Földindulás

Bár a külföldiek magyarországi földvásárlási tilalmát leghamarabb 2011-ben oldja fel az Európai Bizottság, a becslések szerint a hazai termőterületek legalább húsz százaléka már nincs magyar tulajdonban. Ez körülbelül egymillió hektárt jelent, amiből külföldiek húznak hasznot, s ahol a magyar legföljebb napszámos lehet. Körkép a magyar föld helyzetéről Brüsszeltől Győrsövényházig.

Magyarországon átlagosan 2500 euró a föld hektáronkénti ára, míg Németországban akár 12 ezer, Hollandiában 24 ezer euró is lehet az ár.

Németek, olaszok már a spájzban
Szlovákia Magyarországhoz hasonlóan már jelezte, hogy szeretné meghosszabbítani a külföldiekre vonatkozó földvásárlási tilalmat. Mint Pozsonyban fogalmaztak, ezt legalább addig fenn kellene tartani, amíg a támogatásokban meglévő különbségek nem mérséklődnek. Vladimír Chovan szlovák agrárminiszter egy közelmúltbeli sajtótájékoztatón kifejtette, ha Szlovákia megkapná is a lehető legmagasabb uniós földtámogatást, annak összege hektáronként még mindig hetven euróval kevesebb lenne, mint Ausztriában. Szerinte a teljes támogatási rendszert át kellene alakítani, mert az jelenleg kusza, s hátrányos az új tagállamok számára. Különféle módon már Szlovákiában, főleg a Csallóközben és más déli területeken is megjelentek a külföldi befektetők, főleg hollandok és dánok. Szlovákiában csökken a tenyésztett állatok száma, s növekszik a húsimport.
Csehországban is viták folynak a föld kérdéséről, konkrét döntés azonban nem született, kérik-e, s ha igen, mikor a moratórium meghosszabbítását – jelentette prágai tudósítónk, Somogyi Mátyás. Az ügy mindenesetre választási téma lett, a hazafias hangvételű pártok mellett a kommunisták is követelik, hogy továbbra is tiltsák a külföldiek számára a földvásárlást. Csehországban leginkább a németek szereztek eddig a határvidéken zsebszerződésekkel, cégek közbeiktatásával földeket.
Romániában – kolozsvári tudósítónk, Rostás Szabolcs beszámolója szerint – külföldi magánszemélyek jelenleg nem vásárolhatnak földet, csak ha vállalkozóként román céggel társulnak. A téma jelenleg nincs napirenden a közbeszédben, pedig főként az olaszok már nagy birtokokra tettek szert, leginkább a Bánságban, Temesvár, Arad környékén. Igaz, a később csatlakozott Románia és Bulgária eleve más megítélés alá esik, az unió bővítéséről szóló koppenhágai szerződés értelmében ugyanis csak Csehország, Szlovákia, Észtország, Litvánia, Lettország, Lengyelország és Magyarország kaphatott lehetőséget a külföldiek földvásárlásának átmeneti korlátozására.
Lengyelország járt közülük a legjobban, a szocialista Leszek Miller kormánya 2004-ben ugyanis tizenkét évig fenntartható moratóriumot harcolt ki, szemben a több államnak járó hét évvel. Külön engedélyek beszerzése esetén azonban a külföldiek addig is vásárolhatnak náluk földet, a szabályozás tehát valamivel lazább. Csehország kivételével az érintett új tagállamok tavaly Varsóban közös nyilatkozatban követelték az egységes támogatási elv mielőbbi meghonosítását.

A ház mögötti kiskert akár múzeum udvara is lehetne. Fördős László a mezőgazdasági gépek megszállottja, szenvedélyesen gyűjti a régi traktorokat, szakszerűen felújítja, szépítgeti őket. Lakása falán sorakoznak a különféle versenyeken elért sikereit igazoló elismerések, oklevelek. Az épület mögött egy kombájn és négy Dutra traktor áll, elöl a legnagyobb, a sor végén a legkisebb. Rozsdás ócskavasként vette mindet, majd olyan szépen rendbe hozta a gépeket, hogy egy osztrák gazda nemrég 3,5 milliót ajánlott az egyikért. De „Dutrás Laci”, ahogy a faluban a fiatalembert emlegetik, nem vált meg a járműtől, s állítja, soha életében nem is fog. Győrsövényházon járunk, olyan faluban, amelyet alighanem sokan irigyelnének, ha valaha is megfordulnának erre. Győrből a 85-ös számú főúton közelíthető meg, Enesétől hét kilométer. A házak takarosak, előttük mindenhol szépen nyírt a fű, az utcácskákat tuják, gyümölcsfák kísérik. A közbiztonság jó, a közelben akad munkalehetőség.
– Jók a gének, Győrsövényházon mindenki nagyon szorgalmas, a közösség összetartó – mondja Hokstok Imre polgármester, akivel a faluházban szervezett húsvétitojás-vásáron futunk össze. Pedig ahogy majdnem minden magyar falun, ezen a településen is átgázolt a történelem: a múltban nagybirtokok voltak erre, ezeket téeszesítették, de előtte még 1946-ban a fél falut kitelepítették: a német ajkúaknak nem lehetett maradásuk. Most 820-an élnek itt.
A jelenleg főállásban kamionszerelőként dolgozó Fördős László azon kevés fiatal közé tartozik, akik szívesen élnek a földből. De csak 22 hektárt tud megművelni, több szabad terület nincs. Ez pedig nagyon kevés a család fenntartásához. Az első 5,8 hektárt kárpótlásként kapták meg Fördősék, a többit bérlik a közeli Fehértón és Markotabödögén. Merthogy azért még akad néhány gazda, akinek fontos, hogy földjét magyarok műveljék. Hogy a kétgyermekes apa a családi költségvetést biztonságban tudhassa, körülbelül száz hektárra volna szükség. De itt már minden az osztrákoké.
Mint meséli, 1995-ben vitték el katonának, mire leszerelt, a téesz szétesett, a területeket pedig megkaparintották a nagypénzű vevők. Akkoriban jelent meg a környéken egy osztrák befektető, aki felvásárolt mindent, amit csak lehetett – ma már körülbelül 7000 hektárja lehet a térségben. Magyarokat dolgoztat, biotermelést folytat, az árut Nyugat-Európában értékesíti, idehaza nem marad belőle semmi. A magyar földtulajdonosokat könnyű volt meggyőznie, a pénz nagy úr, az osztrákok pedig általában a bérlésért is előre, egy összegben tudnak fizetni.
Az osztrák férfi, J. S. a falu központjában vett házat, képviseletével egy győri ügyvédet bízott meg. Győrsövényházi címére a cégközlöny szerint három kft.-t jegyeztek be (néhány kapuval odébb még két hasonló nevű vállalkozás működik), a nyilvántartás szerint ezek mindegyike egy sor mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ami nem meglepő, hiszen az egész Nyugat-Dunántúlon bevett gyakorlat, hogy a kilencvenes években külföldi kézre játszott földek közvetlen tulajdonosa egy-egy magyarországi bejegyzésű cég. Ezek pedig a hazai jogszabályok szerint akkor is birtokolhatnak területeket, ha a vállalkozások tulajdonosa külföldi. 1994-ben szigorítottak a jogszabályon, de aki addig „bevásárolta magát”, máig megtarthatta vagyonát. Íme az egyik kiskapu.
Mosonmagyaróvár környékén kutakodunk tovább, ahol éppen zsebszerződés megkötésére készülnek. Ezt a kifejezést azokra a megegyezésekre alkalmazzák, amikor általában törvényes szerződés aláírása mellett a felek a jogszabályokat kijátszva bizalmas megállapodást is kötnek, majd a vevő lényegében ez utóbbi szerint végzi tevékenységét. Huszonöt hektár eladásáról alkudoznak a felek, a magyar eladó azt mondja, ha nem sikerül megállapodniuk, minden részletbe beavat, nevét is adja hozzá. De ha mégis létrejön az üzlet, akkor erre nem lesz módja. A vevő osztrák gazda, akinek az édesanyja korábban magyar állampolgárságot szerzett. Megegyeznek. Annyit azért megtudunk, a már több magyarországi birtokkal is rendelkező osztrák készpénzben fizet, az ár hektáronként egymillió forint. A szerződésre az osztrák–magyar anya neve kerül, noha ő valószínűleg soha az életben nem lép majd ténylegesen a birtokába került földterületre. Örököse értelemszerűen a fia lesz, aki így a moratórium feloldása nélkül is magyar birtokossá válhatna. Törvénysértés nem történt, de a magyar kézben lévő földterületek mérete 25 hektárral megint kisebb lett.

*

Vass Gellért mosonmagyaróvári ügyvéd szerint érezni, hogy nagyon sokan várják már 2011-et, vagy hosszabbítás esetén azt az évet, amikor a moratóriumot feloldják. (Ha Brüsszel rábólint a magyar kérelemre, akkor legkésőbb 2014-ben szűnik meg a tilalom.) A föld iránt érdeklődő külföldiek kilencven százaléka a határ mentén élő osztrák, kis számban érkeznek németek is. A legalább három éve tartózkodási engedéllyel Magyarországon letelepedett, mezőgazdasággal foglalkozó személyek eddig is kérvényezhették, hogy kapjanak engedélyt földvásárlásra – fejtegeti a jogász, megerősítve: 1994 előtt a jogi személyek szabadon vásárolhattak területeket. A jogszabályok azóta fokozatosan szigorodtak, de bérleti szerződést bárki köthet, akár húsz évre is. Vass Gellért – aki a megyei ügyvédi kamara elnökségi tagja is – védi a szakma becsületét, állítja, kollégái nem mennek bele törvénytelen szerződések megkötésébe. Már csak a lebukás hatalmas kockázata miatt sem.
De akár ügyvédi segédlettel, akár anélkül, a földek folyamatosan vándorolnak külföldi tulajdonba.
Akad azért olyan család is, amelyik szembe mer szállni a nagybefektetőkkel, sőt nemrégiben pert nyert ellenük. Az Őrségben – értesültünk több forrásból is – az ajándékozás a divat, na persze nem arról van szó, hogy rokonok, barátok segítik ki egymást egy kis földdarabbal, hanem színlelt szerződések köttetnek. A lényeg, hogy a megajándékozott – aki persze általában semmilyen módon nem kötődik a számára területet adományozóhoz – társtulajdonossá válik, s így elővételi joghoz jut. Vagyis ha a tulajdonosok eladásra hirdetik meg a birtokot, a környéken élők hiába licitálnának, a föld nem lehet az övék. Kozmits Zsuzsa körmendi ügyvéd állítja: az ajándékozási szerződések döntő többsége színlelt szerződésnek minősül, amelyet a bíróság érvénytelennek mondhat ki. A megajándékozott magyar állampolgárok rendszerint strómanok, akik külföldi érdekeltségek számára szereznek így földtulajdont.
Bajánsenye határában hét ingatlan úgy került K. E. tulajdonába, hogy minden ingatlanból egy személy ajándékozási szerződést kötött vele. Ezzel az ingatlanokban K. E. társtulajdonossá vált, és így a többi tulajdonostól már adásvétellel meg tudta vásárolni az ingatlanokat. Az ügylet továbbgörgetése igencsak sürgős lehetett, hiszen a felek még aznap, 2007. április 21-én az ajándékozási szerződést is készítő, valamint ellenjegyző két zalaegerszegi ügyvéd előtt az adásvételit is aláírtak, amely szerint valamivel több, mint hétmillió forintért a hét terület K. E. tulajdonába került. A nő üzlettársa egy osztrák vállalkozó, a tárgyaláson bevallották, hogy a földet ő hasznosította volna. A területet alighanem haszonbérbe adták volna (Magyarországon egy osztrák a magyarnak), amiből adómentes jövedelmük lett volna, hiszen a törvények értelmében a haszonbérletet nem terheli ilyen járulék.
Györkéné Marikáék Bajánsenyén gazdálkodnak, életvitelszerűen a földből élnek. A területet ők is szívesen megvásárolták volna, de hiába helyben lakók, az új társtulajdonos elővásárlási joga miatt lecsúsztak a vételről. Ám nem hagyták annyiban, s Kozmits Zsuzsa ügyvéd közreműködésével pert indítottak. Ebben annak megállapítását kérték a bíróságtól, hogy az ajándékozási szerződés színlelt megállapodás volt, a felek között lényegében adásvétel történt úgy, hogy abból mások elővásárlási jogát kizárták. Az ügyben két év után, március 2-án született másodfokon ítélet, melynek indoklásában a Vas Megyei Bíróság a felperes Györkénééknek adott igazat. Mint az ítélet indoklásában olvasható: az „ajándékozási szerződés színlelt szerződés, amely adásvételt takar”. A vevő tehát az ítéletből eredően végül mégiscsak a bajánsenyei család lehet. Györkéné természetesen elégedett.
– Hiába néznek rám sokan furcsán, amiért belementem a pereskedésbe, számomra ez elvi kérdés is. A közeli gyógyszergyár francia, a baromfitelep angol, a földek osztrák (illetve errefelé olykor szlovén – Gy. Zs.) tulajdonban vannak, már csak a két lábon járó marhák magyarok – fogalmaz.
Roszík Péter a Győr-Moson-Sopron Megyei Agrárkamara elnöke. A szakember a zsebszerződések tucatnyi fajtájával találkozott már, szerinte a politikusok egyértelmű felelőssége, hogy az elmúlt években nem dolgozták ki a magyar föld védelmének rendszerét. A szakember azt mondja, a három éve nálunk élő külföldi gazdálkodókra vonatkozó (a mosonmagyaróvári ügyvéd által említett) engedményt sem volt nehéz kijátszani, a külföldieknek csupán úgy kellett tenniük, mintha valóban Magyarországon ténykedtek volna. Ehhez önrevíziót kellett kérniük az APEH-től – mintha az elmúlt években egész egyszerűen megfeledkeztek volna a járulékokról, holott természetesen nem itt éltek –, befizetni visszamenőleg az adót, s máris jogosulttá váltak a földvásárlásra. Ma már az adóhatóság igazolása nem elég, de csak a megyében legalább ezer hektárról tud, ami így került eladásra.
A leggyakoribb módszer, folytatja, hogy dátum nélküli szerződéseket kötnek, amelyekre a moratórium feloldásakor kerül csak ki az év, hónap és nap megjelölése, ám a megállapodás a gyakorlatban természetesen már előtte is él. Más esetben a külföldi fizet, de csak bérleti szerződést írnak, s titokban kikötik, hogy amint lesz mód, papíron is megtörténik a vétel. Ehhez hasonló módszer, hogy magyar állampolgárságú strómanok nevére kerül a föld, akik majd „eladják” azt megbízójuknak. Ebben persze van kockázat: vagyonosodási vizsgálat esetén aligha lenne könnyű igazolni a stróman által kifizetett, valójában a külföldi befektetőtől származó százmilliók eredetét.
A Burgenlandi Agrárkamara néhány hónapja leköszönt igazgatója, Somogyi Balázs némileg árnyalja a képet. Az 1956 óta Ausztriában élő szakember ma már nyugdíjas, ám mivel nála jobban a kamaránál senki sem ismeri a magyar viszonyokat, kapott egy kis dolgozószobát, s tanácsadóként tovább dolgozik. Van igény munkájára, az osztrák gazdálkodók gyakran érdeklődnek nála, miként is érdemes befektetni Magyarországon. A határ túloldalán, Kismartonban találkozunk. Arról beszél, 1946-ban a Nyugat-Dunántúlról rengeteg német ajkút telepítettek ki, akiknek a többsége addig földműveléssel foglalkozott. A rendszerváltást követően kárpótlásként ismét földet szerezhettek, így ők jogszerűen birtokolnak területeket. Hogy a magyar állam részéről jó döntés volt-e, hogy az egykor Magyarországon élőknek s főként már külföldi állampolgárságú leszármazottaiknak földre váltható kárpótlást adott, az egészen más kérdés. Zsebszerződésekről Somogyi Balázs is hallott, a fantáziának nincs határa, mondja, de leszögezi azt is, a burgenlandiak döntő többsége nem spekulál, hanem azért akar Magyarországon földhöz jutni, hogy dolgozhasson rajta.
S persze így vannak ezzel a magyarok is – tehetjük hozzá, csak éppen nem egyenlők az erőviszonyok. A burgenlandi kamara volt vezetője még egy érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmet. Ahogy ugyanis az új tagállamok bizonyos ideig – esetünkben hét évig – elvben megvédhetik földjeiket a nyugati befektetőktől, egyes nyugati országok keletről ugyanígy csak bizonyos kvótaszám erejéig engedik be a munkaerőt. Ausztria és Németország vélhetően összeköti majd a két kérdést: ha például Budapest a moratórium meghosszabbítását kezdeményezi, Bécs és Berlin ugyanezt teszi a munkaerő-piaci korlátozásokkal.
Kérdés, a fontosságot tekintve merre billen a mérleg serpenyője. A megszólaló hazai szakértők mindenesetre azt mondják, ha a vásárlási tilalom fenntartását sikerülne három évvel kitolni, lenne remény a földindulás megfékezésére.
Somogy