Hiúz és fecske

Van egy jó hírem és egy nagyon rossz. A jó az, hogy ugyan a pannon puma kikészült, de legalább a magyar hiúz helyzete újra stabilizálódhat. Ezt a bojtos fülű, pompás nagymacskát sokáig kihaltnak vélték, de a nyolcvanas években visszatért Magyarországra, és megóvását most a WWF elnevezésű nemzetközi környezetvédelmi szervezet is támogatja. Szerencsére teljes az egyetértés, a környezetvédelmi tárca elkészítette a fajmegőrzési tervet, az unió lelkesen adakozik, ráadásul Európa legnagyobb macskaféléjének sorsában jelenleg szlovák szomszédainkkal is gond nélkül megegyezhetünk. A hiúz ugyanis északról érkezik, és az általuk használt ösvényeket közösen lehet védeni. Nálunk nagyjából egytucatnyian lehetnek az Északi-középhegységben, de ha jól érzik magukat, elterjedhetnek másfelé is. Kizárólag Livingstone és Stanley legendás kézfogásához lehetne hasonlítani azt a pillanatot, amikor összefutnak az aranysakállal, ami viszont örvendetes módon a Dráva felől kezdi lassan visszafoglalni egykori élőhelyét. A hiúz macerás állat, egy kiadósabb vadászat során akár hatvan négyzetkilométert is begyalogol. Mielőtt azonban kitörne a hiúzfóbia, sietünk leszögezni, hogy visszahúzódó életet él, az embertől fél, és lakott területnek még a közelébe sem merészkedik, gyereket, csirkét nem fogyaszt. Valószínűleg a nyomát sem fogjuk látni, maga a tudat jó, hogy itt van, és megmaradásával az erdők rendje kezd helyreállni.
Nem úgy a fecskék világa. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület monitoringközpontjának drámai elemzése szerint tíz év múlva teljesen kipusztulhat Magyarországon a fecskeállomány. Az elmúlt évtizedben a molnárfecske- hatvanöt, a füstifecske- negyvennégy, a partifecske-populáció harminc százalékkal csökkent, és a tendencia folyamatos. Ez azt jelenti, hogy ha a folyamatot nem sikerül megállítani, akkor a következő generáció már nem érti a Gyaloggalopp vonatkozó passzusát, és a révfülöpi vasútállomás végképp élhetetlenné válik nyári hajnalokon. A végveszély kialakulásában a környezetszennyezés, a felelőtlen hulladékgazdálkodás, az intézményes és háztáji állattartás összeomlása és a fecskefóbia is szerepet játszik. Egyes bevásárlóközpontoknál például egyszerűen leverik a fészkeket, majd az eresz alá tüskesort (!) szerelnek, hogy végképp lehetetlenné tegyék az építkezést. A fészkelőhelyvesztés ellensúlyozható lenne komoly mentális változással. Egy fecskefészek öröm, büszkeség és megtiszteltetés. Mert egy a világ.