Reális Barca-bravúr

A tavalyi történelmi triplázás – BL-, valamint spanyol bajnoki és kupadiadal – ugyan nem ismétlődhet meg, hiszen a legkevésbé értékes vas, a Király-kupáé már kikerült a tűzből, de a Barcelona két címvédést még véghezvihet. Szombaton éjjel a Primera División aranyérme felé tett egy nagy lépést a Real Madrid elleni 160. El Clásico idegenbeli megnyerésével.

Deák Zsigmond
2010. 04. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Közelítsünk messziről, Magyarországról a spanyol labdarúgás El Clásicója felé, de a távolság még annál a körülbelül 2600 kilométernél is nagyobb, mint amennyire Budapest fekszik Madridtól. Szombaton késő délután a 198. hazai örökrangadót játszotta egymással az MTK és a Ferencváros, ez az egyetlen adat, amelyben a mieink megelőzik a négy és fél órával később lezajlott 160. Real Madrid–Barcelona hispán derbit. A Hungária körúton bő kétezren, a Bernabéu stadionban nyolcvanezren követték figyelemmel a küzdelmet, a televíziós képernyők előtt ülők száma, a hangulat és a színvonal – ahogy az várható volt – nagyságrendi különbségeket mutatott. Bár gólszépségversenyre szűkítve Elding (FTC) és Szatmári (MTK) megelőzte a barcelonai Messit és Pedrót…
Ám félre a tréfával, jól tudjuk, rég elmúltak azok az idők, amikor a spanyol klasszikus derbiket honfitársaink (Puskás Ferenc, illetve Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Berkessy Elemér vagy éppen Szegedi Miklós) szereplése határozta meg. Bár Öcsi bácsi megállapítása vélhetőleg sosem veszti el aktualitását: „A Madrid–Barca a legjobb, ami egy labdarúgó életében adódhat.” S ha jobban belegondolunk, ez lassan, de biztosan a szurkolókra is vonatkozik (nem számítva a saját csapatot, illetve nemzeti válogatottat). Klubszinten ugyanis nincs más elitbajnokság, amely régóta annyira kétpólusúvá vált volna, mint a spanyol, így legfeljebb a skótok Celtic–Rangers glasgow-i derbijét lehet az El Clásicóval egy lapon említeni, de azért az nem ez a szint. Magyarul nem a világszint, nem az a találkozó, amely a földkerekség minden futballrajongóját megmozgatja valamiképpen. Például leülteti a tévéfotelbe.
Idén a spanyol bajnokság alakulása is rájátszott a rangadó jelentőségére, hiszen a felek fej fej mellett haladva húsz ponttal megugrottak az üldözőnek nehezen nevezhető riválisok elől, így az eredmény az aranyérem szempontjából kulcsfontosságúnak tűnt. A szombat éjjeli találkozó előtt inkább a vendég Barcelonának állt a zászló, hiszen megnyerte az előző három El Clásicót, egy éve Madridban 6-2-es megsemmisítő vereséget mérve a királyi gárdára. Novemberben a Nou Campban „csak” 1-0-ra nyert Ibrahimovic góljával, a svéd csatár sérülése miatt most nem léphetett a Bernabéu stadion gyepére, Henry és Abidal is kimaradt, a lábadozó Iniesta csak perceket kapott. Ehhez képest túlzás lenne tartalékos Barcáról beszélni, Xavi egyedül is tökéletesen irányította a gépezetet, előbb a 33. percben Messinek, majd az 55.-ben Pedrónak adott csodás gólpasszt. A 2-0-hoz kellettek Victor Valdés védései is, de jóval szomorúbb kollégája, Casillas sem tétlenkedett, nem rajta múlt a hazai vereség.
A katalánok az eddigi 31 forduló alatt 17. alkalommal nem kaptak gólt, s a tizenegyedik bajnoki idényben verték oda-vissza a Real Madridot. Tavaly is így történt, sorozatban két fővárosi Barca-siker még sosem született, mint ahogy összességében négy egymás utáni se. „Ezt nem lehet tervezni, mi csak készültünk a listavezető ellen. Elégedettek vagyunk, de még huszonegy pontot lehet gyűjteni, ami rengeteg. Eddig még senki nem nyert vendégként ebben az idényben a Bernabéuban bajnokit, ez nagy értéket ad a győzelmünknek” – nyilatkozta Josep Guardiola vezetőedző. Hozzátehette volna, két szezon kivételével még olyan sem fordult elő, hogy az legyen az aranyérmes, aki otthon kikapott az ősi riválistól. Pedig a nyilatkozatok szintjén erre készül a Real: „A Barcelona jobban játszott nálunk, de nem szabad csüggednünk, még hét meccs hátravan a bajnokságból. Hinnünk kell benne, hogy még lehetséges a végső győzelem.” – mondta a meccs után Cristiano Ronaldo, aki Messi elleni aranylabdások párharcát is elveszítette. A kis argentin szokás szerint nem kerített nagy feneket a történteknek: „Megmutattuk, hogy bárkinél jobbak tudunk lenni, de várnak még nehéz feladatok. A mai győzelem fontos lépés volt, de nem az utolsó.”
Messi idénybeli 40. találatát szerezte, s mivel még hátravan neki hét bajnoki és legalább két BL-találkozó az idényből, megdöntheti Ronaldo klubcsúcsát, aki 1996–97-ben 47 gólt vágott. A sokat emlegetett hét kör pedig valójában hat, hiszen a végelszámolásnál az egymás elleni eredmény számít majd, tehát a Barcának a Real további hibátlan szereplése esetén is belefér még egy vereség. De ki ellen? Ez itt a kérdés.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.