Miért éppen a reneszánsz? Az emberiség történetében a reneszánsz vízválasztó volt: a túlvilági lét helyett az egyén került a középpontba. Ma is megújulásra van szükség, mint hatszáz esztendeje, de mi mindig csak várjuk a csodát, pedig az bennünk lakozik – fejtegeti Kollár László, az Élménybirtok – Bikal tulajdonosa és cégvezetője.
Az élménypark a felújított Puchner Kastélyszálló szomszédságában terül el. A főbejáraton túl időutazás kezdődik. Kollár László kollégáival két évet töltött korabeli dokumentumok tanulmányozásával. A város házait használt anyagokból húzták fel, választ keresve arra a kérdésre: milyen lehetett? Aki itt lépdel, hajlamos elhinni: bizonyára ilyen. A bejárat közelében jobbra mindjárt egy csárda, ahol szabadtéri kemencében sütik az étkeket. A parkban szerencsére nem érvényesül a mindent a szemnek, semmit a kéznek mondás, kipróbálhatjuk a tésztagyúrást, a lekvárfőzést vagy a vajköpülést. A csárda mellett patak csörgedez, a sodrás túloldalán nádfedeles parasztházak sorakoznak. A vályogfalú épületekben fazekasmester, kosárfonó dolgozik, bárki beülhet fonni, korongozni. Feljebb kovácsműhely áll, fölötte vízimalom, amelynek kerekét a patak felső folyása hajtja.
A malom mögött a madaras színpad nézőtere csalogat. Fejünk fölött kerecsensólyom, héja és uhu szálldos. A sólyom a solymászok által pörgetett csalira vadászik. A bemutató egy színdarab szövetébe ágyazva elevenedik meg, a történetben jellemző középkori figurák, virágáruslány, lovas vitéz, barát, szegénylegények, szerepelnek. Mellettük zenészek muzsikája röpíti vissza a képzeletet a középkorba, 1475-be. A patak mentén visszakanyarodva hazánk őshonos háziállatait vehetik szemügyre a látogatók, a kicsik meg is simogathatják a bárányokat, racka juhokat, szamarakat. Szalmában fürdik egy mangalicacsalád, nem messze tyúk kapirgál, ahogy a kacsa, liba és ló sem hiányzik az állatudvarból.
Elindulunk a város felé. Nehéz elképzelni, hogy a hét és fél hektáros terület nagy részét nemrég még az egykor itt működő termelőszövetkezet által hátrahagyott sitt borította. A XV. századi városba a déli kapun jutunk be. Az átjáró fölött bástya áll, amely a hat méter magas fal fölé nőve uralja a teret, tetejéről remek kilátás nyílik a falura és a macskaköves városi utcákra. A településen a korra jellemző építési technológia köszön vissza, gerendákkal tagolt, tapasztott, festett falú épületek között járunk. Az építkezéshez 650 ezer, bontásból származó, válogatott téglát, húszezer cserepet és százötven köbméter faanyagot vettek, hogy minél korhűbbnek tűnjenek az épületek. Igyekeztek, hogy a mai kor technikái láthatatlanok maradjanak: a fényforrásokat a parasztházakban gerendákba, vessző vagy cserép mögé rejtették, padló- és mennyezethűtést alkalmaznak.
Sétánk közben „Itáliából hazatért vándorszínészek” és animátorok idézik meg Corvin Mátyás korát, színdarabot rögtönözve a városi fogadóban. A város utcáin számos életképpel is találkozunk.
Ritka, hogy a krónikás külön szóljon az illemhelyről, de ezúttal ez elkerülhetetlen. A városka „latrinájába” lépve reneszánsz zene fogadja a vendéget, a csempe deszkát imitál, a vécécsészéket kőpadok alá rejtették, amelyeket fölemelhető fedővel takartak le. A víz oroszlánfejű réz vízköpőkből folyik egy hatalmas kőedénybe, miközben a szappant és a kéztörlőt fotocellás gép adagolja.
A kanyargós utcán ősi mesterségek művelőivel találkozunk. A várfal tövében kőfaragó műhely, szemben vele pék árulja kemencében sütött finomságait. A kisebbek akár maguk is gyúrhatnak egy perecet, kisütik nekik, amíg a várost fölfedezik.
Nem messze a szekszárdi Petrits József leszármazottai kínálnak kemencében sült lepényt, mézeskalácsot. Aki kíváncsi rá, megismerkedhet a gyertyaöntés fortélyaival is. A família 1808-tól datálható történetét családfa hirdeti.
A fogadó tornácán sziluettképet készít egy mester, munkáját nevetve nézik a utcácska fölé magasodó teraszon seritalt fogyasztók. Tovább haladva az apródiskolába érünk, ahol „hétpróbás” hadsegédeket képeznek. Hamarosan kézműves- és apródtáborok kezdődnek, jelenleg szálláshely után kutatnak a szervezők. Békák kuruttyolnak egy tóban, a víz partján szoborcsoport állít emléket a fekete seregnek.
Jókedvűen fürdőzünk a napsütésben, miközben jövőlátó cigány asszony jár kártyapaklival a kezében. A korabeli öltözeteket árusító szabó műhelyében a legkisebbek gyöngyöt fűznek, a fafaragónál rönkök és hasábok kerülnek az esztergagép alá, a szemünk előtt készülő tárgyakból meg is vásárolhatunk néhányat. A városkában található még bőrműves, „modellárium”, ahol éppen ólomkatonát festenek a gyerekek.
Az északi kapun áthaladva a távolban az arénát fürkésszük, lelátóin ezerötszáz néző élvezheti esténként a lovagok vetélkedését. A városfal előtti réten középkori lovagok táboroznak kék-fehér csíkos sátraikban. Lovaikat, fegyvereiket ápolják, egy hosszú szakállú vitéz éppen gulyást keverget a tűz fölött. A tábor melletti – ma még – gazos placcon középkori vásárban kínálják portékáikat az árusok.
Kollár László elmondja: a most átadott rész csak az első üteme az élményparknak. A következő etapban a füves terület mellett már álló, vörös és vajszínben pompázó reneszánsz kastély bővül egy több ezer főt befogadó középkori szállodával és fürdővel. A harmadik ütemben pedig nyolcezer négyzetméteres főtér épül, amely kellő helyszíne lehet majd vásároknak, fesztiváloknak, koncerteknek és színielőadásoknak.
– Ami nem növekszik, elsorvad – summáz a tulajdonos, aki tízéves megtérülési időben gondolkodik.
Élménykörút. A múltat idéző park ötlete három éve született meg, Kollár László a Baranya megyei önkormányzattal karöltve pályázott forrásokra. A beruházás teljes értéke hozzávetőleg kétmilliárd forint, fele európai uniós támogatásból, a másik része banki hitelből és önerőből áll. A beruházás Magyarország leghátrányosabb vidékeinek egyikében, a Sásdi kistérség területén, a 800 lelkes baranyai kistelepülésen, Bikalon valósult meg. A beruházás része a Pécs és Orfű közötti erdei bicikliút, az orfűi vízi turisztikai központ, valamint a mecseknádasdi borfalu kialakítását is magában foglaló, 3,2 milliárd forint összköltségű „baranyai élménykörút” elnevezésű turisztikai fejlesztésnek. A bikali élménybirtok Magyarország egyedülálló tematikus élményparkja, amelyre külföldön már számtalan példát találni. Ilyen Angliában a Camelot tematikus park vagy Ausztriában a Varnatum.
– Ez nem szerelőcsarnok, amelyet, ha kedvezőtlenné válik a gazdasági környezet, a tulajdonos összecsomagol és továbbvisz. Az élménybirtok itt marad örökre – szögezi le Kollár László.
origo.hu
Kávéval öntötte le a bírót, börtönbe kell vonulnia Portik Tamás fiának
