Lángoló alagutak. A metró világszerte közkedvelt célpontja a terroristáknak. Emlékezzünk csak az Aum Sinrikjo szekta 1995-ös tokiói ideggáztámadására, az algériai iszlamisták még ugyanebben az évben végrehajtott párizsi robbantására vagy a tíz évvel későbbi, 56 halottat és mintegy 700 sebesültet követelő londoni merényletre. A napi nyolc-kilenc millió utast szállító moszkvai metróban először még a szovjet időkben, 1977-ben robbant bomba, s az elkövető három örmény nacionalistát ki is végezték. Ezt követően több kisebb, inkább csak sérülésekkel járó akciót is feljegyeztek, mígnem 2004-ben kétszer is akcióba léptek a terroristák. Az első esetben az Avtozavodszkaja és a Paveleckaja állomások közötti robbanásban 41 utast ölt meg az öngyilkos merénylő, míg a Rizsszkajánál a biztonságiak megzavarták a kaukázusi sahidokat, de így is tízen meghaltak. (S. G.)
Hat évvel a Rizsszkaja megállónál történt öngyilkos merénylet után ismét a moszkvai metrót szemelték ki célpontul a terroristák. Ezúttal a városközpont két nagy forgalmú állomásán, ráadásul a reggeli csúcsidőszakban robbantak a bombák. A merényleteket tegnap estig egyetlen szervezet sem vállalta magára, Alekszandr Bortnyikov, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatója azonban leszögezte, a merényletet „az Észak-Kaukázushoz kötődő terrorista csoportok követték el”. A Park Kulturi állomáson az első hírek szerint találtak egy harmadik, fel nem robbant robbanóövet is, ezt később cáfolták.
– Az orosz vezetés rendületlenül folytatja a terrorizmus felszámolását célzó irányvonalát, s ezt a harcot kompromisszumok nélkül végigviszi – jelentette ki a merényletek után Dmitrij Medvegyev államfő. Eközben az éppen Krasznojarszkban tartózkodó Vlagyimir Putyin kormányfő különösen aljas bűncselekménynek nevezte a merényleteket, megjegyezve, nem kételkedik abban, hogy a felelősöket meg fogják semmisíteni.
*
Sokkolta az orosz fővárost a reggel nyolc óra után a Lubjankánál, majd nem sokkal később a Park Kulturinál robbant két bomba. A két állomáson és környékén káosz uralkodott. A telefonok nem működtek. A felszíni közlekedésben a szokásosnál is nagyobb dugók alakultak ki. E zűrzavar haszonélvezői egyedül a taxisok voltak, akik a központban azonnal többszörösére emelték a tarifát. A metró az érintett vonalon leállt, így sokan kénytelenek voltak gyalog folytatni útjukat. De a metró működő részein is példátlanul kevés volt az utas, a merénylet híre miatt ugyanis nagyon sokan nem indultak el a munkába. Megszigorították az ellenőrzést is, ahol nem állították le a szerelvényeket, a biztonsági erők a szokásosnál szigorúbban vizsgálták át a hátizsákokat és a csomagokat. A peronokon összezsúfolódott emberek eközben mobiltelefonjaik gombjait lázasan nyomogatták, hogy kapcsolatba léphessenek azokkal a hozzátartozóikkal, ismerőseikkel, akik a terrortámadások idején feltehetően az érintett szakaszokon utaztak. A mobilhálózat azonban túlterhelt volt, így csak a szöveges üzenetek jutottak el a címzettekhez.
A katasztrófahangulatot fokozta a mentőautók szirénáinak süvöltése, a városközpont felé tartó mentőhelikopterek látványa. A történelmi moszkvai városközpont közvetlen közelében lévő Lubjanka metróállomásnál a detonáció után egy helikopter szállt le a tér kellős közepén. Itt magasodik az egykori KGB, ma a Szövetségi Biztonsági Szolgálat székháza.
A szemtanúkat egymás után szólaltatták meg a tévék és a rádiók, sokan pedig az interneten számoltak be megpróbáltatásaikról. „A szerelvény már megállt, amikor hatalmas durranás hallatszott. Az emberek kiabáltak, sikítoztak. Kitört a pánik. Kézen fogtam a feleségem, s megpróbáltunk kijutni. Amikor sikerült, felhívtuk a lányunkat, hogy ne induljon el az egyetemre” – mesélte a Nyezavizimaja Gazeta tudósítójának Mihail. A helyszínt csak nagyon lassan lehetett elhagyni, az összetorlódott utasok csak találgattak, hogy mi okozta a robbanást. Újabb detonációtól tartva mindenki próbált minél gyorsabban kijutni, az időközben kiérkező mentőalakulatok viszont befelé tartottak, ami tumultuózus helyzetet okozott. Az egyik internetes fórumon ezeket a pillanatokat idézi fel egy hozzászóló. „A Komszomolszkaján jártam, s mint utóbb kiderült, hét-nyolc perccel korábban robbanhatott a bomba a Lubjankán. Az emberek özönlöttek kifelé, ami ilyen időben nem meglepő. Egyszer csak szárnyra kelt a hír a tömegben, hogy robbanás volt a Lubjankán. Végignéztem az embereken, a szűk helyen, s arra gondoltam, mi lenne, ha itt is lenne egy öngyilkos merénylő. Megremegtem” – emlékezik. „Minden akkor kezdődhetett, amikor a Lenin könyvtárnál felszálltam, bemondták, hogy fennakadás van, de senki sem beszélt evakuálásról” – idézi Anton szavait a RIA-Novosztyi. „Tíz percet álltunk a Kropotkinszkaján is, majd még ötöt az alagútban a Park Kulturi előtt. Már vagy három perce befutottunk az állomásra, s én valahol a terem közepén a kijárat felé igyekeztem, amikor a szerelvény vége felől robbanás hallatszott. Éreztem a vibrációt” – idézi a történteket Anton. A fórumokon az utasok pokoli állapotokról számoltak be. A robbanás erejére jellemző, hogy a kocsikban lévő bombák ereje felszakította a szerelvények oldalát, és a peronon tartózkodók közül is volt, aki meghalt, sokan megsebesültek. Rengetegen szenvedtek könnyebb sérülést, másokat a detonáció által szétszakított emberi szövetdarabok véreztek össze.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!