(gyászol-e Tárnoki néni )

Én nem tudom, miként, de Tárnoki néni kilencvenhárom éves korára érte el erkölcsi és szellemi fejlődésének csúcspontját, amikor is bátran kijelenthette magáról, hogy Gy. F.-hez hasonlóan született demokrataként kötelezte el magát a harmadik köztársaság eszméi mellett. Demokrata mivolta abból is kiderült, hogy egy csöpp neheztelést sem érzett hétéves dédunokája, Esztike iránt, s csak mértékkel alkalmazott testi fenyítést, amikor a kislány nyíltan kimutatta Fidesz-barát érzeményeit.
Egyébként nagy egyetértésben, sokat járták együtt a várost a kampány időszakában. Ciprus Feri, a barkácsolásban verhetetlen unokavej egy tepsiből gyermekfellépőt szerelt az öreg hölgy motoros kerekes székére, azon utazott Esztike. Kiruccanásaik során így értek el egy szép napon a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem épületéhez, amely elé igyekvő kommandóskezek éppen egy négy méter magas, fekete molinó spanyolfalat feszítettek ki.
– Valami nagy nemzetvédelmi gyász lehet – állapította meg Tárnoki néni. – Megnézem – ugrott le Esztike a gyermekfellépőről. A kommandósok a molinót egy kínai szaküzletben vásárolták a tél végi kiárusításon, így néhány molyrágta lyuk mutatkozott rajta. Egy ilyen lyukon át tekintett be a gyermek. Három símaszkos kommandóst látott, és két intellektuelnek vélhető pocakosabb úriembert, akiknek fejére jutazsákot húztak.
– Ki halt meg? – kérdezte a kislány a legközelebb álló kommandóstól. „A sajtónak semmi keresnivalója itt. Szigorúan titkos művelet folyik. Kérem a fényképezőgépből a kazettát!” „Nincs fényképezőgépem – szabadkozott Esztike –, amit a kommandós bácsi lencsének néz, az a szemem. Kérem, ne tessék lőni!” „Mars vissza öreganyádhoz! Senkit sem temetünk. Csak a szokásos rajtaütéses őrizetbe vétel zajlik. A fekete lepel egyszerű álca.” Esztike még konstatálta, hogy a zsákos embereket láncon vezetik, aztán visszatért dédanyjához.
„Semmi különös – jelentette. – Csak a szokásos. Előzetesbe vesznek egy-két szoci közeli személyt.” „Honnan veszed, hogy szoci közeliek?” – kérdezte méltósággal az öreg hölgy. „Ez a trendi – felelte Esztike. – És ezeknek ráadásul szabvány sörpocijuk van.” „Attól akár jobbikosok is lehetnek.” „Jobbikos a nemzetvédelmi egyetemen? – csóválta fejét a kislány. – Dédi, kéri a Cavintonját?” „Kéri a fene” – mondta az öreg hölgy.
– Javasolni fogom a hétvégi ötletbörzén – gondolta az öreg hölgy –, hogy rá kell bírnunk az ügyészséget meg a rendőrséget, ha valakit előzetes letartóztatásba helyeznek sikkasztásért, korrupcióért, befolyással való üzérkedésért és egyebekért, máskor se a durva nyilvánosság előtt tegyék. Ez a molinó kitűnő ötlet. Nemcsak ápol és eltakar, de azt sugallja, hogy mi, szocialisták valósággal gyászt érzünk megtévedt embertársaink miatt. Ez a gyászlepel valójában a teljes megújulást fejezi ki.
Lelki szemei előtt megjelent a teljes gyászba borult főváros képe. – Még azt hiszik az emberek – suttogta maga elé –, hogy nemzeti gyásznapot rendelt el a kormány a történtek miatt. Hoppá! Mi lenne, ha a kommandósok az őrizetbe vettek fejére Árpád-sávos jutazsákot húznának? Ez a gondolat teljesen felvidámította. Bevett két Cavintont, és padlógázt adott.
– Melyik Zrínyiről nevezték el ezt a lefátyolozott egyetemet? – szólalt meg Esztike. – A költőről, vagy arról, aki kirohant?
– Nem ő, hanem a Fidesz rohant ki a parlamenti ülésteremből, amikor Feri szólásra emelkedett. Hogy miért nem néztek vele szembe bátran és férfiasan, én nem tudom…