A kerámiaszobrász-népdalénekes a Né’ hol kerekedik… kezdetű magyar népdallal maga nyitotta meg az ünnepet, amelyre dugig megtelt a Vármegye Galéria Erdélyből elszármazott művészekkel, értelmiségiekkel, még néhány politikus is akadt az ide-oda rajzó tömegben. Kóka Rozália mesemondó a lészpedi szent leány látomásaiból mesélt részletet. Marton Szép Ilona balladája után – amelyet Petrás Mária énekelt – jött Kóka Rozália meglepetése: Magyarfaluban gyűjtötte azt a jobb híján szerelmes történetként aposztrofált beszélykét, amelyet Az első együtthálás címmel előadott. Nyilván, amit a két művésztől láttunk, hallottunk, azt hívják női bölcsességnek. A közönség áhítattal meghallgatta a népdalokat, a lészpedi szent leány meghívását az örök szüzességre, de amikor Kóka Rozália előadta a vérbő parasztlány első élményeit, amelyeket éjszaka a szénapadláson gyűjtött, felharsant a hálás, felszabadult kacagás, ami nemcsak a legtöbbünk számára elmúlt, s egy pillanatra elénk villanó ifjúságnak szólt, hanem annak is, hogy ebben az országban ritkán tudtak az elmúlt években ennyire felszabadultan együtt kacagni az emberek, és ritka volt az is, hogy bárki kellemes meglepetést szerezzen nekik, s ne szomorút. Döbrentei Kornél költő, aki megnyitóbeszédet írt magának előre, nevetett is, zavarban is volt, érezte, dobhatja el a papírt, mert az emelkedett hangulathoz neki is csak igazodni kell. A megnyitó után Petrás Mária meg is kérdezte tőle: – Csak tán nem te voltál az a legény a mesében, Kornél?
A falakon Petrás Mária szobrai többnyire bibliai ihletésűek. Jézus nagypénteki szenvedéstörténetének jeleneteit láthatjuk több domborművön, de Jézus életéből fogantatásától kezdve is láthatunk jellegzetes szimbólumokat, jeleneteket Mária és Erzsébet találkozását például. A tárlatnak magyar történelmi vonatkozása is van: Szent István és Szent László mellszobra a galéria fő falán egy Madonna-szobor két oldalán kapott helyet. A Mária a Kisjézussal az ölében a legfőbb témája mégis a kiállításnak, több ilyen szobrot is látunk, ezek gyakran nagyobb méretűek, kerekdedebbek, sugárzóbbak, mint a többi alkotás. Lükő Gábor szerint ezek a jellegzetes, a figuralitáson is átütő térbeli geometrikus formák, a szimmetrikus, hangsúlyos, kidolgozott lábtartás mind több ezer éves, a messzi keletről hozott és megőrzött formák. Petrás Mária madonnái ugyanis nem ülnek illedelmesen, aszimmetrikusan, öszszezárt térddel, és „nem is láb nélküliek”. Lábtartásuk minimum kis terpesz. A két lábfej, a térd, a comb csupa eleven erő, és muszáj figyelni, ahogyan az öl felé vezeti a tekintetet. A látvány mégsem erotikus, sokkal inkább az örök anyai befogadás, az örök újjászületés reményét árasztja.
A tárlat május 21-ig keddtől péntekig 10 és 18 óra között látogatható.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
