Mozgalmas hétvége volt az előző. A Föld órája elnevezésű akcióban, a klímavédelem és a környezettudatosság jegyében a világ százhuszonöt országában egy órára kialudtak a fények. Ez a mi falunkban például nem okozott nagyobb fennakadást, a Sanyi bácsi háza előtt amúgy sem működik a közvilágítás, ami nem is baj, olyanok vagyunk már, mint a macskák, jobb ez így, mint egy bank neonreklámja alatt fényszennyeződni egész éjjel. A Föld óráját idén már negyedszerre szervezte meg a Természetvédelmi Világalap, Magyarország 2008-ban csatlakozott, akkor még csak négy település részvételével. Az idei megmozduláshoz már több mint száz település, vállalat és intézmény, valamint kilencezer magánszemély sorakozott fel, és akkor még nem is beszéltünk azokról, akik szépen csendben, a maguk lelkiismeretével összhangban, bejelentés nélkül tették ugyanezt. Jól van ez így, különösen most, hogy az ellenérdekeltek és a klímaszkeptikusok egész pályás letámadásba kezdtek.
Alighogy elfújtuk a gyertyákat, másnap már lehetett is előreállítani az órákat. Fontos pillanat ez a tavaszban, mert idő ugyan nincs is, mégis közmegegyezés szerint benne élünk, hozzá igazodunk. Nyári időszámítás az első nagy olajválság óta van, a franciák találták ki energiatakarékossági célzattal, nálunk 1980 óta alkalmazzák, és újabban egy 1996-os európai uniós kormányrendelet szabályozza. Azt, hogy hány óra van, majd mi mondjuk meg, öcsi. Világos? Igen ám, de a legújabb számítások egy részében kimutatták, hogy ezzel a módszerrel már nem lehet energiát megtakarítani, mert átalakultak a fogyasztói szokások. Amerikai kutatók egy csoportja három éven át kitartóan mérte hétmillió háztartás áramfogyasztását, és arra az eredményre jutottak, hogy az jottányit sem csökkent. A megtakarítás legnagyobb része ugyanis abból fakadt, hogy a közvilágítást elég volt egy órával később bekapcsolni. Igen ám, de a jelenlegi technika már sokkal rugalmasabb, a lámpák kapcsolgatását közvetlenül hozzá lehet rendelni a sötétedéshez, és megszületett az a káprázatos felismerés is, hogy az éjszaka hossza teljesen független attól, hogy az óra éppen mit mutat. Az emberiség jelentős része ráadásul tévéfüggő lett, éjjel-nappal túráztatja a fejlődés legszánalmasabb ikonját, a légkondicionálót. Úgyhogy lehet, hogy ez a kis szöszmötölés csak röpke liezon volt az emberiség fejlődéstörténetében, de ha megint eltörlik a múltat a tudós kollégák, könyörgöm, legalább maradjunk így, ahogy most vagyunk, a francnak van kedve télen megint fél négykor a dögletes sötétséghez.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség