Változatok a kampánycsendre

Lehet, hogy elavult, lehet, hogy értelmetlen a kampánycsend, viszont hasznos. Persze megfelelő keretek között. A rádiók két napon keresztül kulturális műsorokat sugároznak, fantasztikus felvételek kerülnek elő az archívumból, irodalom és zene békésen él együtt, illusztrálva, hogy milyen jól megvagyunk mi a politika nélkül. A Klubrádióban Kun Zsuzsa például azon tanakodik, miért nem készítenek a szobrászok gyermekeknek szóló szobrokat. Bizonyára megfeledkezett Szundiról és Morgóról, igaz, Hamupipőkének és Pán Péternek még van kifutási lehetősége a műfajban. Április 11. nemcsak a magyar választás, hanem a költészet napja is, a szerkesztőknek segít József Attila.
Az ország politikailag aktívabb fele azonban este hét óra tájékán már toporog a versek mellett, a kétnapos elvonás után erősen kívánja a híreket. Nem szükséges felidézni azt, ami vasárnap 19 órától Magyarországon történt, inkább lássuk, hogyan lehetett megoldani a problémát. Szigeti Péter és kollégái a szerkesztők rémálmának lettek a szereplői, hisz olyan helyzetet hoztak létre, amire nincs jó rádiós megoldás. A tévéknek egy kicsit egyszerűbb, beraknak egy Garfieldet és egy Dühbe jövőköt, a néző meg legfeljebb elmegy mosogatni. De mit tehet egy rádió, amelyik begyűjti a szakértőket, azok ülnek a stúdióban, minden mondat a fejükben, csak a gombot kell megnyomni. És nincs gomb. Pikó András a Klubrádióban időnként berak egy kampányzenét. A Magyar Rádióban megy a körkapcsolás, abban legalább nagy a rutinjuk. Még csendes pártházakban áll a riporter, és megpróbál hírt gyártani a nem hírből. Azért hallunk egy-egy érdekes, figyelemkeltő dolgot is. Azt mondja például a tudósító, hogy az LMP kampányközpontjában feltűnően sok a külföldi diplomata, nagykövetek és magas rangú követségi beosztottak. A hallgató meg, akinek sejtései vannak csak az LMP-ről, a friss erőnyerőről, más dolga nem lévén, azon gondolkodik: vajon mi a fenét csinál ott az a sok diplomata? Mi dolguk lehet?
Jobb híján a rádiókban összegyűlt szakértők is arról vitatkoznak, amiről a magyar családok otthon. Értelmes-e a kampánycsend fenntartása néhány száz ember miatt, főként, mivel este hétkor már kilyukadt a titokzsák. A Magyar Rádió az Országos Választási Bizottsághoz kapcsol, hallgatjuk az okfejtéseket, végül magunk is arra a következtetésre jutunk, mint Babarczy Eszter a Klubrádióban, hogy a bizottság nem nagyon tehetett mást. Arról pedig, hogy ki rontotta el, hamarosan Lendvai Ildikótól értesülünk, aki bedobja, hogy Balsai István javaslata volt a kijelölt választókörzet. A döglött ló még rúg egy utolsót.
Végül is valahogy túl lehetett élni az estét. Volt, akinek valószínűleg jobb volt, hogy tízig nem kapta bizonyosságát annak, amire a lelke mélyén számított. De mert a remény hal meg utoljára, a Klubrádióban Bauer Tamás és Babarczy Eszter csak ezután kezd gyászolni. A helyükben mi is ezt tennénk.
(Választás – 2010.)