Az elmúlt években újra és újra felmerül a kérdés: történt-e Magyarországon rendszerváltás egyáltalán, illetve a hatalmi csere milyen mértékben valósult meg? A demokratikus választások huszadik évfordulójára a Magyar Országos Levéltár (MOL) kiadásában megjelent multimédiás DVD kísérőtanulmánya meglehetősen szkeptikusan vizsgálódik ebben a tárgykörben. A tanulmányt készítő történészek – Majtényi György, Mikó Zsuzsanna és a multimédiás anyag szerkesztője, Szabó Csaba – úgy vélik, nem történt radikális váltás, sőt még az sem hihető, hogy az átalakulás idején bárki olyan hatalommal, erővel rendelkezett volna az országban, amelynek segítségével leválthatta a rendszert, vagy akár szándékai szerint irányíthatta a rendszerváltozás menetét.
Ha így van, akkor ez azt is jelenti, hogy voltaképpen csak sodródtunk az eseményekkel, és bár történt valamilyen változás körülöttünk, ennek iránya nem szándékainknak megfelelő volt. Ennek fényében a legkevésbé sem meglepő, hogy a változásokra készületlen ország nem tudott érzelmileg azonosulni a maszatos nyolcvanas évek világával, s azóta is gyanakvással szemléli az átmenet erőfeszítéseit. Annál is inkább, mivel napjainkra világossá vált, hogy a magyar történelem színpadáról 2009 végén eltűnő, de a rendszerváltás idején meghatározó politikai erő, a későbbi SZDSZ milyen formális és informális trükkökkel igyekezett már a kezdetekkor megszerezni a hatalmat. „A magyar társadalom szintén nem volt kellőképpen érett és felkészült a változásokra. Ezért is lehetett, hogy egyes csoportok, amelyek azt állították magukról, hogy »tudják«, mit kell tenni, a tömegek asszisztálása mellett lényegében kisajátították az átalakulást, és részben a maguk képére formálták azt” – áll a tanulmányban. Ez a jelenség társadalom-lélektani szempontból még feltárásra vár.
De húsz évvel a változások után megismerhetők-e már egyáltalán az átélt történelmi folyamatok, hozzáférhetők-e, rendelkezésre állnak-e releváns történelmi dokumentumok, források?
A MOL oktatási és tudományos kutatást segítő céllal készített DVD-je több mint 5000 oldal forrást, 40 óra hangfelvételt és két óra filmrészletet közöl az 1987–1990 közötti időszakról. A hatalmas munka révén betekintést nyerhetünk sok eddig kiadatlan dokumentumba, újra láthatjuk, hallhatjuk, olvashatjuk azokat a tömegtájékoztatásban megjelent információkat, amelyek végigkísérték mindennapjainkat a nyolcvanas évek végén. Mindez persze a teljesség igénye nélkül, „csupán” reprezentatívnak tekinthető válogatás céljából történt. A lemez készítői gondoltak arra is, hogy ne csupán a hatalom oldaláról rögzített információkat tárják a forrásgyűjtemény használói elé, hanem igyekeztek megjeleníteni – a Szabad Európa Rádió és a BBC magyar adásának hangfelvételei segítségével – a szerveződő ellenzéki mozgalmak, majd pártok szempontjait is.
A DVD-n található dokumentumok közül időrendben a legrégebbi az új Nemzeti Színház építéséhez kibocsátott „téglajegy” 1986-ból; láthatunk filmhíradórészletet az első hajléktalanokról, olvashatunk MSZMP-pb-jegyzőkönyvet 1988-ból az „ellenzéki, ellenséges tevékenység újabb vonásáról”, megnézhetjük az első beadványt a munkanélküli-segélyről, vagy éppen végigböngészhetjük az 1990-es választási plakátokat.
A multimédiás anyag egyik újszerűsége, hogy a bevezető tanulmány lábjegyzeteire kattintva eredeti dokumentumot olvashatunk, hangfelvételt hallgathatunk meg – amelyek természetesen elérhetők a megfelelő menüpontnál is. A válogatást kronológia és hosszú névmutató egészíti ki, amelyből sok, azóta is az élvonalban található közéleti szereplő, politikus, illetve mára teljesen elfelejtett „epizodista” rövid életútját ismerhetjük meg.
Válogatásuk alapját nemcsak a levéltárban őrzött iratok képezték, hanem más archívumokból is válogattak. Pillanatnyilag a levéltári törvény és az egyes államigazgatási szervek iratkezelési szabályai határozzák meg, hogy a nem titkos minősítésű iratok hogyan kerüljenek levéltári kezelésbe, ezáltal hogyan váljanak kutathatóvá a tudományos érdeklődés számára. A MOL-nak mintegy négyszáz államigazgatási szerv és négyszáz gazdasági szervezet ad át iratokat, tizenöt évvel az egyes ügyek keletkezése után. A kutatási határ – a minisztériumok külön engedélye nélkül – harminc év, vagyis az 1990. május 1-je után keletkezett iratok még nem hozzáférhetők.
A minisztériumoknak, államigazgatási szerveknek, állami tulajdonú gazdasági társaságoknak önálló iratkezelési szabályzatuk van, és a levéltári törvény szerint maguk felelősek az iratkezelésükért. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő viszont külön céget alapított az iratkezelési feladatok ellátására. Így az a veszély fenyeget, hogy belátható időn belül nem lesznek hozzáférhetők a privatizációs folyamat dokumentumai az állampolgárok és a tudományos kutatók számára. A Magyar Országos Levéltárnak korlátozott lehetősége van annak megállapítására, hogy mely iratok maradnak fenn. Ellenőrzéseket végeznek, de ezek során nem deríthető ki, hogy a megőrzött iratok elégségesek lesznek-e az állami vagyon magánosításának megértéséhez. Ehhez szisztematikus kutatásokat kellene végezni, amihez persze sem a törvényi, sem a személyi, sem a pénzügyi feltételek nem adottak.
A MOL főigazgató-helyettese, Szabó Csaba kérdésünkre elmondta: a rendszerváltás éveinek gazdaságtörténeti folyamataival kapcsolatosan nagy kihívást jelent, hogy míg az 1945 utáni államosítások történetét különösebb nehézségek nélkül nyomon lehet követni a levéltári iratok alapján – olyannyira, hogy így sikerült realizálni a kárpótlást –, addig lényegesen rosszabb a helyzet az 1989-es átmenet hasonló irataival kapcsolatban. A legtöbb esetben nem tárható fel a folyamatok teljes köre, mivel részletes jegyzőkönyvek helyett csupán szűkszavú privatizációs emlékeztetők tanúsítják az állami vagyon felszámolásának módját. Ezek az emlékeztetők sok esetben nem tartalmazzák a kikiáltási árat, nem említik meg azokat a körülményeket, amelyek egy-egy vagyontárgy devalválásához vezettek, csupán a vevőt és az eladót nevezik meg, valamint a vételárat tüntetik fel. Mintha az ügyletek lebonyolítói gondoskodtak volna arról, hogy az utókor ne szerezhessen pontos ismereteket az átmenet gazdasági hátteréről.
A szocialista gazdaság lebontásának egyik jellegzetes dokumentuma a Mecseki Szénbányák állami nagyvállalat gazdasági társaságokká való szétbontásának terve, amely mindössze hét másfeles sorközzel gépelt, pontokba szedett oldal. Ebből egy oldal a vállalat sematikus szerkezetét tartalmazza, két oldal pedig a szocialista olvasót vezeti be a kapitalista kifejezések rengetegébe, vagyis egyszerű szószedet olyan fogalmak megmagyarázására, mint tőzsde, portfólió vagy marketing.
A rendszerváltás éveinek pontos megismerhetőségét tehát objektív nehézségek is akadályozzák. A történészeknek nem elsődleges feladatuk felderíteni az átmenet éveinek gazdasági visszaéléseit, de még csak lehetőségük sincs rá, hogy a szokásosnál összetettebb vizsgálódásokkal egy-egy nagy horderejű döntés nyomába eredjenek.
Talán ezért is tűnt el nyomtalanul az 1990-ben a szabadság küszöbére érkezett ország minden lelkesedése. Források és a meglévő dokumentumokat értelmezni tudó, feldolgozó kutatói kapacitás hiányában nemhogy a bűnök, tévedések és torzulások szövevénye nem lesz szankcionálható, de még csak megismerhető sem. Húsz évvel az 1990-es szabad választás után így érthetjük meg az Internacionálé sokat gúnyolt sorának mélyebb értelmét: a múlt eltörlésének heroikus kísérlete valójában a jövő eltörlésére irányult.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
