Károkozás művészi színvonalon

Beültünk egy pizzára, némi whiskyvel, hogy beszélgessünk az ország és a baloldal jövőjéről – Hiller István, aki az utóbbi nyolc évből ötben töltötte be a kultuszminiszteri posztot, ekként festette le egy interjúban, hogyan lett egykor Gyurcsány Ferenc harcostársa. Hiller átgondolatlan, sokszor egymással ellentétes döntései miatt a kulturális intézmények évek óta csőd közeli helyzetben vannak, kultúrpolitikáját csak árnyalta az olykor paródiába hajló tevékenységével Görgey Gábor és Bozóki András. Kampányanyagok, kormányprogramok, többször meghirdetett kulturális stratégiák és az állandó ígérgetések özönéből szemezgettünk.

A számlás, a léggitáros s a látványmenedzser

Görgey Gábor kulturális miniszternek az udvari kultúra megteremtésére irányult minden intézkedése. Erre példa Huszti Péter esete, akit pályáztatás nélkül nevezett ki a Nemzeti Színház élére, és további tisztogatási akciói. Az udvari jelleg leginkább Görgey énekművész felesége karrierjének egyengetésénél látszott. A miniszter közbenjárására feleségének több szereplehetőség jutott, ráadásul Iván Ildikó fellépéseiért a miniszter egyik cége, a Columbina Bt. számlázott a kulturális minisztériumhoz tartozó Magyar Állami Operaháznak.
A 2003-ban helyébe lépő Hiller István a kulturális beruházásokkal kapcsolatban sokat emlegette a PPP-t (Public Private Partnership), a közfeladatok ellátásának azt a módját, mikor az állam a szükséges létesítmények, intézmények létrehozásába, fenntartásába és üzemeltetésébe versenyeztetés útján bevonja a magánszektort. A PPP szocialistául új jelentést nyert: a Pató Pál programot, amelyen az állandóan elhalasztott beruházásokat kell érteni. Ilyennek bizonyult az Országos Széchényi Könyvtár mélyraktárának építése, a Mátyás-templom vagy a Szépművészeti Múzeum felújítása.
Hiller többször kijelentette, 2004-ben befejezik és átadják a millenniumi városközpont kulturális tömbjét. A beruházás csak 2005 januárjára készült el, a kormány az eredetileg 12 éves hitel futamidejét 30 évre módosította. A megnövekedett kamatok miatt a mintegy 30 milliárdra tervezett összeg helyett jóval többet kell az adófizetők pénzéből e célra fordítani. Hiller ezek után 2006-ban megkapta a látványmenedzser címet a jobboldali elfogultsággal nem vádolható Népszabadságtól – a miniszter hihetetlen eredményeket tudott felmutatni a közszereplések és a sajtóban való megjelenés terén, oldalán tanácsadójával, Berzsán Ferenc férfi manökennel.
Hogy Hiller pártelnökként minden energiáját az MSZP-re és az országgyűlési választásokra fordíthassa, 2005 februárjában Bozóki András váltotta a miniszteri poszton. Az anarchista szimpatizáns és Machiavelli csodálója elsőként a szocialista frakciótól kért bocsánatot a Magyar Narancsban publikált bölcsességeiért – „Jönnek fel, mint szar a moslékban” –, majd különböző kiáltványokat írogatott. Sikeresen lépett fel léggitárosként a Szigeten, Kóka Jánossal párban.
A választások után Hiller újult erővel vetette bele magát a kultuszminiszteri munkába. Az első két évét – Hiller személyzeti politikáját (a Nemzeti Színház új direktorának kinevezése, az Iparművészeti Múzeum vezetőjének elbocsátása), a külföldi magyar évadok előtérbe tolását, körvonalazatlan célkitűzéseit Pécsről mint kulturális fővárosról – a Heti Világgazdaság csak úgy minősítette: kissé fapados. Pedig Hiller többszörösen túlteljesített, például a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat létrehozásával: a területileg illetékes múzeumoktól rendeletileg elvonták az ásatási jogosultságot, több milliárdot vettek el az önkormányzatoktól és a megyei múzeumoktól. Azóta sem gyorsabban, sem olcsóbban nem végzik el az ásatási feladatokat, de legalább a kincsvadászok nagy örömére – a régészek tiltakozása ellenére – nyilvánossá tették a lelőhelyek adatbázisát.
Hiller egy-egy szakmai jogszabály elfogadásával igyekezett magának népszerűséget szerezni. Ilyen volt a 2008-ban elfogadott előadó-művészeti törvény is. Azóta több színház támogatása csökkent, bár korábban négymilliárdos pluszforrást ígértek annak fejében, ha ez a szakma elfogadja a jogszabályt. A törvény egyébként számos olyan rendelkezést tartalmaz, ami nem a minőségi színjátszást szolgálja.
Hiller több emlékezetes, humorosnak szánt megnyilvánulása közül kiemelkedik a parlament kulturális bizottságának tartott előadása a Dörmögő Dömötörről, továbbá eszmefuttatása a reneszánsz viselkedési kódexről: hogyan illik orrot törölni és vizelni.

„A kormány állami forrásokból, közvetlen, lehetőség szerint normatív támogatással biztosítani tervezi a nemzeti kulturális intézmények, a kiemelt országos közgyűjtemények, a meghatározó regionális közművelődési és közgyűjteményi intézmények biztonságos, színvonalas működését.”
A kulturális tárca 106,486 milliárd forintra tervezett költségvetéséből 2005-ben tartalékképzés, illetőleg maradványképzés címén mintegy 32 milliárd forintot zárolt a minisztérium, vagyis a tárca költségvetésének több mint harminc százalékát, megszegve a saját maga által vállalt kötelezettségvállalásokat, szerződéseket. Ezzel válsághelyzetet teremtett a kulturális életben. A Nemzeti Kulturális Alaptól – amely intézményeket, alkotókat, előadókat, fesztiválokat egyaránt támogat – 4,1 milliárdot zároltak 2005-ben.
A maradványképzési kötelezettség következtében a kultusztárca által fenntartott kulturális intézmények 2005-ben nem tudták kifizetni a számláikat, hitelek felvételére kényszerültek. A fejlesztéseket minden intézménynek el kellett halasztania. Több múzeumban, mivel nem tudták a közüzemi számlákat fizetni, bevezették a rövidebb nyitva tartást. Bozóki András nem túl hoszszú kultuszminisztersége legnagyobb eredményének azt tartotta, hogy hivatali idejében „csak” 20 milliárd forintot vont el a kormányzat a kultúrától. Bozóki a megítélt támogatások ki nem fizetésével, a kifizetés halogatásával és egy sajátos szubkultúrából származó, nagy károkat okozó gárda hivatalba ültetésével is megkeserítette a kulturális intézményeket működtetők, kultúraszervezők életét. A maradványképzés kötelezettsége miatt 2005 óta a kulturális terület elfogadott költségvetési számai és a tények között komoly különbség van. A 2007-ben tovább csökkenő kulturális támogatási öszszegek, valamint a gyorsuló infláció miatt romlott az intézmények és a szervezetek költségvetési helyzete. A 2007-es és a 2008-as költségvetésben is sok tételt vontak öszsze, így téve átláthatatlanná és kevésbé ellenőrizhetővé a pénzköltést.

„A kormány elkészíti a filmtörvényt. Ebben alapkövetelménynek tekinti a felhasználható összeg kiszámíthatóságát, a pályázati rendszer átláthatóságát, a szakmai műhelyek, testületek és alkotók önállóságát, a hazai alkotások terjesztésének támogatását, ugyanakkor a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetőségét, a magánforrások lehetséges mobilizálását.”
A filmszakmai szervezetek még a Fidesz-kormány idején készítették elő az akkori kulturális tárcával a mozgóképtörvényt. Medgyessy Péter miniszterelnök mézesmadzagja az volt, hogy évente másfél milliárd forinttal emelik a magyar film támogatását: eszerint 2006-ig 10 milliárdra nőtt volna a magyar mozgóképipar támogatása, onnantól kezdve pedig az inflációt követő módon emelték volna a támogatás összegét. Ha az ígéretet betartják, most, 2010-ben 12-13 milliárd forint járna a magyar filmgyártásnak, ehelyett 5,6 milliárd forint az idei támogatás.
A filmtörvényt – amelynek lényegi eleme a befektetőknek adható adókedvezmény – 2003 decemberében fogadta el a parlament, azóta többször módosították. Egy későbbi kormányrendelet pedig magánkézbe játszotta volna a Nemzeti Filmvagyont, az 1948 és 1986 között készült filmek jogait. Ezt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. akadályozta meg.
A filmszakma fő pénzelosztója, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) mára eladósodott. A banki finanszírozás bevezetésével – a produkció banki hitelt vesz fel, ezt törleszti az MMK támogatásból – pedig közpénzből támogatják a kereskedelmi bankokat.

„Az Erzsébet téren, a volt buszpályaudvar épületeiben megnyílik a magyar formatervező központ.”
Még a Medgyessy-kormány ígérte az Európa-terv égisze alatt, hogy 2003 novemberére megnyílhat Budapesten a magyar dizájn központja. A beruházás 2006 októberében fejeződött be, jelenleg csak ideiglenes használatba vételi engedély van az épületre. Per tárgya lett, hogy a kivitelező minden munkát elvégzett-e a megfelelő minőségben, ám a kivitelezőt kifizették. A beruházás felelőse a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) alá tartozó Központi Szolgáltatási Főigazgatóság.
A MeH ellenőrzési főosztálya tavaly feltárta, miért nem volt 900 millió forint elegendő az egykori buszpályaudvar felújítására. A jelentés súlyos károkat okozó szerződéskötéseket, vállalkozói visszaélések sorát, hozzá nem értést, korrupciógyanút fogalmazott meg. A rendőrség január 4. óta nyomoz a Design Terminál ügyében, hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények gyanújával. A MeH tagadja, hogy Szilvásy György felesége, Csáky Bernadett a múlt év végén azért távozott a kancelláriától, mert kiderült: bár ismerte a jelentést, az érintettek felelősségre vonásáért nem tett semmit.

„Minden állami múzeum ingyenesen lesz látogatható.”
Medgyessy senkivel nem egyeztetett az ötletéről. Egy hétig tartott, amíg a kulturális minisztérium kiszámolta, milyen bevételkiesést okoz az intézményeknek az állandó kiállítások ingyenessé tétele, amely alól az önkormányzati fenntartású múzeumok tiltakozásuk hatására felmentést kaptak. Huszonhárom állami múzeum állandó tárlata 2004. május elsejétől 2008. január elsejéig volt ingyenes.

„Az óbudai gázgyár területén hozzáfogunk a múzeumi negyed kialakításának előkészítéséhez.”
Az óbudai gázgyár területén kialakítandó múzeumi negyed céljára 2005-ben 60 milliót terveztek, amelyből az év folyamán 30 milliót zároltak. Végül az alapkő letételéig sem jutottak.

„Megkezdjük a Sándor-palota mellett álló, második világháborús volt vezérkari épület felújítását.”
Az ígéretet megismételték a Gyurcsány-kormány programjában is. Nem kezdték el, de újabb tervek, tanulmányok készültek.

„Az adók csökkentésével segítjük, hogy ki-ki könnyebben juthasson a művelődés és a kultúra forrásaihoz.”
A könyvek áfáját ugyan öt százalékra csökkentették, de a könyvek ára ezzel együtt is nőtt. Minden kulturális szolgáltatás áfája 12-15 százalékkal nőtt továbbá, és évi 3-3 milliárd forintot vontak el a kultúrától azzal, hogy 2004-ben és 2005-ben nem lehetett visszaigényelni az állami támogatás után az áfát, ami természetesen jogtalan volt. A filmtörvény kapcsán a tízszázalékos adókedvezményt Halász János fideszes képviselő javaslatára emelték húsz százalékra.

„Évente ötven vidéki kistelepülési művelődési házat, könyvtárat újítunk fel és látunk el a legmagasabb informatikai eszközökkel, széles sávú internettel.”
Kidolgoztak egy hitelkonstrukciót, amelynek értelmében az intézmények maximum 20 millió forint hitelt vehetnek fel húsz évre, amelyből a Gyurcsány-kormány csak a kamatok fizetését vállalta el, illetve az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések esetében a törlesztés negyedét-felét.

„A kultúra közvetítőinek anyagi és erkölcsi megbecsülését a közoktatásban dolgozókkal azonos szintre kell emelni.”
A kultúraközvetítők erkölcsi megbecsülése szétvert, képzett kultúraközvetítő médiaszakemberek, anyagi háttér és átgondolt kultúrakoncepció nélküli köztévével nem lehetséges.
Anyagi megbecsülés tekintetében máig nem sikerült elérni, hogy a magyar játékfilmesekkel szemben a dokumentumfilmesek ne töredékösszegeket kapjanak támogatásként. De beszélhetünk a képzőművészek, a dzsesszzenészek, népzenészek, sőt a nyugdíjba vonuló rockzenészek kétségbeejtő helyzetéről is, akik közül sokan havi 28 ezer forint nyugdíjra számíthatnak, akár harminc év zenélés után is.

„A kormány társadalmi szerepükhöz méltó élet- és munkakörülményeket, nyugalmat, függetlenséget, szabad és erős intézményeket biztosít a magyar alkotó értelmiségnek, a tudomány képviselőinek, a nemzeti kultúra teremtőinek és formálóinak.”
Valamennyi megszorító intézkedést a felsőoktatáson, a Magyar Tudományos Akadémián, a kulturális intézményeken kezdett a balliberális kormány, ahol az alkotó értelmiség, a hazai tudományos kutatás és fejlesztés zöme összpontosul. Elbocsátások, kutatói támogatások átütemezése, alkotói pályázatok összegének elvonása, szűkítése, pályázatok elmaradása, folyóirat- és egyéb támogatások megvonása jellemezte az idillinek megálmodott időszakot. Arra is volt példa a balliberális kormányzat működése idején, hogy az irodalmi szervezeteknek be sem tervezett a kormányzat éves állami támogatást, és a működéshez szükséges minimális összeget utólag kellett „kicirkuszolniuk” az íróknak.
A kormányzat kultúratámogatásának sétányát évről évre elhullt, megszűnt folyóiratok, eladott, megszűnt, valaha művelődéstörténeti értéket képviselő kerületi művelődési házak, klubok szegélyezik, egy-egy évre leálló vagy végleg elmaradó kulturális fesztiválokkal.