Várakozó állásponton

A Független Jogász Fórum elnöke még a 2006-os országgyűlési választások után fordult az Alkotmánybírósághoz, megfogalmazva a szervezet aggályait amiatt, hogy a parlamenti választást szabályozó törvény lehetőséget teremt a „voksturizmusra”. Az Alkotmánybíróság helyt adott a beadványban foglaltaknak, Cservák Csaba alkotmányjogász szerint azonban, bár a jogszabály 2007-ben megváltozott, a régi rossz törvényt egy másik rossz törvény váltotta fel.

Milyen benyomásokat tett önre a vasárnapi első forduló?
– Rendkívül érdekes eseménynek lehettünk a tanúi. Egyes szavazófülkék előtt még este hét óra után is több százan vártak a sorukra, az Országos Választási Bizottság (OVB) pedig hosszasan ülésezett. Utólag azt mondhatjuk: a történéseket a szavazás idejének meghosszabbítása határozta meg, ehhez csatlakozott, hogy a választási eredményeket nem a szokásos időben, vagyis este fél 8 után, hanem csak fél 11-től hozták nyilvánosságra. Most tehát két különböző, de szorosan összetartozó dologról beszélünk. Az egyik a választójog, a másik az információszerzés és a tömegközlés szabadsága. A politikai alapjogok között a választás alkotmányos joga központi helyet foglal el. Ezt csak szükséges és arányos mértékben lehet korlátozni. Ha egy szabály nem egyértelmű, vagyis különböző megoldási lehetőségek vetődnek fel, a rendelkezésnek olyan értelmet kell tulajdonítani, amely az alapjogot a legkisebb mértekben csorbítja. Ez jogi evidencia. Szerintem emiatt az adott helyzetben érthető volt az OVB-nek az a döntése, hogy ha valaki 19 óráig megérkezik a szavazás helyszínére, annak módja legyen leadni a voksait. Annál inkább így van ez, mert a bonyodalmat nem a választópolgárok okozták.
– Az információszabadság is alkotmányos alapjog, s ezt vasárnap szűk keretek közé szorították, nem?
– Így van. Mint megtudhattuk, az OVB este 7 óra előtt egyetértett az Országos Választási Iroda (OVI) vezetőjének elképzelésével, amely szerint az iroda a szavazás befejezéséig nem kezdi meg az adatok közlését. Úgy vélték, az adatközlés a választók akaratának befolyásolása lenne, sértené a kampánycsendet. El kell mondanom, a kampánycsend a szavazás alkotmányos alapjogától teljesen elkülönülő kérdés, az információszabadság témakörét érinti: korlátozza a véleménynyilvánítást. Az én álláspontom az, hogy a kampánycsend védhető intézmény, habár sokan vitatják, érdemes-e fenntartani. Mostani jogunkban ez a szabály tág helyszínen és időkeretben érvényesül. Általános országgyűlési választás idején az egész országban az állampolgárokra, a jelöltekre, a jelölőszervezetekre és a médiára is kiterjed.
– Eszerint jól tette az OVB, hogy este 7 óra előtt támogatta az OVI vezetőjének, Virág Rudolfnak azt a javaslatát, hogy a szavazás végéig ne hozzák nyilvánosságra az előzetes eredményeket?
– A szavazás időpontját helyesen határozta meg az OVB, amikor a 19 óráig megérkezőknek módot adott a voksolásra. Az adatközlés elhalasztása azonban szerintem indokolatlan, szűkítő értelmezés volt. Vagyis az OVB ebben tévedett.
– A testület elnöke utólag azt mondta, a bizottságnak nem volt elegendő információja, amikor a szavazás meghosszabbításáról döntött. Ők úgy vélték, csak néhány tucat ember áll sorban, és a választás másfél, két órán belül befejeződhet. Ugyanakkor volt olyan szavazókör, ahol csak éjjel fél 2-kor zárták le az urnákat. Ebből a szemszögből nézve is helyesen járt el az OVB?
– Talán igen, a helyzetet ugyanis meg kellett oldania. Ettől ugyanakkor, mint már említettem, különbözik az a kérdés, hogyan kezeljük a kampánycsendet. A jogszabály céljából, az azt létrehívó jogi érdekből kell kiindulni. A jogi érdek az, hogy a választók akaratát ne lehessen tisztességtelenül befolyásolni. A kampánycsend akkor és ott indokolt, amikor és ahol a választópolgárok leadják szavazatukat. Ebből az következik, hogy a szavazóhelyiségben tilos információkat terjeszteni. Indokolatlan volt, hogy az országos médiumokat eltiltották az eredmények ismertetésétől. A szavazókörben nincs sem tévé, sem rádió.
– Ráadásul ez a korlátozás csak este 7 órától éjjel fél 11-ig tartott, mert 22.15-kor az OVB Virág Rudolf irodavezető indítványára megváltoztatta a 18 óra 50 perckor kiadott javaslatát, és hozzájárult, hogy az informatikai rendszer elkezdje az adatok ismertetését. Mit kellett volna tenniük?
– Szerintem a részleges kampánycsend lett volna a helyes megoldás. Az országos médiában a szokásos időponttól, vagyis nagyjából este fél 8-tól tájékoztatni kellett volna az állampolgárokat. Nem fogadható el, hogy az informatikai rendszer fél 11-ig várakozott. Annál kevésbé, mert több helyütt még ez után is szavaztak. A döntés tehát önellentmondásos, arról nem is szólva, hogy megfosztotta az állampolgárokat a tájékozódás lehetőségétől. A testület ezzel a lakosságnak, a médiumoknak és önmagának is súlyos károkat, hátrányt okozott. Hozzá kell tennem, hogy az országban majdnem minden hétvégén van valamilyen időközi választás. A kampánycsend ilyenkor csak ezekre a helyekre és nem az ország egész területére terjed ki. Most is csupán az érintett szavazókörökre lehetett volna alkalmazni a tilalmat, azokra viszont az urnazárásig.
– Az OVB nyilván attól félt, hogy utólag valaki megtámadja a választási eredményt azon a címen, hogy az adatok közlésével befolyásolták azokat, akik 19 óra után szavaztak.
– Ez lehetséges. Megengedhetetlen azonban, hogy a véleménynyilvánítás jogát, az információs szabadságot ilyen mértékben korlátozzák. A kampánycsend tág értelmezése sérti a média szabadságát is. Meg kell nézni, hogyan alakult ki ez a helyzet. Lehetett-e tudni, hogy ilyen káosz jön létre.
– Ön szerint hogyan válaszolhatunk erre? Tüzetes, mélyreható vizsgálat még nem történt, csak anynyit tudunk, hogy mindenki elhárítja a felelősséget. A résztvevők egymást és főként a jogszabályt hibáztatják.
– Azt hiszem, jó lett volna előre gondolkodniuk az illetékeseknek, mert az utólagos kármentés nem tudta megoldani a helyzetet. Az egész folyamat kiindulópontja az volt, hogy a 2006-os országgyűlési választás anomáliái után a Független Jogász Fórum (FJF) elnökeként beadvánnyal fordultam az Alkotmánybírósághoz (AB). Tanácskozásainkon már 2006 márciusában rögzítettük, hogy az igazolásos rendszert át kell alakítani, és garanciát kell teremteni arra, hogy mindenki csak egy képviselőre szavazhasson. Úgy véltük, sérti a jogállamot, ha nem érvényesül az egyenlő választójog szabálya. Az előző országgyűlési választás idején számos panasz, bejelentés érkezett a hatóságokhoz, hogy aki az első fordulóban a lakóhelyén érvényesen és eredményesen részt vett a képviselő megválasztásában, az a második fordulóban a jegyző igazolásával egy másik település jelöltjére is voksolhatott. Feltételezték, hogy helyenként szervezett utaztatás történt az eredmény befolyásolásáért. A bökkenő az ilyen esetekben az, hogy aki nem otthon szavaz, az a másik településen nem lakóhelyének jelöltjei és pártlistái közül választhat. Ez nagyon nagy hiba, és bár a jogszabály 2007-ben megváltozott, a gond nem oldódott meg, mert igazolással jelenleg sem a saját képviselőnkre voksolhatunk. Így minduntalan felvetődik a visszaélésszerű joggyakorlás, a voksturizmus gyanúja.
– A külképviseleteken már változott a helyzet: a világ bármely pontján minden magyar állampolgár a saját otthoni képviselőjelöltjére voksolhat. Az országon belül, az egyes választókerületek között miért nem lehetett ezt elérni?
– A régi rossz törvényt egy másik rossz törvény váltotta fel. Azt követően ugyanis, hogy az AB, érveinket elfogadva, 2006 őszén megsemmisítette a választójog egyenlőségét sértő paragrafusokat, az Országgyűlés túlnyomó többséggel új szabályozást iktatott be. A régi megoldást azonban konzerválták: igazolással, a lakóhelytől távol most sem a saját, otthoni képviselőjére szavazhat a választópolgár. További hiba, hogy nem választókerületekre, hanem településekre vonatkozóan adják ki az igazolásokat a kérelmezőknek. Ez ellen mi már a jogszabály előkészítésének időszakában tiltakoztunk.
– Azzal egyetértettek, hogy a települések csak egy-egy kijelölt szavazókörében lehet igazolással voksolni?
– Az FJF ezt ellenezte. Látható volt, hogy ha az igazolással voksolókat olyan szavazókörben fogadják majd, ahol a helyi lakosok is szavaznak, tumultus alakul ki: a lehetséges 600–1200 jogosult mellett további 1500–2000 ember is szavazásra jelentkezhet.
– Az OVI vezetője szerint a jegyzőknek kellett volna jobban alkalmazkodniuk a feltételekhez, habár úgy véli, az apparátusnak a jogszabály miatt meg volt kötve a keze.
– Szerintem azért mindig vannak lehetőségek. Ezeket előre át kellett volna gondolni. Több jegyzőt, urnát, szavazófülkét is beállíthattak volna. Az Országos Választási Iroda azonban a jelek szerint nem állt a helyzet magaslatán.
– Virág Rudolf egy tájékoztatón azt mondta: az OVI annak idején oroszlánrészt vállalt a 2007-es jogszabály-módosítás előkészítésekor. Vajon miért nem sikerült megteremteni a feltételeket?
– A jogszabályok előkészítésekor gyakran figyelmen kívül hagyják a jogalkotásról szóló törvényt: nem kérdezik meg az összes érintettet, vagy nem veszik komolyan a megjegyzéseiket. Sokszor nem vonják be azokat, akik a paragrafusokat alkalmazni fogják. A helyi választási irodák egyes információk szerint az elmúlt időkben számos észrevételt tettek, ugyanígy a civil fórumok is. Az FJF ugyanakkor nem látta a jogszabály tervezetét, mert azt nem mutatták meg neki. Elméleti tudásunk és tapasztalataink alapján fogalmaztuk meg álláspontunkat. Jelenleg nincs elegendő információnk ahhoz, hogy megítéljük: az országgyűlési választások első fordulójában miért nem működött megfelelően a választójogi mechanizmus.
– Hogyan készülhetünk ilyen körülmények között az április 25-i második fordulóra?
– A törvényt addig már nem lehet módosítani. Az Országos Választási Irodának azonban át kell tekintenie a tapasztalatokat, és szükség esetén kezdeményeznie kell a feltételek javítását. Az OVB átgondolhatja, esetleg felülvizsgálhatja eddigi álláspontját. Véleményem szerint érvényesítenie kell az információs szabadságot és a média jogait. Hozzáteszem: előbb-utóbb tisztázni kell a választási bizottságok és a választási irodák státusát, kapcsolatrendszerét. A választások megszervezéséért a kormányhivatalként működő választási irodák felelnek. Ők biztosítják a választási bizottságok döntéseinek előkészítését is. E kapcsolat alkotmányos aggályainak vizsgálatáért 2004-ben az AB-hez fordultam. Döntés még nem született.