Surroi nem titkolja, hogy szerinte a nyugat-balkáni országok nem csatlakozhatnak 2020 előtt az EU-hoz. Ezt a tíz évet pedig arra kell felhasználni, hogy rendezzék a helyzetet a térségben. Az instabilitás fő okának egyébként a Nyugat-Balkán súlyos gazdasági helyzetét jelölte meg.
Hogy Szerbiától Koszovó-politikájának megváltoztatását követelik, berlini hírek is alátámasztják. A Deutsche Welle rádiónak nyilatkozó Bodo Weber elemző egyenesen a tagjelölti státus feltételeként nevezte meg, hogy Belgrád hagyjon fel mostani – a rendezést fékező – Koszovó-diplomáciájával. E nélkül s Ratko Mladics hágai körözött kiszolgáltatása nélkül szerinte Szerbia nem lehet tagjelölt. Ez a státust egyébként a minap nyerte el Crna Gora. Belgrád és Pristina újabb párbeszédének lehetőségéről tudósít a BBC is. Magas rangú európai és amerikai hivatalos személyiségek igyekeznek tárgyalóasztalhoz ültetni a pristinai és a belgrádi vezetőket. A megvitatásra váró kérdések közül a médiumok hármat emelnek ki: a decentralizáció, a kulturális örökség és Észak-Koszovó kérdését. Koszovó státusát senki sem említi, illetve némelyek jelzik, hogy erről szó sem lehet, pedig az egész szerb diplomácia – amelynek mind kevésbé diplomatikus hangját kezdi megelégelni a nemzetközi közösség – erre az egy célra összpontosít: újraindítani a Koszovó-tárgyalásokat, amelyen Szerbia számára is elfogadható jogállást harcolnának ki a volt szerb tartománynak. Belgrádban okkal értékelhetnének úgy, hogy a koszovói és a térségbeli kedvezőtlen fejlemények Szerbia malmára hajtják a vizet, csak az a baj, hogy egyes nyugati elemzések ezért a helyzetért éppen jórészt Szerbiát teszik felelőssé.
Pristina nem győzi hangoztatni, hogy Koszovó jogállása nem lesz tárgyalások témája, Belgrád pedig ismételgeti, hogy soha nem ismeri el Koszovó függetlenségét. Ám e két szemben álló álláspont nem lehet akadálya a rendezési erőfeszítések sikerének, sok mindenben megállapodhatnak ugyanis anélkül, hogy ezeken az álláspontokon változtatni kellene.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
