Lengyelország még nem ocsúdott fel a sokkból, s érthetően nem foglalkozik az utódlás kérdésével. A szombati rendkívüli kormányülésen is a tragédia kivizsgálása és az egyhetes nemzeti gyász kihirdetése szerepelt a napirenden. Az államfő halálának árnyékában a következő két hónapban sem lehet majd a várt kemény csatározásra számítani. Természetes módon higgadtabb, mérsékeltebb lesz majd a kampány hangneme.
Bonyolítja a helyzetet, hogy az a Bronislaw Komorowski veszi át az államfői teendők ellátását, aki Radoslaw Sikorski külügyminiszter ellenében megnyerte a Polgári Platform (PO) belső választását, s Lech Kaczynski legesélyesebb kihívójának számított. A közvélemény-kutatások biztos győzelmét ígérték, nem lehet azonban kiszámítani, milyen hatással lesz támogatottságára a tragédia. Komorowskival szemben akaratlanul is kialakulhat az az érzés, hogy még megválasztása előtt beült az elnöki székbe, a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltjének esélyeit pedig növelheti az együttérzésből adódó szimpátia. Az ellenzéki párt amúgy nehéz helyzetben van, hiszen a katasztrófában vezető politikusait veszítette el. Kérdéses, hogy vezetőjük, Jaroslaw Kaczynski van-e olyan lelkiállapotban, hogy a stafétabotot átvéve ő legyen a PiS jelöltje. Elveszítette jelöltjét a tragédia során a baloldal is, hiszen a szejm elnöke, Jerzy Szmajdzinski szintén a fedélzeten tartózkodott. Mindez tovább nehezítheti a padlón lévő párt talpra állását is.
Összességében a bizonytalanság növekedése várható, s bizonyos lélektani tényezők módosíthatják a jelenleg a PO fölényével jellemezhető erőviszonyokat. Nagy kérdés az is, hogy miként hat hosszú távon a tragédia a politikai közhangulatra, tompítja-e az utóbbi időben eldurvulóban lévő hangnemet, s mérsékli-e a két jobboldali párt, a PO és a PiS közötti szembenállást.

Tiszta vizet öntünk a pohárba – ennyibe kerül egy lángos a Balatonnál