes pénzek kifizetéséről a falu rászorulóinak, elintézze a legsürgősebb teendőket a rendkívüli helyzetben. A község hivatalos iratait összecsomagolta, és elásta a községháza udvarán, majd motorra ült, hogy visszatérjen Szigligetre. A 71-es országút kereszteződéséig jutott el. Délelőtt 11 órakor a környéken mozgó orosz lövészek tüzet nyitottak rá. Eltalálták, a földre esett, a katonák lehúzták róla a ruhát, kifosztották, a motorral együtt mindenét magukkal vitték. Az út menti árok szélén fekve hagyták elvérezni. Péczer Sándor főjegyző halotti bizonyítványában ez olvasható a halál okaként: „orosz golyótól való sérülés, elvérzés”.
Péczer Sándor egykori főjegyző halálának 65. évfordulóján, ma délután öt órakor – Lasztovicza Jenő, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke és Wittner Mária 1956-os hős jelenlétében – felavatják a tragédia színhelyén felállított emlékművet. Ezzel egy időben beszentelik a négy község – Badacsonytördemic, Szigliget, Nemesgulács és Vasasszonyfa – önkormányzatának összefogásával újra felállított XIX. századi emlékkeresztet. Előtte háromórai kezdettel emlékező szentmisét tartanak a tördemici templomban.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
