Roma csúcs

A múlt héten Córdobában tartották a második európai roma csúcstalálkozót (az első Brüsszelben volt 2008-ban). Córdobára valószínűleg azért esett a választás, mert a hatszázezer és egymillió közé becsült spanyol roma lakosság fele ezen a környéken él. Egyébként az Európai Unió roma lakosságát öt- és nyolcmillió körülire teszik, legtöbben Romániában élnek, számuk ott 1,5-3 millió körül lehet, Bulgáriában megközelítheti a nyolcszázezret, míg hazánkban a becslés felső határa hatszázezer. Az unió roma lakosságának kétharmada az említett négy országban él.
A cordobai konferencián az igazságügyi kérdésekért felelős uniós biztos, Viviane Reding elismerte, hogy a roma népesség életszínvonala az utóbbi időben romlott, és határozott ígértet tett, hogy a roma integráció ügye a bizottság napirendjében továbbra is előkelő helyet fog elfoglalni. A valóságban nem nagyon történik semmi: Spanyolország vállalta, hogy 2011–12-ben összesen mintegy százmillió eurót szán a roma integrációra – többek között a lakhatási feltételek javítására. Egy roma lakosra tehát kereken száz euró jut, ami Magyarországon kéthavi családi pótléknak, vagy hetven darab Porotherm tégla árának felel meg, ami a lakhatási feltételek javításához kevésnek tűnik.
A kirekesztettség fő oka a képzettségben keresendő. Csehországban például öt munkaképes roma közül csak egy rendelkezik megfelelő képesítéssel, míg ez az arány Bulgáriában és Romániában egy a nyolchoz.
Az Európai Parlamentben tartott vitán Viviane Reding a kirekesztés és rasszizmus elítélésén, továbbá a strukturális és regionális alapokra (mint a roma integráció elősegítésére felhasználható pénzforrásokra) való hivatkozáson túlmenően csak egy konkrét akciót említett meg: az unió kétéves kísérleti roma integrációs programját, amelynek keretében ötmillió eurót (tehát roma lakosonként fél eurót) költenek az iskolázás, az önfoglalkoztatás és mikrohitelezés feltételeinek javítására.
A vitában kiemelte az általános gazdasági feltételek szerepét Balczó Zoltán, aki szerint „Magyarország egyes régióiban cigány generációk úgy nőnek fel, hogy a család nem munkából, hanem segélyekből él. Munkahelyteremtés nélkül nincsen kiút, ezért a neoliberális gazdaságpolitikával szakítani kell.”
Járóka Lívia arra mutatott rá, hogy a társadalmi hátrányok egyenetlenül oszlanak meg a különböző földrajzi területeken, és a mélyszegény romák és nem romák által sűrűn lakott mikrorégiókban koncentrálódik a nyomor és a társadalmi kirekesztés, ami súlyos akadályát jelenti az európai társadalmi fejlődésnek. „Az ilyen térségeket ki kell emelni a számukra esélytelen versenyből és a sajátos igényekhez igazított intenzív programok révén meg kell kezdeni a fejlesztésüket” – mondta a néppárti képviselő.