Paksi járat

A tavalyi nagy vasútleépítések idején egyebek közt felszámolták a személyforgalmat a Mezőfalva–Paks vonalszakaszon. Ez az átlagosnál is nagyobb marhaság volt a közlekedési minisztérium részéről, ott ugyanis nukleáris katasztrófa esetén ki kellene menekíteni az erőmű dolgozóit, 3500-4000 embert. Jelenleg, ha fűtőanyagot szállítanak az atomvárosba (vagy kiviszik onnan az elhasználtat), hét nappal előbb kell leadnia a megrendelést a vasúttársaságnak, hogy a megfelelő személyzetet kivezényeljék. Válság esetén nincs idő hét napot várni, két-három óra alatt kell evakuálni a munkásokat. Ráadásul, mint más lezárt pályákon, itt is előfordulhat: egyik éjszaka lelkes fémgyűjtők felszedik a síneket… (Az üzemeltetés nem kerülne többe, mint az őrzés, ez azonban szintén hasonlóan szünetel.)
A veszélyes szállítmányok ki- és bejuttatása kizárólag vasúton történhet. Ha hozzávesszük ehhez, hogy az Országgyűlés döntött az erőmű bővítéséről, logikus a vasúttársaság kérése a közlekedési miniszterhez: állítsa vissza a személyforgalmat. Ám a közösségi közlekedés reformjáért felelős miniszteri megbízott, Antali Károly minősíthetetlen hangon lesöpörte az asztalról az újraindítás kérdését.
Mindenesetre a biztonsági szakemberek kérdéseire – mi lesz Pakson, ha beüt a ménkű? – a tárca csak hallgat, mint tükörponty a cekkerben. Valószínűleg a saját időszerű menekülésük előkészületeivel vannak elfoglalva.