A mentelmi jog kizárja vagy átmeneti időre felfüggeszti a parlamenti képviselők büntethetőségét. Az állampolgárok úgy gondolhatják: sérül a törvény előtti egyenlőség, hiszen mindenki más ellen indulhat büntetőeljárás, a képviselőkkel viszont kivételt tesznek. Ön hogyan ítéli meg ezt a kérdést?
– Úgy gondolom, hogy bár a képviselői jogállás szabályozása alapvetően megfelelő, részben átgondolatlan. Így például a véleménynyilvánítás néhány újabb korlátozása csak az állampolgárok szólásszabadságát akadályozza, amikor tiltja a nemzeti jelképek megsértését vagy a holokauszt tagadását. Nem értek egyet az ilyen korlátozásokkal, azt mégis visszásnak tartom, hogy a rendelkezés nem vonatkozik a képviselőkre. Ha egyszerű polgárként megsértenénk nemzeti jelképeinket, vagy kétségbe vonnánk a holokauszt megtörténtét, megbüntethetnének. Ha azonban a képviselő a parlament plenáris ülésén tenné ugyanezt, mentelmi joga miatt gyakorlatilag nem lenne felelősségre vonható. A mentelmi jog egyébként az Országgyűlés függetlenségét garantálja. Mivel a parlament mindenki számára kötelező törvényeket hoz, nagyon lényeges, hogy biztosak legyünk abban: az országgyűlési döntések mindig szabad elhatározásból jönnek létre.
– Eszerint nem tökéletes a jogi szabályozás?
– Vannak szabályozási problémák. A képviselők jogállásáról, benne a mentelmi jogról 1990-ben azért fogadtak el törvényt, hogy a honatyákat ne lehessen korlátozni szabadságukban. Igen ám, de később nem teremtették meg az összhangot az új rendelkezésekkel. A képviselőt például nem lehet őrizetbe venni, tanúként mégis elővezettethetik a bírósági tárgyalásra. A lényeg mindemellett is az, hogy a mentelmi jog védi a képviselőket az illetéktelen hatósági beavatkozásoktól, zaklatásoktól.
– Miért zaklatná a hatóság a képviselőket?
– Elvben politikai nézeteik miatt is megtehetné. Történelmi példát említek: 1945-ben egy törvény alapján eljárást indíthattak azok ellen, akik korábban megszavazták az Országgyűlésben a Szovjetuniónak szóló hadüzenetet. A mentelmi jog értelmében viszont a képviselő nem vonható felelősségre az ebben a minőségében leadott szavazataiért vagy nyilatkozataiért. A mentesség ebben a körben abszolút jellegű: a parlament tagja ellen ilyen okból egyáltalán nem indítható eljárás. Ezt nevezzük immunitásnak, felelősségmentességnek. A politikai megnyilvánulások nem járhatnak jogi konzekvenciával.
– Kivételek azért vannak, nem?
– A törvény négy kivételt sorol fel: a rágalmazást, a becsületsértést, az államtitok, illetve a jó hírnév megsértését. Ezekre nem terjed ki a felelősségmentesség, minden másra igen. A képviselők gyakran sértegetik, becsmérlik egymást, és jó hírnevük védelmében sokszor pereskednek a bíróságon.
– Jogállamban természetesnek tekinthető ez?
– Szerintem nagyon sok konfliktus, amely nálunk mentelmi ügy, például becsületsértés vagy rágalmazás, több nyugat-európai országban parlamenti fegyelmi ügy lenne. Rendkívüli mértékben rombolja az Országgyűlés tekintélyét, ha az emberek azt látják, hogy a képviselők perben állnak, haragban vannak egymással, rágalmazzák, bíróság elé citálják társaikat. A parlamentnek házon belül kellene ezeket az ügyeket rendeznie. Amíg azonban ennyire éles a konfliktus a pártok között, addig nem működhet jól a mentelmi jog sem.
– A legutóbbi ügyekben nem politikai nyilatkozatról vagy képviselői voksról van szó, hanem a gyanú szerint szokványos köztörvényes bűncselekményekről. Vannak, akiket az Országgyűlés tagjaként gyanúsítanak ilyenekkel, másokat képviselőjelöltként vonnának eljárás alá.
– Az ilyen ügyekre vonatkozik a mentelmi jog másik alakzata, az úgynevezett sérthetetlenség. Csak az Országgyűlés jóváhagyásával lehet az országgyűlési képviselővel szemben büntetőeljárást vagy szabálysértési eljárást indítani, már megindult eljárást folytatni, illetőleg büntetőeljárási kényszerintézkedést alkalmazni. A törvény kiterjeszti a mentelmi jogot a képviselőjelöltekre is: a jelöltet attól kezdve illeti meg a mentelmi jog, hogy a választási bizottság nyilvántartásba vette. Szerintem ez a szabályozás megfelelő, de tudni kell, hogy a mentesség nem általános jellegű, hanem célhoz kötött. Rendeltetése az, hogy megakadályozza a mandátumért indulni kívánó személyek megfélemlítését. Ha azonban bebizonyosodik, hogy nem az országgyűlési jelöltséggel összefüggő ügyről van szó, az Országos Választási Bizottságnak (OVB) fel kell függesztenie a nyilvántartásba vett jelölt mentelmi jogát, s ki kell adnia az igazságszolgáltatásnak.
– Nemrég elhangzott, hogy az OVB csak akkor függesztheti fel a jelölt mentelmi jogát, ha a feltételezett bűncselekményt a választás kiírása előtt követte el. Valóban így van?
– Nincsen jelentősége annak, mikor történt az állítólagos bűncselekmény. Csupán az számít, hogy mikor akarnak sort keríteni a büntető- vagy a szabálysértési eljárásra. Ha ez a jelöltség periódusában történik meg, mindenképpen védi a jelöltet a mentelmi jog, ám szinte bizonyos, hogy fel kell majd függeszteni, mert az eljárásnak nincs köze a képviselő-jelöltséghez. Véleményem szerint a joggal való visszaélés tipikus példája, ha valakinek kifejezetten azért gyűjtenek kopogtatócédulát, hogy kiszabadítsák az előzetes letartóztatásból, kimenekítsék az ügyből. Ilyenkor ugyanis az adott személy nem azért indul a mandátumért, mert képviselő akar lenni, hanem azért, hogy mentesüljön a büntetőeljárástól.
– Az utóbbi években köztörvényes bűncselekmények miatt sem adta ki a képviselőket az Országgyűlés. Ez összhangban van a jogszabály rendeltetésével?
– A gyakorlat olykor ellentmond a szabályozásnak. Előfordult, hogy köztörvényes bűncselekmények esetében is fenntartották a képviselő mentelmi jogát. Ilyenkor mindig megdöbbenek, mert ha a parlament nem adja ki a képviselőt, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a testület politikai indítékot gyanít a büntetőeljárás mögött. Úgy vélem, közvádas ügyekben, amikor a rendőrség vagy az ügyészség indítja az eljárást, jogállamban elvileg elképzelhetetlen, hogy politikai szándék vezesse a hatóságot. Szerintem ez önmagában rendkívül súlyos eset, s azonnali vizsgálatot igényelne. Ebben a ciklusban megtörtént, hogy magánokirat-hamisítás, hűtlen kezelés, kényszerítés s életveszélyt okozó gondatlan testi sértés ügyében sem függesztette fel az Országgyűlés a képviselő mentelmi jogát. Vajon komolyan gondolták, hogy ilyen súlyos ügyekben koncepciós eljárásról lehet szó?
– Nemrég elhangzott a parlament mentelmi bizottságában, hogy a vádhatóság politikai indítékból kérte egyes képviselők kiadását. Úgy vélték: kevés a bizonyíték. Van rá mód, hogy a parlament felülbírálja az igazságszolgáltatást?
– Képviselő ellen nem lehet nyomozni. Rendszerint az történik, hogy más személy ügyében valamelyik honatyáról is adatot szerez a nyomozó hatóság. Ha ezek az információk elegendőek az alapos gyanúhoz, vagyis annak megállapításához, hogy a képviselő is elkövethetett bűncselekményt, akkor – a vádemelésig a legfőbb ügyésznek, azt követően az eljáró bíróságnak – kezdeményezni kell az Országgyűlésben a mentelmi jog felfüggesztését. Először a mentelmi bizottság foglalkozik az üggyel. Nincs szabályozva, hogy pontosan mit vizsgálhat, de a grémium nem veheti át a nyomozó hatóság munkáját. A bizottság azt tárja fel, hogy tényleg bűncselekményről van-e szó, és elvben elkövethette-e azt a képviselő. Megnézik emellett, hogy hasonló esetekben miképpen szokott eljárni az igazságszolgáltatás. Mindezekkel azt vizsgálják, hogy a hatósági fellépést nem megtorlásként alkalmazzák-e a képviselő politikai tevékenysége miatt. A mentelmi bizottság állásfoglalása után az Országgyűlés vita nélkül határoz. A mentelmi jogot a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával lehet felfüggeszteni. Volt rá példa, hogy a mentelmi bizottság javasolta a felfüggesztést, de a plenáris ülés nem szavazta meg.
– Köztudomású: a mentelmi jog megalkotását a hatalmi ágak szétválasztása indokolta. A polgári demokráciák kialakulásának idején szerették volna megakadályozni, hogy a kormány megfélemlítse a parlamentet. Újabban viszont a kormány és a parlamenti többség szoros együttműködésben dolgozik. Mi indokolja a mentelmi jog fenntartását?
– A parlament függetlenségét eredetileg valóban a végrehajtó hatalom beavatkozásától akarták megóvni. A mentelmi jog azoknak a hatóságoknak a zaklatásaitól véd, amelyek többnyire a kormány, a végrehajtó hatalom alárendeltségében működnek. Fontos: ne történhessen meg, hogy a kormány hatósági eljárásokkal próbálja ellehetetleníteni a képviselőket.
– De nálunk az ügyészség nincs alárendelve a kormánynak. Nem is lehetne felhasználni a parlament ellen.
– Közömbös, hogy az ügyészség vagy más hatóság milyen alárendeltségben dolgozik, mert a mentelmi jog az összes illetéktelen hatósági zaklatástól véd.
– Vajon miért vált a kampányban középponti témává a mentelmi jog?
– Az a benyomásom, hogy a viták mögött gyakran politikai szándékok húzódnak meg. Ez önmagában is növeli a mentelmi jog fontosságát. Az intézménnyel adott esetben vissza is élhetnek, hiszen ha az Országgyűlés egy közvádas büntetőeljárásban nem adja ki a képviselőt, az többnyire bizony visszaélés a mentelmi joggal, még akkor is, ha kétharmados parlamenti többség szavazza meg. Szerintem a mentelmi jog szabályozásával alapvetően nincsenek problémák, inkább a gyakorlattal vannak gondok.
– Szinte az egész alkotmányos rendszerről elmondható, hogy a szabály jó, csak a gyakorlat nem megfelelő…
– A jogintézmények nem működhetnek jól, ha nem működik jól az alkotmányos és demokratikus kultúra, amely ezeket éltethetné. Jogászszemmel nézve például a magyar alkotmányos jogállamban sokkal több intézményi garancia létezik, mint Nagy-Britanniában, ahol még írott alkotmány vagy alkotmánybíróság sincs. Van azonban fejlett alkotmányos kultúra, vannak konvenciók, amelyek mederbe terelik a vitákat. A mentelmi jog esetében nálunk jó a szabályozás, még a gyakorlat is kialakult, csak hiányzik az alkotmányos értékközösség a politika szereplői között.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
