Tegye fel a kezét az, aki volt már korrupciós helyzetben! – kértem a jelenlevőket, és elsőként felnyújtottam a kezem. Ilyenkor általában egy személy, valószínűleg az előadó iránti szolidaritásból, vagy némi számításból szintén jelentkezik. A korrupcióellenes képzések első perceiben ennyien vállaltuk a személyes élményeinket. Délre mindenki. (A kísérletek nem a büntetés-végrehajtás intézményeiben történtek.)
Ez az arány majdnem minden képzésen, tréningen érvényes volt. A jelenség megfejtése egyszerű. A korrupciót szinte kizárólag a pénzbeli művelettel azonosították a megkérdezettek. Az elmúlt években számos helyen tartottam képzést a korrupció mibenlétéről és az ellene való küzdelem lehetséges változatairól. Ezeken állami hivatalok köztisztviselői és különböző szolgáltató vállalatok munkatársai vettek részt. A kérdést nem beugratásnak szántam, hanem annak mérésére, melyek az első reakciók a korrupció kifejezés elhangzásakor. A jelenség boncolásakor azonban kiderült, hogy a résztvevők sokasága élete során belebotlott a korrupció valamelyik megjelenési formájába, mégpedig úgy, hogy nem is tudatosult bennük ennek árnyoldala.
Vannak olyan megjelenési formái a korrupciónak (az ajándékozás), amelyek mintegy természetes velejárói a mindennapjainknak. Ezekkel nem úgy számolunk, hogy helytelen cselekedetekben vettünk részt, akár ajándékozóként, akár elfogadóként.
Egy biztos, hogy a közhivatalokban és a szolgáltató cégeknél jelen vannak a korrupció esélyei, de mivel alkalmazottaik nem kapnak elegendő muníciót ezek felismerésére, elsősorban a vezetői magatartások példáin vonnak le következtetéseket a számukra megengedhető cselekedetekre.
A képzéseken részt vevők nyíltan beszéltek az őket ért korrupciós kísértésekről, bár nem mindig tudták, hogy abban voltak. Itt meg kell jegyeznem, hogy voltak olyan köztisztviselők, akik körében fel sem merült a hivatali korrupció szándéka. De mivel a korrupció nem csak a hivatalok kiváltsága, a magánéletben olykor-olykor előfordult, hogy a tisztességes hivatalnok máshol élt e nem kívánatos eszközzel.
Vagyis nem könnyű ebben a korrupciós szokásokkal terhelt világban eligazodni és kívül maradni. Ezek kitárgyalására, az egyének dilemmáinak eldöntésére, a szervezetek etikus működésének és így a közjó segítésére alkalmasak az ilyen képzések. Ha hatékony tud lenni a képzés, miért nem tömeges a munkavállalók oktatása? Miért nem szorgalmazza mondjuk a kormány a köztisztviselők ez irányú fejlesztését? Nincs pénz? Nincs veszélyérzetük az intézmények vezetőinek? Vagy valami más? Tapasztalatom azt mutatja, hogy vannak olyan közszolgáltatást végző nagyvállalatok, kormányzati szervezetek, amelyek önként vállalkoznak megelőzési vagy kezelési szándékokkal korrupcióellenes képzésre. Viszont egy jelentős intézményi csoport azért nem vállalja embereinek fejlesztését, mert attól tart, ha ilyen tematikát behoz a szervezetbe, azonnal rásütik a korrupciós bélyeget. Inkább nem beszélnek róla, hátha megússzák. Nem fogják.
Csak egy példa. Az egyik szolgáltató nagyvállalatnál évek óta tartok különböző képzéseket. Ez idő alatt számos olyan információ jutott a tudomásomra, hogy bizony erőteljesen jelen van a cégen belül a korrupció. Szóvá is tettem az illetékeseknek, akik ezt saját példáikkal még meg is erősítették. De nem vállalhatják a téma behozatalát, mert a külföldi tulajdonos ezt másképpen értené. Ezért egyelőre nem akarnak ilyen irányú képzéseket szervezni. Pedig a korrupció előbb-utóbb a felszínre tör.
Elkeserít, hogy tudós emberek, közírók, pártpolitikusok és egyéb közszereplők számtalan megnyilatkozása csak arról szól, hogy mennyire korrupt ez az ország (csoport, párt stb.), és valaki tegyen már valamit. Elsősorban ott fenn és lehetőleg más. Törvények, büntetések kellenének. Valaki kezdje már el. Ez nem más, mint mellébeszélés. Tanácsok osztogatása másoknak. Számtalan helyen javasoltam, hogy van megoldás. Nem kell senkire sem várni. Jaj, most nincs erre idő, nincs pénz, hiányzik a vezetői akarat, és különben is rajta vagyunk, megoldottuk, van etikai kódexünk, most fontosabb dolgokkal vagyunk elfoglalva… bla, bla, bla. Ilyen válaszokat kaptam.
Lehet, lentről szervezve kell megkezdeni a korrupció visszaszorítását. A hivatalokban, a munkahelyeken. Ne csak prüszköljünk! Cselekedjünk, amíg nem késő!
A szerző szociológus
origo.hu
TAJ-kártya helyett mobilapp? Mutatjuk, mit jelent ez a gyakorlatban
