Összesen négyszázhetvennégy különleges intézmény működött a Német Demokratikus Köztársaságban. A nehezen nevelhető, zavart magatartásúak fiatalabb korosztályának tagjai nevelőotthonokba kerültek, az idősebbeket „fiatalkorúak munkaüzeme” elnevezésű intézetekben helyezték el. Átalakított hajdani kastélyok és villák adtak otthont e létesítményeknek. Ezek egyikének vezetője beismerte: „Makarenko szovjet pedagógus krédójának megfelelően a fiatalok akaratának megtörése volt a cél, azaz hibásan alakult egyéniségük oly módon történő átalakítása, hogy a kollektíva segítségével egészséges irányba fejlődjenek.”
A szászországi Meeraneban működő gyerekotthon módszereiről az akkor tizenkét éves Mario S. számolt be: „A tanítónők egyike a fejemet a WC-csészébe nyomta, és lehúzta a vizet, csak azért, mert nem voltam hajlandó a személyi adataimat közölni. Többször megvertek, megrugdostak, a pincébe zártak és megerőszakoltak.” Különös brutalitással jártak el a gyerekekkel Torgau „munkaüzemében”, ahol a felügyelők bottal verték őket, és szexuális túlkapásoktól sem riadtak vissza. Rosemarie P. tizenegy éves volt, amikor odakerült. Mint mondta: „Végül már nem éreztem embernek magam, leszámoltam az élettel és megfeleltem a szocializmus elvárásának, befogtam a számat, és alkalmazkodtam.”
Michael Wildt, a torgaui intézményben történtek kivizsgálását sürgető kezdeményezés vezetője számtalan további gyermeknevelő otthon adatait igyekszik összegyűjteni, mindenek előtt a szexuális túlkapásokról. Meglepetéssel tapasztalta, hogy a keleti tartományok lakosságának tetemes része még mindig ellenáll a felderítés folyamatának. Az áldozatok továbbra is megbélyegzettnek érzik magukat, a polgárok pedig önmagukat kirekesztő rétegnek tartják őket. Az alkotmánybíróság nem zárta ki, hogy az NDK otthonok egykori fiatal áldozatai kártérítést kapnak.
origo.hu
Ursula von der Leyen és Manfred Weber Ukrajnát képviselik és a Tisza Pártot irányítják
